A háború utáni német prózairodalom óriása, az 1999-es Nobel-díj kitüntetettje, Günter Grass négy évvel ezelőtt, 2015-ben hunyt el. Idén tavasszal, halála évfordulójára időzítve jelentetett meg kiadója egy vékonyka kötetet tőle, amit a kritika most valóságos felfedezésként üdvözöl.
Pedig nem új szövegek ezek, a Grass-kutatók jól ismerték őket, sőt a Steidl Kiadó nagyszabású 2007-es Grass-összkiadásában (12 kötetes, 9000 oldalas, díszdobozos sorozat) is szerepeltek, csak épp senkinek sem tűntek föl a nagy művek árnyékában.
| ||
A Rheinische Postban a napokban megjelent kritikájában Ronald Schneider arra hívja fel a figyelmet, hogy a kis kötet újbóli, önálló megjelentetése alkalmat adhat a grassi életmű egy rejtett mozaikdarabkájának újraértékelésére.
Az Artur Knoff elbeszélések címmel összegyűjtött tizenhárom rövid történet ugyanis most először jelenik meg ilyen formában Grass neve alatt. Az eredetileg 1968-ban a Literarisches Colloquium Berlin sorozatában megjelent könyvecske ugyanis akkori változatában egyszerűen Elbeszélések címmel jött ki, szerzőként pedig az író álneve, Artur Knoff állt a borítón. További érdekesség, hogy a borítóképen szereplő komoly kinézetű, bajuszos, pipázó, sapkát viselő fiatal szerző nem más volt, mint Grass felesége, Anna Schwarz, az író ruháiban, álbajusszal.
Grass talán a korai nagyregényei, az úgynevezett danzigi trilógia (A bádogdob, Macska és egér, Kutyaévek) után vélhette úgy, hogy a szellősebb kistörténeteket jobb, ha nem a saját nevén jelenteti meg, írja Schneider. Ugyanakkor az ismeretlen szerző debütáló kötetének tűnő könyvecske így jóval kevesebb figyelmet kapott a megérdemeltnél, és bár írtak róla pozitív kritikákat, meglehetősen gyorsan feledésbe merült.
A Rheinische Post kritikusa szerint a mostani kiadás lehetőséget ad a nagy formák mestereként elkönyvelt Grass kisprózaírói teljesítményének felfedezésére is.
(Forrás: rp-online.de)
