Így váltott korszakot a Kossuth Kiadó

Sorköz

A II. világháború utáni magyar könyvkiadás egyik jelentős szereplője, a Magyar Kommunista Párt által alapított Kossuth Kiadó talán csak a rendszerváltás idején, a privatizációjakor élt át olyan változásokat, mint amilyeneket mostanság. Kocsis András Sándor, a kiadó egykori tulajdonosa és vezetője élete fő művétől búcsúzik, a régi-új tulajdonosok azonban nem beszélnek.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. április 7-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Amikor tavaly egyre-másra jöttek a hírek a Kossuth Kiadó Zrt. körüli mozgásokról, sokaknak azon akadt meg a szeme, hogy az egykori tulajdonos és vezető, Kocsis András Sándor újonnan alapított kiadójában, a Kocsis Ki­adó Zrt. felügyelőbizottságában jól ismert nevek tűntek föl, köztük Bokros Lajos volt pénzügy­mi­nisz­ter és Csintalan Sándor egykori politikus, médiaszereplő. Súlyuk azonban ebben a történetben elhanyagolható, csupán mint Kocsis András Sándor régi barátai vannak jelen. Minket nem is ez a szál érdekelt, hanem a 88 évvel ezelőtt alapított kiadó kacskaringós története.

A párt kiadója

Még javában dúlt a II. világháború Magyarországon, amikor 1944. november 7-én Szegeden, a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének első ülésén megalapították a Kossuth Kiadó jogelődjét, a Szikra Kiadót. A szervezéssel ismert neveket, mások mellett Vas Zoltánt, Budapest majdani közellátási biztosát, rövid ideig polgármesterét bízták meg, a tematikai terv összeállításával pedig a későbbi népművelési minisztert, Révai Józsefet. Miután a háború Szegeden nem okozott komolyabb károkat, a könyvkiadáshoz minden rendelkezésükre állt, gyorsan nyomdába is adták Vas Zoltán Tizenhat év fegyházban című, korábban Moszkvában már megjelent memoárját, amely az illegális kommunista tevékenységért kapott börtönéveiről szól. Az első, Szikra impresszummal jelzett könyv azonban Gerő Ernő Lesz magyar újjászületés című, 1944. november 7-én elmondott szegedi nagygyűlési beszédének kiadása lett.

Miután a harcok elültek, a kiadó Budapestre költözött – pontosabban lefoglalta a Pallas és a Stádium helyiségeit és eszközeit –, felvette a Szikra Lapvállalatok nevet, és a vezetése is lecserélődött. A munkával ekkor Cserépfalvi (eredetileg: Deutsch) Imrét, az önmagát és a világháború előtt és alatt működő kiadóját is a szülőfalujáról elnevező, József Attilát és Kassák Lajost is megjelentető kiadótulajdonost bízták meg. Ezután a Szikra aktuális politikai brosúrákkal, agitációs könyvekkel és szépirodalommal kapcsolódott be a szellemi életbe. Megjelent náluk Lukács György, Révai József, Háy Gyula, Déry Tibor és Nagy Lajos is. 1950-ben már több mint 500 címet adtak ki, amelyek összpéldányszáma meghaladta a 10 milliót, létrejött könyvesbolthálózatuk is, amelyben a könyveken túl természetesen propagandakiadványokat terjesztett a kommunista hatalom.

Így ment ez egészen 1956-ig, amikor is teljes átszervezésen esett át a Szikra, és a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) központi kiadója lett. Ekkor vette fel a Kossuth Kiadó nevet is. A Szikra apparátusából jött létre a következő évben, 1957-ben a Gondolat Könyvkiadó is, amelyet a szakirodalom szintén jogutódként tart számon. Érdekes adalék, hogy a Gondolat vezetését 1988-ban az MSZMP KB osztályvezető-helyetteseként vette át, majd 1995-ben a Magyar Szocialista Párt (MSZP) politikusaként adta le a képviselői munkától mára már visszavonult Lendvai Ildikó.

