Egy tragikus sorsú író, akinek nyolcvan évig csak fordításban jelentek meg a művei

  • L.T.
  • 2019. október 25.

Sorköz

Ő írta az első regényt a nácik 1938-as pogromjáról, a Kristályéjszakáról, pár évvel később ő is a nácik áldozata lett.

Ulrich Alexander Boschwitz 1935-ben, 20 évesen hagyta el Németországot. Zsidó származásának addig nem tulajdonított különösebb jelentőséget, mivel kikeresztelkedett szülei protestáns szellemiségben nevelték.

A fiatalember előbb Svédországba, majd Norvégiába menekült a nürnbergi törvények elől, első regényét, a Menschen nebem dem Lebent  (kb. Kívülrekedtek) Oslóban írta német nyelven, de John Grane álnéven. A könyv svéd fordításban jelent meg, s aratott sikert a skandináv országban, honoráriumából Boschwitz Párizsba utazott, hogy a Sorbonne-on tanuljon.

false

 

 

Itt értesült a nácik háború előtti legnagyobb pogromjáról, a Kristályéjszakáról; 1938. november 9–10-én Németországban és Ausztriában mintegy 100 embert lincseltek meg, 267 zsinagógát raboltak ki, felgyújtottak több mint 7000 zsidó üzletet, lakásokat fosztottak ki, majd tízezreket hurcoltak koncentrációs táborba.

Boschwitz a hírek hatására, dühödt tehetetlenségében, alig egy hónap alatt írta meg második regényét, Az utazót, ami a németországi zsidók tragédiájának talán első irodalmi igényű feldolgozása volt. A regényben az egykor köztiszteletben álló zsidó kereskedő, Otto Silbermann

pokoljárásáról olvashatunk,

ami a Kristályéjszaka után kezdődik. Silbermannt egy nap alatt megfosztják otthonától, vagyonától, méltóságától, és élete is veszélybe kerül. Az utazó voltaképpen egy „menekülés-regény”, melynek során a főszereplő a legkülönfélébb emberekkel találkozik: vannak köztük elvetemült nácik, vannak gyanakvók és megfélemlítettek, de olyanok is, akik megpróbálnak segíteni neki.

Boschwitz Az utazót is német nyelven írta, majd Londonba költözött, a könyv 1939-ben jelent meg angol fordításban, egy évvel később pedig – más címmel – az Egyesült Államokban is kiadták. Csakhogy ez akkoriban a legkevésbé izgatta a brit hatóságokat. A  háború kitörése után a Szigetországban is úrrá lett a háborús hisztéria, minek nyomán a német, osztrák és olasz menekültek javát – mint megbízhatatlanokat – kiutasították az országból. Azokat is, akik épp a fasizmus elől menekültek. Így került Boschwitz 1940-ben Ausztráliába.

Az akkor 25 éves író nemcsak nem volt elégedett Az utazóval, de sok helyen kijavította és át is dolgozta, sőt az új szöveg több mint 100 oldalát el is küdte Angliában maradt édesanyjának azzal a kéréssel, hogy a kéziratot egy értő szerkesztő gondjaira bízza. Mindez abból a levélből tudható – miként az is, hogy ekkor már a regény második részét is elkezdte átdolgozni –, amit jóval később, anyja hagyatékában találtak; de a kéziratot Martha Boschwitz valószínűleg nem kapta meg, legalábbis mostanáig nem került elő. A szöveg sorsáról azt lehet még tudni, hogy amikor 1942-ben Boschwitznak lehetősége nyílott visszatérni Európába, már elkészült Az utazó teljes, javított változatával.

Az M. V. Abosso nevű személyszállító hajó, fedélzetén a 27 éves szerzővel, 1942. október 8-án futott ki a dél-afrikai Cape Town kikötőjéből,

de soha nem érte el úticélját,

Liverpoolt: október 29-én, 560 tengeri mérföldre az Azori-szigetektől egy német tengeralattjáró – mit sem törődve azzal, hogy az M. V. Abosso nem hadihajó – torpedótámadást indított ellene és elsüllyesztette. Több mint háromszázhatvanan vesztek a tengerbe, köztük volt Ulrich Alexander Boschwitz is.

false

Boschwitz botlatóköve Berlinben


A háború után többször is felmerült, hogy Az utazót – az első változatot – kiadják eredeti nyelvén, az ügyben Heinrich Böll tett bizonyos lépéseket, de hiába. A kézirat az 1960-as elején „süllyedt el” a frankfurti Deutsche Nationalbibliothekben, s borult rá szép lassan a feledés homálya

Voltaképpen fantasztikus véletlenek sorozatának köszönhető, hogy a könyv több mint 50 év múltán mégis eljutott a német olvasókhoz. 2015-ben Peter Graf könyvkiadó- és szerkesztő megismerkedett Boschwitz unokahúgával, aki figyelmébe ajánlotta a frankfurti kéziratot, hozzátéve, hogy németül sohasem jelent meg.

Graf a kézirat hatása alá került, ám azt ő is látta, hogy a szöveget gondozni kell – nem véletlen, hogy ennek a negyvenes évek elején Boschwitz is szükségét látta. Graf a család beleegyezésével, megszerkesztette a művet, tavaly jelent meg Németországban, és az év irodalmi szenzációja lett. De  a hazai kiadásra sem kellett sokat várni: Az utazó idén ősszel jelent meg magyarul, Blaschtik Éva fordította, a Jelenkor adta ki.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.