Kedves Olvasónk!
A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!
Úti- és túrakönyvet írni az egyik legnehezebb műfaj. A változó világból kell naprakésznek lenni, e mellett úgy kell tudni kalauzolni a használóját, hogy szó szerint ne tévedjen el. Persze azt is gondolhatnánk, mi sem egyszerűbb ennél: hiszen úgyis megírja a könyv, hol van egy múzeum vagy egy műemlék templom egy városban, merre kell menni egy várromhoz, melyik jelzés vezet egy forráshoz az erdőben. Az ilyen könyveknek ez a dolga. A gyakorlat azonban sokszor rácáfol erre. Volt már olyan használhatatlan útikönyv a kezünkben, ami konkrétan félrevezette az olvasót (az számított ritkaságnak, ha akadt olyan oldala, amelyik nem), és tévedtünk el egy magashegyi túra során, mert a túraköny megelégedett olyan elnagyolt útbaigazítással, hogy "utunk vége felé előbb-utóbb elfogynak a hegyek, és feltűnik a csúcs". Köszi.
Müller Nándor: Barangolások a Bakonyban című könyve épp azért üdítő olvasmány és remekül használható túrakönyv, mert nem enged meg magának ilyen pongyola dolgokat. Az első betűtől az utolsóig érződik, a szerző lelkesedik a túrázásért, és minden lehetséges eszközzel át akarja adni az erdőjárás nagyszerű élményét olvasójának is. A könyvben 60 különböző nehézségű, az egész Bakonyt lefedő túraleírás kapott helyet, a néhány órás sétáktól a 23 kilométeres, félnapos túrákig.
Mi az érdekes a túrázásban, amikor az egyik erdő olyan, mint a másik? - kérdezhetnénk. Ráadásul ebben a mondatban van is igazság, hiszen a hazai középhegységi erdők valóban hasonlóak. De aki járt már akár csak két-három hegységünkben, és figyelmesen szemlélte a tájat, észreveszi a különbségeket: a Börzsöny például egy hatalmas egykori vulkáni kráter; a Bakony tele van patakokkal, kisebb vízfolyásokkal; az alacsony Vértes szinte egybefüggő tömb, ahol nincsenek meredek csúcsok - és folytathatnánk. Müller Nándor könyve arra tanítja meg a túrázót, hogyan figyelje erdőjárás közben a tájat, a természetet, a hegyeket. Ezt a szemlélelet egyébként már gyerekkorban ki lehet alakítani.
Idén több alkalommal volt szerencsénk túrázni a Bakonyban: tavasszal és nyáron, gyerekekkel és barátokkal, pár órát és fél napokat barangolva. Minden alkalommal a könyv alapján mentünk. Volt, amikor pontosan úgy haladtunk végig egy túraútvonalon, ahogy a könyvben szerepel, néhány alkalommal pedig variáltuk az útvonalakat. A Barangolások a Bakonyban erre is lehetőséget ad: a kirándulások, túrák között sok az átfedés, a hegység különböző részeit többféleképpen bejárhatjuk. A precíz, szépen követhető túraleírásokhoz jól passzolnak a kisebb kiegészítő információk. Sokszor hasznos tanácsokat kapunk például egy útszakasz járhatóságáról az időjárás, az évszakok függvényében, vagy ha egy-egy túra során rövidebb kitérőt akarunk tenni valahova. Jópofák és kifejezetten kedvet csinálnak a barangoláshoz a kirándulások, túrák címei (Szeljük át a Hajagot!, Tekergés Döbrönte környékén, Kaland a Cuha völgyében, Időutazás az Eperkés-hegyen).
Egyik nyári túránkon, amikor egy hosszabb útvonalat kiegészítettünk a saját verziónkkal, rádöbbentünk arra, hogy a könyv eléggé "bevállalós". Jól bevitt minket az erdőbe, tényleg a Bakony legmélyén mászkáltunk. Kiszáradt, köves patakmeder, itt-ott mellig érő csalánrengeteg, vadregényes sziklafalak. Mindjárt előugrik valahonnan Sobri Jóska. Hosszú kilométereken át nem találkoztunk emberrel. Na, de ezért mentünk, és ehhez a könyv adta a muníciót.
Szólni kell azért arról is, hogy a kötetnek vannak gyermekbetegségei. Alcíme - Séták, kirándulások, bakancsos és körtúrák a börcök, förtések, gugyorok, sédek földjén - nem a legszerencsésebb választás. A sédekről még csak-csak tudjuk, hogy mi, mert van egy ilyen nevű patak, de mik azok a börcök, gugyorok, förtések? Aztán: bármennyire is szépek a könyv fotói, a kisméretű, öt és félszer négy centis képek esetenként túl kicsik ahhoz, hogy bármit is mutassanak. (Ennek nyilván praktikus okai vannak: egy túrakönyvnek méreténél fogva be kell férnie egy nadrág vagy hátizsák zsebébe, ergo a képeket sem lehet "túlméretezni".) Végül egy-két térképmelléklet jól jött volna, de ne legyünk telhetetlenek. A Barangolások a Bakonyban tényleg a legpraktikusabb túrakönyv a hegység bejárásához. Bevezetőjében ezt olvashatjuk: "Nagy élményektől fosztja meg magát, aki nem enged e kötet csábításának!" Megerősíthetjük: tényleg így van.
Müller Nándor: Barangolások a Bakonyban. Séták, kirándulások, bakancsos és körtúrák a börcök, förtések, gugyorok, sédek földjén. Duplex Rota, 2021, 160 oldal
Az Olvasni muszáj sorozat korábbi részei:
