Eredeti vagy hamisítvány az új József Attila-kézirat?

Kész a leltár?

  • Kőrizs Imre
  • 2021.02.24 21:00

Sorköz

Az alig két hete előkerült, feltételezhetően Gyömrői Edithez címzett (vers?)sorok eredetiségét több József Attila-szakértő is kétségbe vonta, ezért a tételt leveszik az aukciós listáról, és a kéziratot csak a hitelesség bizonyítása, azaz komoly szakértői vizsgálat után bocsátják újra árverésre. Mi indokolta a gyanút?

Az irodalomtudományban ritkán feketék vagy fehérek a dolgok, de ez most vagy-vagy helyzet.

Heves vita zajlik egy két hete előkerült dokumentum körül a szegedi irodalomtörténész, Bíró-Balogh Tamás, illetve a József Attilának tulajdonított kéziratot ugyancsak hitelesnek elismerő mestere, Lengyel András, valamint a velük a József Attila-kutatásban már nem először más véleményen lévő Tverdota György, Veres András és Sárközi Éva között. A mostani vita azonban nem tudományos folyóiratok lapjain, hanem a nagyközönség érdeklődése mellett, az internet nyilvánossága előtt zajlik.

Egy noteszlapról van szó, amelyen az Edit cím alatt, illetve József Attila aláírása és az 1935. márc. 8-i dátum fölött ez a nyolc sor szerepel: „Ezért üldögélek / a világban // Minden pillanat / édes, kellemes // Ezért a szivemen, / már nem / sötét dolgok ülnek / kedvesem mosolygok”.

A kézirat visszavonásáig azon az aukción szerepelt, amelyet a szegedi Antikvarium.hu indított február 18-án, és 28-áig tart. A nyolc­oldalas dokumentum négy lapból áll, amelynek első oldalán van a vers, a továbbiak pedig üresek, eltekintve az utolsó oldalon található ceruzás névbejegyzéstől: Barta István. A tárgy közvetlen előtörténete nem ismeretes, a tulajdonos mindeddig nem lépett a nyilvánosság elé.

A kéziratra Bíró-Balogh Tamás, a többek közt Schöpflin Aladár, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós és a költő Erdélyi Ágnes (Radnóti féltestvére) műveit sajtó alá rendező irodalomtörténész, filológus ütötte rá – Lengyel Andrással is konzultálva – az eredetiség pecsétjét abban a tanulmányában, amely a weboldalon az árverési tétel leírásában volt olvasható. Nem sokkal ennek megjelenése után a József Attila Társaság ugyancsak irodalomtörténészekből álló vezetőségének említett tagjai a kézirattal szemben súlyos kétségeket fogalmaztak meg.

Érdemes előrebocsátani, hogy bármelyik vélekedés bizonyul is helyesnek – ennek eldöntéséhez kíván ez a cikk támpontokat nyújtani –, és bármilyen érzékenyen érinti is ez a másik felet, a tudományban nem tilos tévedni. Aukcióról lévén szó, itt persze komoly összegek is kockán forognak, de a magam részéről semmiképpen nem vonnám meg örökre a bizalmat attól a féltől, amelynek a véleménye tévesnek bizonyul, hiszen a pénzügyi befektetésről is azt mondják, hogy a legjobb, ha az ember olyan brókerre bízza, aki egyszer – igaz, nem többször – már tönkrement.

Az alábbi vélemények még azelőtt fogalmazódtak meg, hogy a PIM munkatársaival Sárközi Éva, valamint Tverdota, Veres és e sorok írója saját szemével is megnézte volna a kéziratokat – de végül a február 22-i autopszia, vagyis közvetlen szemrevételezés (erről lásd a keretes írást) sem vezetett az addig kialakult nézetek megváltoztatásához.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk