Magyar Narancs: A kommunista hatalomátvételt követő időszakban – a szovjet példa alapján – nálunk is azzal a gyanúval illették a zsidókat, hogy rejtett hálózatot alkotnak, és kétséges a lojalitásuk az új rendszer iránt. Főleg, ami az első izraeli–arab háború óta hivatalos Izrael-ellenes ideológiai vonal követését illette.
Kovács András: A szovjet politika először támogatta Izrael létrejöttét, mert remélték, hogy kommunista párt által vezetett állam lesz, a Szovjetunió regionális szövetségese, amely ellensúlyozza a hagyományos gyarmatosító hatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország) közel-keleti befolyását. Ebben csalatkozniuk kellett, ekkor fordult Izrael-ellenes irányba a szovjet külpolitika, amit a magyar is követett. 1949 után nálunk is megjelent az anticionista retorika, és az ötvenes évek elején cionista összeesküvés vádjával itt is rendeztek pereket (...)
| ||
MN: Az Izraelhez fűződő viszony hullámzása megszabta azt is, hogyan viszonyuljanak a szocialista országok, az egyes kommunista pártok saját zsidó honfitársaikhoz?
KA: Az Izraellel kapcsolatos politikának minden időszakban komoly következményei voltak a zsidókkal kapcsolatos hazai politikára is. A hatnapos háború után a Kádár-vezetés szigorúan megkövetelte a szovjet vonal lojális követését a zsidó származású káderektől, egyszerű párttagoktól, sőt a párton kívüli zsidó közösségtől is. Ez megjelenik a kötetben közölt pártdokumentumokban, például Kádár közvetlenül a háború utáni napokban a Politikai Bizottság ülésén nyíltan kimondja: felül kell vizsgálni azon zsidó származású pártfunkcionáriusok pozícióját, akik nem hajlandók a pártvonalat követni, merthogy Izraellel szimpatizálnak. (...)
A legszebb, amit egy ruházati szövetkezet párttitkára mondott (és amit aztán egy besúgó jelentett): „Mi, kommunisták, akik származásunknál fogva zsidók is vagyunk, ebben a kérdésben nem értünk egyet a Szovjetunióval, mert az arabok antiszemiták és kommunistaellenesek voltak mindig. (…) Az izraeli nép sokkal haladóbb [mint az arabok], hiszen ott három kommunista párt működik.” (...)
MN: A könyvben publikált dokumentumokat olvasva is úgy tűnik, hogy a magyar pártvezetés is hajlamos volt a magyarországi zsidókat egységes, kompakt, egy húron pendülő, hálózatot alkotó csoportként kezelni.
KA: (...) A pártfunkcionáriusok fejében létezett valami olyasmi, hogy „a zsidóság” és az ehhez kapcsolódó sztereotípiáik és asszociációik nagyon hasonlóak voltak a háború előttihez. Meg voltak győződve arról, hogy „a zsidóság” egy elkülönülő, saját érdekekkel rendelkező, rejtett hálózatot működtető, együttműködő társadalmi csoport, amelynek tagjai még ha magasabb pozícióba kerülnek is a rendszerben, mindig is megbízhatatlanok, a Nyugat potenciális ügynökei maradnak, akik válsághelyzetekben aztán kimutatják a foguk fehérjét (...)
A teljes interjú "Számontartották, ki zsidó" címen elolvasható az e heti nyomtatott Magyar Narancsban.
Ne feledje el e héten is megvásárolni a lapot vagy fizessen elő rá itt:
Magyar Narancs
A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következő platformokon érhetőek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!