A könyvkiadás és a terjesztés mellett széles volt a kiadó periodika repertoárja is: a Társadalmi Szemle, a Nemzetközi Szemle, az Univerzum, a Nők Magazinja, a Dióhéj mellett a Kossuth gondozta a Pártélet, a Párttörténeti Közlemények, valamint a Béke és Szocializmus című kiadványokat is. És miközben tonnaszám nyomták Marxot, a kommunista propagandát és filozófiát, a szocialista esztétika mára elfeledett regényeit, valamint a természettudományos könyveket, egészen a rendszerváltásig zárt körben, a párt felső és középvezetői számára lefordítottak és terjesztettek a cenzúra által amúgy tiltott könyveket is.

 
Kocsis András Sándor
Fotó: Sióréti Gábor

A párt kiadója – másodszor

A rendszerváltás idején, 1989-ben a Kossuth az MSZP tulajdonába került. Kocsis András Sándor, aki ekkor lépett be a történetbe, megkeresésünkkor így emlékezett vissza erre az időszakra: „A tudatlanság bátorságával vettem át a Kossuth Kiadót a 1990-es évek legelején. Nyers Rezső (az MSZMP utolsó, majd az MSZP első elnöke – a szerk.) kért fel, aki azt mondta nekem, hogy a Kossuth soha többé egy fillér állami pénzt nem kaphat. Gondolkodtam két napot, és anélkül, hogy legalább átvilágítottam volna a kiadót, azt mondtam, hogy megpróbálom. Pedig kiváló ajánlataim voltak máshonnan, brókercégekhez hívtak, de nem mentem, mert őrült könyves voltam. Egy feltételem volt: senki nem szólhat bele, hogy kit, mit és mikor adjunk ki.”

Horn Gyula a szocialista korszak utolsó külügyminisztere volt még, amikor munkacsoport-vezetőként jegyzett könyve, a Korlátok és felelősség. Magyarország négy évtizedének nemzetközi összefüggései címen 1989-ben megjelent a Kossuthnál, de alig telt el két év, 1991-ben,

már az MSZP elnökeként szintén a Kossuth gondozásában jött ki Cölöpök című könyve is,

amelynek fülszövegében ez áll: „1988 májusa és 1990 májusa között szinte hihetetlen változások mentek végbe hazánkban, de tágabb környezetünkben, Közép-Kelet-Európában is. Két esztendő, amely »megrengette a világot«” – indít, s rögtön ezután Hornt e korszak koronatanújának, közvetlen alakítójának nevezi.

„Először az MSZP egyszemélyes vállalata voltunk – folytatta visszaemlékezését Kocsis –, de addig is elképesztő jelenetek zajlottak le, már 1992-ben el akartunk számoltatni például egy terjesztőt, akinek erre az volt a válasza, hogy a szerződést nem vele, hanem a párttitkárral kötötték, keressük meg a párttitkárt. Aztán persze mindent eltüntetett. Rengeteg Kossuth-kirendeltség működött, hiszen a rendszerváltás előtt a Kossuth-terjesztők pártfeladatként dolgoztak, és csak ennek a hálózatnak a felszámolása három évig tartott. Közben óriási gondot jelentettek a bezúzások, elég, ha csak az óriási mennyiségű Marxot mondom. Végül két sorozattal jöttünk vissza, a Kis filozófiával és A világtörténelem nagy alakjaival. Ekkor tudtuk elkezdeni a nagyobb fejlesztéseket, és elindultak a nemzetközi kapcsolatok is.” A kiadó a privatizáció során vált 1993-ban kft.-vé, de továbbra is az MSZP tulajdona maradt, aminek jogszerűségét néhányan vitatják.

