Elhunyt Marianna D. Birnbaum irodalomtörténész, az Esterházy-kalauz szerzője

  • narancs.hu
  • 2025. február 27.

Sorköz

Az első magyar volt, aki irodalomtudományi doktori fokozatot szerzett az Egyesült Államokban.

94 éves korában elhunyt Marianna D. Birnbaum, az irodalom – és kultúrtörténész, író, egyetemi tanár – közölte a Magvető Kiadó.

Marianna D. Birnbaum (eredeti nevén László Daisy) 1934-ben született Budapesten. A holokausztot tízévesen egy befalazott rejtekhelyen vészelte át, míg családja többi tagját megölték a nácik. 1956-ban férjével az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Kaliforniai Egyetemen (UCLA) szerzett diplomát – ő volt az első magyar, aki irodalmi doktorátust szerzett az USA-ban –, majd történészként és egyetemi oktatóként dolgozott. Kutatásai a 15–16. századi művelődéstörténetre, a zsidó kultúrtörténetre és a női életutakra összpontosítottak.

Legtöbbet forgatott könyve az 1991-ben megjelent Esterházy-kalauz. Marianna D. Birnbaum a rendszerváltás után élő, szoros kapcsolatot ápolt a magyar alkotókkal, többek között Esterházy Péterrel, Spiró Györggyel és Konrád Györggyel is. 2015-ben újabb közös könyvet készített Esterházyval Az évek iszkolása címmel. Meggyilkolt családtagjai, ismerősei történetét írta meg az Emlékalbum 1944-ből könyvről című könyvében. Élete utolsó szakaszában Pécsre költözött férjével, miután kaliforniai otthona a tűzvészben elpusztult.

Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője így emlékezik rá:

„Az elmúlt években pedig tanúi lehettünk a szépírói pálya kibontakozásának és kiteljesedésének is, bár talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy Daisy ekkor más műfajt és formát talált fontos történetei elbeszéléséhez. Ezek egy része személyes és önéletrajzi. Külön könyvet szentelt az elpusztított rokonságnak és az 1944-es év történéseinek Emlékalbum 1944-ből címmel. Irodalmi emléket állított édesapjának és édesanyjának, valamint a számára fontos embereknek is miniatűrök formájában, egy kötetcíme is mondja. Másik könyve, a Láthatatlan történetek őrzi az anya története mellett öt valaha élt zsidó asszony – fiktív és valós személyek – életmeséjét.

Daisy, Marianna D. Birnbaum a mindenkor lezártnak és befejezettnek hitt, ám a mélyből lávaként feltörő múlt iskolateremtő kutatója, a Kaliforniai Egyetem (UCLA) és az egykor budapesti CEU történészprofesszora, párjával, Csabával, a pécsi örökvagánnyal, maga volt az elevenség, a kíváncsiság és az élet. Az elmúlt hónapokban aztán szembesülniük kellett a tűzvésszel és a jelenünkbe visszacsapó múlttal is. Pacific Palisadesben található szeretett otthonuk a lángok martaléka lett. A történész a könyvtára nélkül így visszatért választott hazájából Pécsre, férje városába. Mintha ennek a nagy és színes életnek ilyen hatalmas ingamozgásai és tragikus cezúrái lennének. Elindulások és hazatérések.  Ég veled, Daisy, és köszönünk mindent!”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.