Egy tragikus sorsú író, akinek nyolcvan évig csak fordításban jelentek meg a művei

Ő írta az első regényt a nácik 1938-as pogromjáról, a Kristályéjszakáról, pár évvel később ő is a nácik áldozata lett.

Ulrich Alexander Boschwitz 1935-ben, 20 évesen hagyta el Németországot. Zsidó származásának addig nem tulajdonított különösebb jelentőséget, mivel kikeresztelkedett szülei protestáns szellemiségben nevelték.

A fiatalember előbb Svédországba, majd Norvégiába menekült a nürnbergi törvények elől, első regényét, a Menschen nebem dem Lebent  (kb. Kívülrekedtek) Oslóban írta német nyelven, de John Grane álnéven. A könyv svéd fordításban jelent meg, s aratott sikert a skandináv országban, honoráriumából Boschwitz Párizsba utazott, hogy a Sorbonne-on tanuljon.

 

 

Itt értesült a nácik háború előtti legnagyobb pogromjáról, a Kristályéjszakáról; 1938. november 9–10-én Németországban és Ausztriában mintegy 100 embert lincseltek meg, 267 zsinagógát raboltak ki, felgyújtottak több mint 7000 zsidó üzletet, lakásokat fosztottak ki, majd tízezreket hurcoltak koncentrációs táborba.

Boschwitz a hírek hatására, dühödt tehetetlenségében, alig egy hónap alatt írta meg második regényét, Az utazót, ami a németországi zsidók tragédiájának talán első irodalmi igényű feldolgozása volt. A regényben az egykor köztiszteletben álló zsidó kereskedő, Otto Silbermann

pokoljárásáról olvashatunk,

ami a Kristályéjszaka után kezdődik. Silbermannt egy nap alatt megfosztják otthonától, vagyonától, méltóságától, és élete is veszélybe kerül. Az utazó voltaképpen egy „menekülés-regény”, melynek során a főszereplő a legkülönfélébb emberekkel találkozik: vannak köztük elvetemült nácik, vannak gyanakvók és megfélemlítettek, de olyanok is, akik megpróbálnak segíteni neki.

Boschwitz Az utazót is német nyelven írta, majd Londonba költözött, a könyv 1939-ben jelent meg angol fordításban, egy évvel később pedig – más címmel – az Egyesült Államokban is kiadták. Csakhogy ez akkoriban a legkevésbé izgatta a brit hatóságokat. A  háború kitörése után a Szigetországban is úrrá lett a háborús hisztéria, minek nyomán a német, osztrák és olasz menekültek javát – mint megbízhatatlanokat – kiutasították az országból. Azokat is, akik épp a fasizmus elől menekültek. Így került Boschwitz 1940-ben Ausztráliába.

Az akkor 25 éves író nemcsak nem volt elégedett Az utazóval, de sok helyen kijavította és át is dolgozta, sőt az új szöveg több mint 100 oldalát el is küdte Angliában maradt édesanyjának azzal a kéréssel, hogy a kéziratot egy értő szerkesztő gondjaira bízza. Mindez abból a levélből tudható – miként az is, hogy ekkor már a regény második részét is elkezdte átdolgozni –, amit jóval később, anyja hagyatékában találtak; de a kéziratot Martha Boschwitz valószínűleg nem kapta meg, legalábbis mostanáig nem került elő. A szöveg sorsáról azt lehet még tudni, hogy amikor 1942-ben Boschwitznak lehetősége nyílott visszatérni Európába, már elkészült Az utazó teljes, javított változatával.

Az M. V. Abosso nevű személyszállító hajó, fedélzetén a 27 éves szerzővel, 1942. október 8-án futott ki a dél-afrikai Cape Town kikötőjéből,

de soha nem érte el úticélját,

Liverpoolt: október 29-én, 560 tengeri mérföldre az Azori-szigetektől egy német tengeralattjáró – mit sem törődve azzal, hogy az M. V. Abosso nem hadihajó – torpedótámadást indított ellene és elsüllyesztette. Több mint háromszázhatvanan vesztek a tengerbe, köztük volt Ulrich Alexander Boschwitz is.

Boschwitz botlatóköve Berlinben

A háború után többször is felmerült, hogy Az utazót – az első változatot – kiadják eredeti nyelvén, az ügyben Heinrich Böll tett bizonyos lépéseket, de hiába. A kézirat az 1960-as elején „süllyedt el” a frankfurti Deutsche Nationalbibliothekben, s borult rá szép lassan a feledés homálya

Voltaképpen fantasztikus véletlenek sorozatának köszönhető, hogy a könyv több mint 50 év múltán mégis eljutott a német olvasókhoz. 2015-ben Peter Graf könyvkiadó- és szerkesztő megismerkedett Boschwitz unokahúgával, aki figyelmébe ajánlotta a frankfurti kéziratot, hozzátéve, hogy németül sohasem jelent meg.

Graf a kézirat hatása alá került, ám azt ő is látta, hogy a szöveget gondozni kell – nem véletlen, hogy ennek a negyvenes évek elején Boschwitz is szükségét látta. Graf a család beleegyezésével, megszerkesztette a művet, tavaly jelent meg Németországban, és az év irodalmi szenzációja lett. De  a hazai kiadásra sem kellett sokat várni: Az utazó idén ősszel jelent meg magyarul, Blaschtik Éva fordította, a Jelenkor adta ki.