A felkért kortárs magyar prózaíróknak mindkét gyűjtemény esetében az volt a feladatuk, hogy a „makacs tényektől” elrugaszkodva olyan novellát írjanak, amelyben a trianoni döntés vagy az ötvenhatos sztori „valahogy másként alakul”. Vegyék birtokba a történelmet, „hajlítgassák, gyúrják, faragják” a történeti anyagot „fantáziájuk kénye-kedve szerint”.
A korábbihoz hasonlóan az új antológia is feltűnően komolyan veszi az irodalom mint a meg nem valósult lehetőségek művészi feltérképezése és a kontrafaktuális történetírás közötti analógiát. Míg A másik forradalomhoz négy évvel ezelőtt Rainer M. János írt kísérőtanulmányt, a mostani kötet Ablonczy Balázs előszavával kezdődik és Lucian Boia történeti monográfiájának részletével zárul. Az esszék bemutatják a kontrafaktuális történetírás módszertani lehetőségeit és korlátait, és segítenek átgondolni, hogy mekkora volt az a történelmi lehetőségtér, amelyen belül a trianoni döntés (illetve az ötvenhatos események sorozata) „alakulhatott volna másként”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
