Egy tragikus sorsú író, akinek nyolcvan évig csak fordításban jelentek meg a művei

  • L.T.
  • 2019. október 25.

Sorköz

Ő írta az első regényt a nácik 1938-as pogromjáról, a Kristályéjszakáról, pár évvel később ő is a nácik áldozata lett.

Ulrich Alexander Boschwitz 1935-ben, 20 évesen hagyta el Németországot. Zsidó származásának addig nem tulajdonított különösebb jelentőséget, mivel kikeresztelkedett szülei protestáns szellemiségben nevelték.

A fiatalember előbb Svédországba, majd Norvégiába menekült a nürnbergi törvények elől, első regényét, a Menschen nebem dem Lebent  (kb. Kívülrekedtek) Oslóban írta német nyelven, de John Grane álnéven. A könyv svéd fordításban jelent meg, s aratott sikert a skandináv országban, honoráriumából Boschwitz Párizsba utazott, hogy a Sorbonne-on tanuljon.

false

 

 

Itt értesült a nácik háború előtti legnagyobb pogromjáról, a Kristályéjszakáról; 1938. november 9–10-én Németországban és Ausztriában mintegy 100 embert lincseltek meg, 267 zsinagógát raboltak ki, felgyújtottak több mint 7000 zsidó üzletet, lakásokat fosztottak ki, majd tízezreket hurcoltak koncentrációs táborba.

Boschwitz a hírek hatására, dühödt tehetetlenségében, alig egy hónap alatt írta meg második regényét, Az utazót, ami a németországi zsidók tragédiájának talán első irodalmi igényű feldolgozása volt. A regényben az egykor köztiszteletben álló zsidó kereskedő, Otto Silbermann

pokoljárásáról olvashatunk,

ami a Kristályéjszaka után kezdődik. Silbermannt egy nap alatt megfosztják otthonától, vagyonától, méltóságától, és élete is veszélybe kerül. Az utazó voltaképpen egy „menekülés-regény”, melynek során a főszereplő a legkülönfélébb emberekkel találkozik: vannak köztük elvetemült nácik, vannak gyanakvók és megfélemlítettek, de olyanok is, akik megpróbálnak segíteni neki.

Boschwitz Az utazót is német nyelven írta, majd Londonba költözött, a könyv 1939-ben jelent meg angol fordításban, egy évvel később pedig – más címmel – az Egyesült Államokban is kiadták. Csakhogy ez akkoriban a legkevésbé izgatta a brit hatóságokat. A  háború kitörése után a Szigetországban is úrrá lett a háborús hisztéria, minek nyomán a német, osztrák és olasz menekültek javát – mint megbízhatatlanokat – kiutasították az országból. Azokat is, akik épp a fasizmus elől menekültek. Így került Boschwitz 1940-ben Ausztráliába.

Az akkor 25 éves író nemcsak nem volt elégedett Az utazóval, de sok helyen kijavította és át is dolgozta, sőt az új szöveg több mint 100 oldalát el is küdte Angliában maradt édesanyjának azzal a kéréssel, hogy a kéziratot egy értő szerkesztő gondjaira bízza. Mindez abból a levélből tudható – miként az is, hogy ekkor már a regény második részét is elkezdte átdolgozni –, amit jóval később, anyja hagyatékában találtak; de a kéziratot Martha Boschwitz valószínűleg nem kapta meg, legalábbis mostanáig nem került elő. A szöveg sorsáról azt lehet még tudni, hogy amikor 1942-ben Boschwitznak lehetősége nyílott visszatérni Európába, már elkészült Az utazó teljes, javított változatával.

Az M. V. Abosso nevű személyszállító hajó, fedélzetén a 27 éves szerzővel, 1942. október 8-án futott ki a dél-afrikai Cape Town kikötőjéből,

de soha nem érte el úticélját,

Liverpoolt: október 29-én, 560 tengeri mérföldre az Azori-szigetektől egy német tengeralattjáró – mit sem törődve azzal, hogy az M. V. Abosso nem hadihajó – torpedótámadást indított ellene és elsüllyesztette. Több mint háromszázhatvanan vesztek a tengerbe, köztük volt Ulrich Alexander Boschwitz is.

false

Boschwitz botlatóköve Berlinben


A háború után többször is felmerült, hogy Az utazót – az első változatot – kiadják eredeti nyelvén, az ügyben Heinrich Böll tett bizonyos lépéseket, de hiába. A kézirat az 1960-as elején „süllyedt el” a frankfurti Deutsche Nationalbibliothekben, s borult rá szép lassan a feledés homálya

Voltaképpen fantasztikus véletlenek sorozatának köszönhető, hogy a könyv több mint 50 év múltán mégis eljutott a német olvasókhoz. 2015-ben Peter Graf könyvkiadó- és szerkesztő megismerkedett Boschwitz unokahúgával, aki figyelmébe ajánlotta a frankfurti kéziratot, hozzátéve, hogy németül sohasem jelent meg.

Graf a kézirat hatása alá került, ám azt ő is látta, hogy a szöveget gondozni kell – nem véletlen, hogy ennek a negyvenes évek elején Boschwitz is szükségét látta. Graf a család beleegyezésével, megszerkesztette a művet, tavaly jelent meg Németországban, és az év irodalmi szenzációja lett. De  a hazai kiadásra sem kellett sokat várni: Az utazó idén ősszel jelent meg magyarul, Blaschtik Éva fordította, a Jelenkor adta ki.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.