Laposföld-hívők, vírustagadók, csodadoktorok - Leereszkedés az áltudományok nyúlüregébe

Sorköz

Krekó Péter és Falyuna Nóra kötete egy egyre akutabbá váló problémáról, az áltudományok terjedéséről ad komplex áttekintést. 

A koronavírus-járvány tapasztalata sokakat rádöbbenthetett az áltudományos elképzelések és a hozzájuk kapcsolódó összeesküvés-elméletek meglepő mértékű elterjedtségére, illetve ennek egyéni és társadalmi szintű veszélyeire. A járvány ideális táptalajt szolgáltatott az áltudományok terjedésének: a korábban nem látott, bizonytalan helyzet és az elszigeteltség az egyértelmű válaszok keresése felé lökte az embereket, ráadásul a bezártság miatt az áltudományok fő terepének számító közösségi média súlya is tovább nőtt a tájékozódásban.

A járvány a valódi tudomány korlátaira is rávilágított. Különösen az első időszakban a tudósok olykor egymással is vitatkoztak, illetve gyakran vizsgálták felül saját korábbi véleményeiket, talán túl nagy magabiztossággal megfogalmazott jóslataikat. De még ha tudományos konszenzus is alakult ki egy-egy kérdésben, a tudományos ismeret vagy javaslat politikai intézkedésre való lefordítása a világon sehol nem bizonyult magától értetődő, vitáktól mentes folyamatnak.

Időszerű volt, hogy ebben a kitüntetett pillanatban jelenjen meg magyar nyelvű, összefoglaló igényű tanulmánygyűjtemény az áltudományokról, még akkor is, ha Krekó Péter és Falyuna Nóra kötetében csak egy fejezet szól kifejezetten a Covid-járványról. A szerkesztők inkább azt hangsúlyozzák, hogy az áltudományosság nem új jelenség, és nem is mindig egyszerű elhatárolni a valódi tudománytól. Olyanokra is hathat, akikről ezt első ránézésre nem gondolnánk. Az asztrológia és a különféle vulgárpszichológiai személyiségtesztek elfogadottsága például meglepően magas a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében is. 

Az mindenképpen tanulságokat hordoz a jelen járványra nézve is, hogy Krekó és Falyuna az áltudományok "nyúlüreg-jellegét" hangsúlyozza, azaz a könnyed átjárást az egyes áltudományos tézisek és összeesküvés-elméletek között. Ezt segíti, hogy

ha valaki belesodródik egy adott elméletet népszerűsítő online közösségbe, az nagy valószínűséggel más teóriákkal is találkozni fog, és hajlamosabb is lesz hinni bennük.

A vírustagadó és oltásellenes nézetek is gyakran kapcsolódnak más összeesküvés-elméletekhez (például általános gyógyszeripar- vagy Amerika-ellenesség), és jellemzően a Covid elleni csodaszereket kínáló áltudományos guruk is korábbi, más betegségekre "kifejlesztett" szereiket csomagolták újra.

A Sarlatánok kora tanulmányai három fő részre tagolódnak. Az első rész célja az áltudományokhoz, áltudományossághoz kapcsolódó fogalmak és jelenségek tisztázása, a második esettanulmányokat tartalmaz, a harmadik pedig a megoldáskeresésen gondolkodik és gyakorlati tanácsokat nyújt az olvasónak.

Számomra az esettanulmányok voltak a legizgalmasabbak, így Falyuna Nóra írása a lúgosító diétáról vagy a laposföld-elméletről, Molnár László dolgozata az ufológiáról, valamint Simon Evelin és Krekó Péter tanulmánya a horoszkópokról és az áltudományos személyiségtesztekről.

Ebben a részben kapott helyet a koronavírussal kapcsolatos "alternatív" elképzelések magyarországi jelenlétét vizsgáló tanulmány Bauer Zsófia és Koltai Júlia tollából. A közösségimédia posztok "netnográfiai" elemzése nagyjából visszaigazolja, hogy azok a járvánnyal kapcsolatos áltudományos elképzelések, amelyekkel vélhetően mindenki találkozott, a netes kommunikációban általában is igen elterjedtek voltak, viszont a kapcsolódó közvélemény-kutatás szerint azért jóval kevesebben hittek bennük, mint ahányan (vagy amennyit) beszéltek róluk. 

Nem érdektelen ez a megállapítás, de talán érdekesebb lett volna egy specifikus Covid-tévhit magyarországi terjedését, az abban hívők közösségét vizsgáló mikroelemzés. Továbbá ennél a tanulmánynál érződött a leginkább az egész kötet fő - és egyébként bevallott - hiányossága, nevezetesen az, hogy nem igazán foglalkozik az áltudományok terjedése mögötti politikai folyamatokkal vagy akár politikai érdekekkel. A magyar helyzet vizsgálatánal - azt hiszem - nem lehet megspórolni legalább néhány utalást a hazai járványkezelés sajátosságaira, mert például azok, akik egyetértettek olyan állításokkal, mint hogy  "a vírussal kapcsolatos statisztikák hamisak", vagy hogy "korrupció és átláthatatlanság jellemzi az oltási gyakorlatot", nem feltétlenül sorolhatók be a vírusszkeptikus vagy oltásellenes kategóriába. 

Az első, fogalomtisztázó részből Köteles Ferenc írását emelném ki a placebo- és nocebohatásról (utóbbi azt jelenti, hogy egyes gyógyszerek mellékhatásait csak azért "érezzük", mert olvastunk róla a gyógyszer leírásában), a harmadik, gyakorlati részből pedig Hanula Zsolt tanulmányát a média és az ismeretterjesztő újságírás szerepéről.

Van a kötetben egy-két kevésbé odaillő fejezet is, például a deepfake-ről, a lélektanról vagy a tudománykommunikációról szóló tanulmányok nekem nem sokat tettek hozzá az összképhez. Összességében mégis fontos és aktuális könyv a Sarlatánok kora, és csak remélni lehet, hogy elindít egy nagyobb diskurzust, melynek hatására a tudomány képviselői közül is többen ismerik fel, hogy lenne tennivalójuk az áltudományok terjedése ellen.

Krekó Péter, Falyuna Nóra (szerk.): Sarlatánok kora - Miért dőlünk be az áltudományoknak? Athenaeum, 2022, 365 oldal

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk