Kovács András: "Számontartották, ki zsidó"

Sorköz

A pártállam is összetartó, potenciálisan ellenséges polgári csoportként tekintett a hazai zsidókra - erről is beszélt nekünk a téma jeles kutatója. A téma jeles kutatója, Kovács András új könyvében (A Kádár-rendszer és a zsidók) eddig ismeretlen dokumentumokat közölt és dolgozott fel. Ízelítő a friss Magyar Narancsból.

Magyar Narancs: A kommunista hatalomátvételt követő időszakban – a szovjet példa alapján – nálunk is azzal a gyanúval illették a zsidókat, hogy rejtett hálózatot alkotnak, és kétséges a lojalitásuk az új rendszer iránt. Főleg, ami az első izraeli–arab háború óta hivatalos Izrael-ellenes ideológiai vonal követését illette.

Kovács András: A szovjet politika először támogatta Izrael létrejöttét, mert remélték, hogy kommunista párt által vezetett állam lesz, a Szovjet­unió regionális szövetségese, amely ellensúlyozza a hagyományos gyarmatosító hatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország) közel-keleti befolyását. Ebben csalatkozniuk kellett, ekkor fordult Izrael-ellenes irányba a szovjet külpolitika, amit a magyar is követett. 1949 után nálunk is megjelent az anticionista retorika, és az ötvenes évek elején cionista összeesküvés vádjával itt is rendeztek pereket  (...)

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Az Izraelhez fűződő viszony hullámzása megszabta azt is, hogyan viszonyuljanak a szocialista országok, az egyes kommunista pártok saját zsidó honfitársaikhoz?

KA: Az Izraellel kapcsolatos politikának minden időszakban komoly következményei voltak a zsidókkal kapcsolatos hazai politikára is. A hatnapos háború után a Kádár-vezetés szigorúan megkövetelte a szovjet vonal lojális követését a zsidó származású káderektől, egyszerű párttagoktól, sőt a párton kívüli zsidó közösségtől is. Ez megjelenik a kötetben közölt pártdokumentumokban, például Kádár közvetlenül a háború utáni napokban a Politikai Bizottság ülésén nyíltan kimondja: felül kell vizsgálni azon zsidó származású pártfunkcionáriusok pozícióját, akik nem hajlandók a pártvonalat követni, merthogy Izraellel szimpatizálnak. (...)

A legszebb, amit egy ruházati szövetkezet párttitkára mondott (és amit aztán egy besúgó jelentett): „Mi, kommunisták, akik származásunknál fogva zsidók is vagyunk, ebben a kérdésben nem értünk egyet a Szovjetunióval, mert az arabok antiszemiták és kommunistaellenesek voltak mindig. (…) Az izraeli nép sokkal haladóbb [mint az arabok], hiszen ott három kommunista párt működik.” (...)

MN: A könyvben publikált dokumentumokat olvasva is úgy tűnik, hogy a magyar pártvezetés is hajlamos volt a magyarországi zsidókat egységes, kompakt, egy húron pendülő, hálózatot alkotó csoportként kezelni.

KA: (...) A pártfunkcionáriusok fejében létezett valami olyasmi, hogy „a zsidóság” és az ehhez kapcsolódó sztereotípiáik és asszociációik nagyon hasonlóak voltak a háború előttihez. Meg voltak győződve arról, hogy „a zsidóság” egy elkülönülő, saját érdekekkel rendelkező, rejtett hálózatot működtető, együttműködő társadalmi csoport, amelynek tagjai még ha magasabb pozícióba kerülnek is a rendszerben, mindig is megbízhatatlanok, a Nyugat potenciális ügynökei maradnak, akik válsághelyzetekben aztán kimutatják a foguk fehérjét (...)

A teljes interjú "Számontartották, ki zsidó" címen elolvasható az e heti nyomtatott Magyar Narancsban.

Ne feledje el e héten is megvásárolni a lapot vagy fizessen elő rá itt:

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következő platformokon érhetőek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.