Az MSZP aztán megnyerte az 1994-es választásokat, Horn Gyula pedig már miniszterelnök volt, amikor behívatta magához Kocsist. „Érdemes elgondolkodni a mai visszfényén annak, amit mondott: András, nem illik, hogy egy kormányzó pártnak kiadója legyen. Aztán szélnek eresztett bennünket. Akkor irgalmatlan készleteket vettem át, és ugyan nem volt nagyon eladósodva a Kossuth, de hitelt kellett felvennem, hiszen előtte pártfinanszírozásból működött a kiadó” – mesélte Kocsis, aki a mai Kossuth Kiadót 1996-ban jegyeztette be. Bár személyén és az apparátuson keresztül egyértelmű a folytonosság, ez a kiadó már nem számít sem a diktatúra, sem az MSZP által vezetett és tulajdonolt kiadó jog­utódjának. Innentől kezdve pedig beindult az üzlet: a kiadó névleges elődjének hagyományait folytatva széles körű ismeretterjesztésbe kezdett, többszörös profilbővítések és -váltások közepette útikönyveket, albumokat, hangoskönyveket, természettudományos és filozófiai, művelődéstörténeti, történelmi tárgyú műveket, szépirodalmi sorozatokat, festészeti albumokat, gyermekmeséket és lektűröket adott ki és ad ki ma is. Közben a kiadó nem feledte politikai gyökereit sem: Horn Gyula Cölöpök utáni következő, egyben utolsó könyvét 1999-ben jelentette meg Azok a kilencvenes évek… címmel.

A tulajdonosok kiadója – végleg

Ezután néhány évvel kapcsolódott be a történetbe a Mädl család, amelynek tagjairól elég nehézkes információt szerezni. Ahogy Kocsis mesélte, a család 14 évvel ezelőtt vált a Kossuth Kiadó egyik tulajdonosává, miután a kétezres években egy amerikai cég, amely akkoriban szintén tulajdonos-befektetőként volt jelen a kiadóban, de miután egy lengyel üzleten nagyot bukott, eladta minden Lengyelországon kívüli érdekeltségét, így a Kossuth Ki­adóban lévő tulajdonát is. Ekkor kereste meg Mädl Pál Kocsist. Frankfurtban találkoztak, és Kocsis mint résztulajdonos közvetített az amerikai cég és Mädl között, és az üzlet megköttetett. „A Mädl családdal az évek alatt kiváló volt az együttműködés, soha nem volt semmi probléma” – mondta lapunknak Kocsis.

És itt érkezünk vissza a cikk elején említett tavalyi fejleményekhez. Pappas Georgios, a Kossuth Kiadó Zrt. elnök-vezérigazgatója, kereskedelmi igazgatója erről így nyilatkozott lapunknak: „Alapvető struktúraváltást hajtottunk végre a Kossuth Kiadóban, a költséghatékonyság jegyében csökkentettük az irodaterületeinket, optimalizáltuk a dolgozóink létszámát, racionális gazdálkodásra álltunk át. A kiadónak nagyon komoly tartozásai voltak, azokat a tulajdonosok jelentős tőkeemelése után nagyobb részben rendezni tudtuk, ugyanakkor a tőkeemeléshez hasonló nagyságrendű hitelállományt kezeljük. A kiadó természetesen a folyamatosan felmerülő követelésekért is helytáll. Mindeközben lezárult a tulajdonosi szerkezet változása is, a jelenlegi tulajdonosok elszámoltak a korábbi résztulajdonossal, Kocsis András Sándorral, és a tőkeemelés utáni 5,77 százalékos tulajdoni részét megvásárolták.”

