Könyv

Felszabadítandó ország

Cserna-Szabó András és Fehér Renátó (szerk.): Nézzünk bizakodva a múltba! Alternatív Trianon

  • Bárány Tibor
  • 2020. december 16.

Sorköz

A kötet a Hévíz című folyóirat sorozatának második darabja. Az első kötet, A másik forradalom négy évvel ezelőtt szintén kerek évfordulóra jelent meg, tizenhat „alternatív ötvenhatos” novellával. (Adódik a kérdés: vajon a harmadik összeállításra egészen 2026-ig, a mohácsi csata ötszázadik évfordulójáig kell várnunk? Esetleg már 2022-ben érkezik a következő antológia „alternatív Aranybulla” alcímmel?)

A felkért kortárs magyar prózaíróknak mindkét gyűjtemény esetében az volt a feladatuk, hogy a „makacs tényektől” elrugaszkodva olyan novellát írjanak, amelyben a trianoni döntés vagy az ötvenhatos sztori „valahogy másként alakul”. Vegyék birtokba a történelmet, „hajlítgassák, gyúrják, faragják” a történeti anyagot „fantáziájuk kénye-kedve szerint”.

A korábbihoz hasonlóan az új antológia is feltűnően komolyan veszi az irodalom mint a meg nem valósult lehetőségek művészi feltérképezése és a kontrafaktuális történetírás közötti analógiát. Míg A másik forradalomhoz négy évvel ezelőtt Rainer M. János írt kísérőtanulmányt, a mostani kötet Ablonczy Balázs előszavával kezdődik és Lucian Boia történeti monográfiájának részletével zárul. Az esszék bemutatják a kontrafaktuális történetírás módszertani lehetőségeit és korlátait, és segítenek átgondolni, hogy mekkora volt az a történelmi lehetőségtér, amelyen belül a trianoni döntés (illetve az ötvenhatos események sorozata) „alakulhatott volna másként”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.