Előbb akarta olvasni őket, mint bárki más, így több mint ezer kéziratot csalt ki a világ leghíresebb íróitól

Sorköz

Filippo Bernardini alighanem a világ legfurább irodalomrajongója, csak az a baj, hogy ezt a bíróságon nem értékelik.

Bűnösnek vallotta magát az az olasz férfi, aki több mint ezer kéziratot csalt ki a világ leghíresebb íróitól, köztük Margaret Atwoodtól, Sally Rooneytól és Ian McEwantól. Filippo Bernardini korábban a Simon and Schuster rangos könyvkiadó szerzői jogi osztályán dolgozott Londonban. Most állítja, hogy esze ágában sem volt kiszivárogtatni a könyveket megjelenésük előtt, de „égető vágyat” érzett rá, hogy ismét szakmabelinek érezze magát.

A pénteken publikált bírósági jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy Bernardini bocsánatot kért tetteiért, és azt mondta, a kéziratokat biztonságban tárolta:

„Olyan közel akartam tartani őket a szívemhez, amennyire lehetséges, szerettem volna az elsők között lenni, akik dédelgetik őket, mielőtt a könyvesboltokba kerülnek.”

Elmagyarázta, hogy munkájából kifolyólag korábban sok kézirattal találkozott megjelenés előtt, és olyankor nagyon közel érezte magához a szerzőket. Ezt szerette volna átélni újra.

A férfi először egy hamis emailfiókot készített egy, a könyvbizniszben dolgozó ismerőse adataival, majd elkérte egy író kéziratát. Azt mondja, olyan stílusban és nyelvezettel írta az emaileket, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy másnak adja ki magát. „A nevemhez most már örökre ez a bűntett tapad, ezek az én skarlát betűim” – írta írásos vallomásában Nathaniel Hawthorne regényére utalva Bernardini.

Ügyvédje, Jennifer Brown védence mentségére felemlítette, hogy Bernardini magányos, zaklatott, meleg fiúként nőtt fel Olaszországban, egyetlen mentsvára a könyvek voltak. „Miért tette? Miért tesz valaki ennyi erőfeszítést, hogy megszerezzen kéziratokat, amikkel aztán nem kezd semmit. Nem adja el, nem osztja meg. Nem húz belőlük anyagi hasznot” – fogalmazott az ügyvéd, aki szerint Bernardininek máris jelentős retorziót jelent, hogy soha nem fog állást kapni a könyvkiadói szakmában, ami egy irodalomrajongónak hatalmas csapás. (via The Bookseller)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.