A megegyezéses kivásárlás tényét Kocsis is megerősítette lapunknak, és azt is elismerte, hogy voltak tartozások. Mint mondta, a járvány alatt is nyereséggel adta át a céget – ezt az elérhető cég­információk is megerősítik –, ugyanakkor volt egy komoly probléma, mégpedig a likviditáshiány. Ez Kocsis szerint két tényezőből adódott. Egyrészt körülbelül 250 millió forintot buktak a Matyi Dezső vezette Könyvbazár Kft. bedőlésének következtében, ebből 115 millió forint készpénzt ismert el a felszámoló, de ott volt még a többi, ami a nyolchónapos forgalomkiesésből és a vissza nem adott árukból keletkezett. „A másik pedig egy disznóság volt: egy úgynevezett iparűzésiadó-per, ebben az ügyben az volt a tét, hogy a nyomdából kijövő könyv áru vagy szolgáltatás-e. Ha áru, akkor levonható az iparűzési adóból, ha viszont szolgáltatás, akkor nem. Ezen elbuktunk 64 millió forintot, de én ennek a felét ledolgoztam” – mondta a Kossuth volt tulajdonosa. Majd folytatta: „Ugyanakkor tulajdonosi kölcsönre lett volna szükség. A Mädl család mindig nagyon korrekt volt, addig a pontig többször segítettek, de hangsúlyozom, hogy kölcsönnel, amit a cég mindig visszafizetett. Aztán eljött az aktuális közgyűlés, a mérleget elfogadtuk, és lehet, hogy én

ekkor követtem el egy óriási taktikai hibát, amit be kell vallanom: tettem a cégre egy vételi ajánlatot. Ez valószínűleg nem esett jól a Mädl családnak, nem reagáltak pozitívan, majd felmentettek.”

Kocsis, ahogy beszámol róla, ezek után elment Horvátországba, és amíg ott tartózkodott, összehívtak egy újabb közgyűlést – a Mädl család a DGB Kft.-n keresztül 75 százalékot tulajdonolt, Kocsis 25-öt –, és tavaly június 28-án megemelték a társaság törzstőkéjét 200 millió forinttal. „Az én részvényeimet gyakorlatilag teljesen elértéktelenítették. Ezután Magyar Györgyhöz fordultam, hogy képviseljen engem, és ugyan akadt egy-két olyan dolog, ami jogilag vitatható volt, de végül nem vállaltam egy 3–5 éves pereskedést, amelynek kétséges lett volna a kimenetele. Így végül a probléma nagyságához képest egy igen szerény összegben megállapodtunk” – mondta Kocsis.

Így nézett ki belülről

A kiadónál végrehajtott tavalyi leépítések egyik érintettje így emlékszik vissza a vállalat elmúlt pár évére. „Kocsis mindig is a sajátjának tekintette a céget, a Mädl család tagjai évente egyszer-kétszer, leginkább a céges karácsonyi ünnepség alkalmával jelentek meg a kiadóban, hallani sem nagyon lehetett arról, hogy bármilyen szempontból beleszólnának a működésbe.” Az Alexandra bedőlése és az iparűzési adó valóban súlyos csapás volt, amit tovább súlyosbított a pandémia. „Innentől kezdve a kollégákat mindig arra figyelmeztette Kocsis, hogy minden forintot meg kell fogni, extra költségeket nem is engedélyezett.” A fizetésemelésekre vonatkozó kéréseket is a „nehéz helyzetre” hivatkozva utasították el. Az eleve alacsony fizetések mellett (több mint tíz éve a kiadónál dolgozó szerkesztők, tördelők kerestek nettó 200 ezer forint alatt) a rengeteg kiadott könyv miatt a belsős munkatársakra egyre több feladat jutott, a távozók feladatköreit sokszor szétosztották a maradók között.

Kocsis sokáig büszke volt rá, hogy a cégnek nincsenek tartozásai, mindig időben fizet, de forrásunk szerint az utolsó időszakban már egyre több hír jött vissza a munkatársakhoz arról, hogy a külső partnerek nagy késésekkel jutnak csak pénzükhöz, szerzők, fordítók, nyomdák, külföldi partnerek panaszkodtak elmaradt kifizetésekről. Bódis Béla gazdasági igazgató a vezetőségi értekezleteken rendszeresen tett utalásokat arra, hogy a cég működése veszélybe kerülhet a hatalmas raktárkészlet és a likviditási gondok miatt, de Kocsis egy idő után mindig belefojtotta a szót. Ugyan a kiadói csoport több cégből állt, valójában Kocsis egyszemélyes vezetése alatt működött, a vezérigazgató személyesen döntött szinte minden kérdésben, a ki­adandó könyvek kiválasztásától a példányszámokon át a borítótervekig. Az utolsó, problémás években egyre többször volt ingerült legközelebbi munkatársaival is. Az utolsó hónapokban a járvány miatt sokan dolgoztak otthonról. Kocsis ekkor már jóval kevesebbet foglalkozott a cég ügyeivel, rengeteg idejét kötötték le egy a Covid-áldozatoknak tervezett emlékmű ügyei. A távozására azután került sor, hogy furcsa, többeket megbántó Facebook-posztokat tett ki oldalára, illetve egy-két tévés interjújában is megrökönyödést keltően viselkedett.

