Előbb akarta olvasni őket, mint bárki más, így több mint ezer kéziratot csalt ki a világ leghíresebb íróitól

Sorköz

Filippo Bernardini alighanem a világ legfurább irodalomrajongója, csak az a baj, hogy ezt a bíróságon nem értékelik.

Bűnösnek vallotta magát az az olasz férfi, aki több mint ezer kéziratot csalt ki a világ leghíresebb íróitól, köztük Margaret Atwoodtól, Sally Rooneytól és Ian McEwantól. Filippo Bernardini korábban a Simon and Schuster rangos könyvkiadó szerzői jogi osztályán dolgozott Londonban. Most állítja, hogy esze ágában sem volt kiszivárogtatni a könyveket megjelenésük előtt, de „égető vágyat” érzett rá, hogy ismét szakmabelinek érezze magát.

A pénteken publikált bírósági jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy Bernardini bocsánatot kért tetteiért, és azt mondta, a kéziratokat biztonságban tárolta:

„Olyan közel akartam tartani őket a szívemhez, amennyire lehetséges, szerettem volna az elsők között lenni, akik dédelgetik őket, mielőtt a könyvesboltokba kerülnek.”

Elmagyarázta, hogy munkájából kifolyólag korábban sok kézirattal találkozott megjelenés előtt, és olyankor nagyon közel érezte magához a szerzőket. Ezt szerette volna átélni újra.

A férfi először egy hamis emailfiókot készített egy, a könyvbizniszben dolgozó ismerőse adataival, majd elkérte egy író kéziratát. Azt mondja, olyan stílusban és nyelvezettel írta az emaileket, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy másnak adja ki magát. „A nevemhez most már örökre ez a bűntett tapad, ezek az én skarlát betűim” – írta írásos vallomásában Nathaniel Hawthorne regényére utalva Bernardini.

Ügyvédje, Jennifer Brown védence mentségére felemlítette, hogy Bernardini magányos, zaklatott, meleg fiúként nőtt fel Olaszországban, egyetlen mentsvára a könyvek voltak. „Miért tette? Miért tesz valaki ennyi erőfeszítést, hogy megszerezzen kéziratokat, amikkel aztán nem kezd semmit. Nem adja el, nem osztja meg. Nem húz belőlük anyagi hasznot” – fogalmazott az ügyvéd, aki szerint Bernardininek máris jelentős retorziót jelent, hogy soha nem fog állást kapni a könyvkiadói szakmában, ami egy irodalomrajongónak hatalmas csapás. (via The Bookseller)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.