Előbb akarta olvasni őket, mint bárki más, így több mint ezer kéziratot csalt ki a világ leghíresebb íróitól

Sorköz

Filippo Bernardini alighanem a világ legfurább irodalomrajongója, csak az a baj, hogy ezt a bíróságon nem értékelik.

Bűnösnek vallotta magát az az olasz férfi, aki több mint ezer kéziratot csalt ki a világ leghíresebb íróitól, köztük Margaret Atwoodtól, Sally Rooneytól és Ian McEwantól. Filippo Bernardini korábban a Simon and Schuster rangos könyvkiadó szerzői jogi osztályán dolgozott Londonban. Most állítja, hogy esze ágában sem volt kiszivárogtatni a könyveket megjelenésük előtt, de „égető vágyat” érzett rá, hogy ismét szakmabelinek érezze magát.

A pénteken publikált bírósági jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy Bernardini bocsánatot kért tetteiért, és azt mondta, a kéziratokat biztonságban tárolta:

„Olyan közel akartam tartani őket a szívemhez, amennyire lehetséges, szerettem volna az elsők között lenni, akik dédelgetik őket, mielőtt a könyvesboltokba kerülnek.”

Elmagyarázta, hogy munkájából kifolyólag korábban sok kézirattal találkozott megjelenés előtt, és olyankor nagyon közel érezte magához a szerzőket. Ezt szerette volna átélni újra.

A férfi először egy hamis emailfiókot készített egy, a könyvbizniszben dolgozó ismerőse adataival, majd elkérte egy író kéziratát. Azt mondja, olyan stílusban és nyelvezettel írta az emaileket, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy másnak adja ki magát. „A nevemhez most már örökre ez a bűntett tapad, ezek az én skarlát betűim” – írta írásos vallomásában Nathaniel Hawthorne regényére utalva Bernardini.

Ügyvédje, Jennifer Brown védence mentségére felemlítette, hogy Bernardini magányos, zaklatott, meleg fiúként nőtt fel Olaszországban, egyetlen mentsvára a könyvek voltak. „Miért tette? Miért tesz valaki ennyi erőfeszítést, hogy megszerezzen kéziratokat, amikkel aztán nem kezd semmit. Nem adja el, nem osztja meg. Nem húz belőlük anyagi hasznot” – fogalmazott az ügyvéd, aki szerint Bernardininek máris jelentős retorziót jelent, hogy soha nem fog állást kapni a könyvkiadói szakmában, ami egy irodalomrajongónak hatalmas csapás. (via The Bookseller)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.