A változást a cégnél egy váratlanul összehívott „állománygyűlésen” jelentette be Pappas Georgios a Mädl család tagjainak jelenlétében. Arról beszélt, hogy a cég nagyon nehéz helyzetben van, a tulajdonosok szeretnék megtartani, de ehhez komoly változtatásokra lesz szükség a működés racionalizálása érdekében. Azt mondta, minden részleg működését át fogják nézni, de minden munkatársra számítanak. A következő hetekben aztán az új irányt úgy jelölték ki, hogy jóval kevesebb kiadvány lesz, és kizárólag olyasmit terveznek kiadni, amit profitábilisnak gondolnak, a korábban tömegével kiadott, az önköltséget (vagy még azt sem) éppen hogy behozó könyveket le­építik. Aztán gyorsan beindultak az elbocsátások, főleg a kreatív területen, tehát a szerkesztők és tördelők közül küldtek el sokakat, egyes részlegeken 50 százalékukat is. Rövid úton váltak meg több, hosszú évek óta a kiadónál dolgozó munkatárstól is. Fő okként a tulajdonosok által előírt költségcsökkentést jelölték meg, de az egyéni indoklások néha szakmailag nem igazán állták meg a helyüket – mondta forrásunk.

*

A tulajdonosi struktúraváltás lezajlott, Kocsis András Sándor harminckét év után kiszállt a Kossuth Kiadóból. Ez szükségszerűen a kiadó életében is változásokat von maga után. Mint Pappas Georgios lapunknak elmondta, az eddigiekhez képest kissé szűkítették a profiljukat, kevesebb területre szeretnének koncentrálni. A történelem és az ismeretterjesztés mindig fontos volt a Kossuth Kiadó számára, de emellett intenzívebben figyelnek a regényekre, főleg a női, életrajzi vonalra koncentrálva, ahogy a gasztronómia, a kertészet és az egészségügy is fontos számukra.

Kocsis András Sándor is új feladatra koncentrál. „Most elkezdtük a Kocsis Kiadót. A kiadó főszerkesztője Moldova Júlia, Moldova György lánya lett. Természetesen kis létszámmal dolgozunk, nagyrészt külsősökkel” – mondta.

Lapunk szerette volna megszólaltatni a Mädl család tagjait is, de nem kívántak nyilatkozni.

Mennyi az annyi?

A Kossuth Kiadó Zrt. 2021-es likviditási problémáinak részletei egyelőre nem ellenőrizhetők, ugyanis a tavalyi adóév eredményei még nem nyilvánosak. Annyi bizonyos, hogy az Opten cégadatbázis szerint a kiadó 2016 és 2020 között mindössze egyszer, 2017-ben termelt veszteséget: ekkor az értékesítés nettó árbevétele 1,2 milliárd forint volt, ehhez képest az adózott eredménye mínusz 156 millió forint lett. A maradék négy évben hasonló nettó árbevételek mellett rendre pozitív mérleggel, 10 és 20 millió forint közötti adózott eredményekkel zárt. Az arányok végett: ehhez képest például a Libri Könyvkiadó Kft. nettó árbevétele 2020-ban 3,4 milliárd forint volt majdnem 424 milliós adózott eredménnyel, a Líra Könyv Zrt. pedig 8,4 milliárd forint nettó árbevétel mellett 291 milliós adózott eredménnyel zárta ugyanezt az évet.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Csárdi Antal LMP-s képviselővel beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.