Elfelejtett Günter Grass novellákkal jött ki a Nobel-díjas szerző kiadója

  • KD
  • 2019. július 28.

Sorköz

A német író eredetileg álnéven kiadott rövidprózája évtizedekig lappangott.

A háború utáni német prózairodalom óriása, az 1999-es Nobel-díj kitüntetettje, Günter Grass négy évvel ezelőtt, 2015-ben hunyt el. Idén tavasszal, halála évfordulójára időzítve jelentetett meg kiadója egy vékonyka kötetet tőle, amit a kritika most valóságos felfedezésként üdvözöl.

Pedig nem új szövegek ezek, a Grass-kutatók jól ismerték őket, sőt a Steidl Kiadó nagyszabású 2007-es Grass-összkiadásában (12 kötetes, 9000 oldalas, díszdobozos sorozat) is szerepeltek, csak épp senkinek sem tűntek föl a nagy művek árnyékában.

Az eredeti és az új kiadás.

Az eredeti és az új kiadás.

 

A Rheinische Postban a napokban megjelent kritikájában Ronald Schneider arra hívja fel a figyelmet, hogy a kis kötet újbóli, önálló megjelentetése alkalmat adhat a grassi életmű egy rejtett mozaikdarabkájának újraértékelésére.

Az Artur Knoff elbeszélések címmel összegyűjtött tizenhárom rövid történet ugyanis most először jelenik meg ilyen formában Grass neve alatt. Az eredetileg 1968-ban a Literarisches Colloquium Berlin sorozatában megjelent könyvecske ugyanis akkori változatában egyszerűen Elbeszélések címmel jött ki, szerzőként pedig az író álneve, Artur Knoff állt a borítón. További érdekesség, hogy a borítóképen szereplő komoly kinézetű, bajuszos, pipázó, sapkát viselő fiatal szerző nem más volt, mint Grass felesége, Anna Schwarz, az író ruháiban, álbajusszal.

Grass talán a korai nagyregényei, az úgynevezett danzigi trilógia (A bádogdob, Macska és egér, Kutyaévek) után vélhette úgy, hogy a szellősebb kistörténeteket jobb, ha nem a saját nevén jelenteti meg, írja Schneider. Ugyanakkor az ismeretlen szerző debütáló kötetének tűnő könyvecske így jóval kevesebb figyelmet kapott a megérdemeltnél, és bár írtak róla pozitív kritikákat, meglehetősen gyorsan feledésbe merült.

A Rheinische Post kritikusa szerint a mostani kiadás lehetőséget ad a nagy formák mestereként elkönyvelt Grass kisprózaírói teljesítményének felfedezésére is.

(Forrás: rp-online.de)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.