Napjaink egyik legégetőbb kérdése, hogy az utóbbi évszázadok (pláne a mögöttünk hagyott pár évtized) szédületes technikai fejlődése, a jólét sokfelé jól érzékelhető gyarapodása miért nem csökkentette az emberek közti egyenlőtlenségeket?
Erre és még megannyi más, egyaránt a növekedéssel, fejlődéssel kapcsolatba hozható kérdésre igyekszik választ találni új, immár egyértelműen a szélesebb, laikus nagyközönség számára íródott Az emberiség utazása című könyvében a világhírű izraeli-amerikai közgazdász, Oded Galor (aki már jó ideje a patinás Brown University-n tanít ökonómiát). Számára ez a munka egyben alkalom, hogy megvilágítsa és egyben történeti nyersanyagon tesztelje elhíresült (és kellően interdiszciplináris) Egyesített Növekedési Elméletét, amelyet először a maga teljes bonyolultságában 2011-ben ismerhetett meg a világ. Ezt kapjuk most meg lendületes, szórakoztató stílusban írt, történeti nyersanyaggal gazdagon illusztrált formában, merész, néha hajmeresztő gondolatmenetekkel fűszerezve.
Galor kiinduló tézise látszólag egyszerű: habár az emberiség pár százezer éves történetét (de az utóbbi pár ezer évet biztosan) végigkíséri a szakadatlan technológiai fejlődés, a jólét számottevő gyarapodásáról, tartós gazdasági növekedésről hosszú időn át nem beszélhettünk. Azután néhány száz évvel ezelőtt – főleg, de nem csupán a kibontakozó ipari forradalom hatására – valami történt, és a Föld némely régiói szinte kilőttek a többi közül. Az ekkor beinduló, tulajdonképpen érdemben soha nem lassuló, ráadásul a Föld mind nagyobb részét érintő gazdasági fejlődés alapvetően változtatta meg az anyagi javak, és ettől nem elkülöníthetően az élet minőségét jellemző faktorok (angolul ez frappánsabban hangzik: wealth and health) szintjét és egyben regionális eloszlását.
Galor megoldása frappánsnak tűnik: érvei szerint a tartós gazdasági növekedéshez és az emberiség jólétének (meglehet, jócskán egyenlőtlen) bővüléséhez először is a Malthus-féle csapdából kellett kilépni. Ennek az a lényege, hogy az új, mondjuk mezőgazdasági technológiák alkalmazása révén az adott terület már több embert bírt eltartani, amit az emberi populáció kíméletlenül ki is használt, és az így keletkező szaporulat hamarosan fel is zabálta a növekedés gyümölcseit, gyorsan semmivé téve a fejlődés eredményeit.
Hozzátennénk: azért a népesség gyarapodásának nem csupán a javak elégtelen mennyisége jelentett kemény korlátot, de a kriminális közegészségügyi helyzet és a sűrűn előforduló, sokáig ismeretlen hátterű járványkatasztrófák is. Gondoljunk bele, ha még napjainkban is ekkora emberveszteségeket és gazdasági károkat képez okozni egy-egy pandémia, mit jelenthetett ez a korábbi, a modern orvostudomány és egészségügyi intézményrendszer megszületését megelőző időkben!
Galor ezeket a demográfiai beszakadásokat is sorra veszi, de elemzései során sokkal inkább az oktatás, az emberi tőke kulcsfontosságú szerepére koncentrál. Érvelése szerint amikor már az oktatási szektorba, a munkaerő magasabb szintű képzésébe kezdik befektetni a beinduló gazdasági fejlődés gyümölcseit, akkor e változás szerteágazó hatásait a társadalmak mind nagyobb része fogja élvezni, a következmények pedig szerteágazóak és komplexek lesznek.
A növekedés kulcsa ugyanis a technológiai fejlődés mellett a termékenység szintjének csökkenése, az alacsonyabb születésszám,
ami legkésőbb a 20. század elejétől kezdve a világ mind több részén jellemzővé vált – nem függetlenül a modern oktatás elterjedésétől. Ugyanakkor azt se felejtsük el (és erre maga Galor is emlékeztet minket), hogy pont a szakadatlan gazdasági fejlődés két évszázada alatt bővült az emberiség 1 milliárdról 8 milliárdra – a termékenység lassulása számos, jellemzően a gyarapodás javaiból kisebb arányban részesülő régióban még nem következett be.
Ráadásul a Galor által lelkesen pertraktált növekedés (melyet érzékletes leírása szerint megannyi szörnyű tömeges tragédiák, világméretű és helyi háborúk, polgárháborúk, népirtások, járványok, éhínségek is csak pillanatokra tudtak feltartóztatni) környezeti kárai is felmérhetetlenek. A szerző is számba veszi annak a lehetőségét, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása miatt fenyegető klímakatasztrófa miatt talán fel kéne függeszteni a hosszú időn át szakadatlanul zajló növekedést.
Végül azonban arra az optimista következtetésre jut, hogy a technológiai fejlődés és a demográfiai változások kombinációja itt is megoldást kínálhat:
a zöld technológia segítségével kiiktathatjuk a többlet szén-dioxidot a légkörből, kevesebb ember pedig jóval kevésbé terheli mega légkört.
A Galor által idézett számítások szerint ugyanis a népességnövekedés egy nagyságrenddel nagyobb emelkedést okoz a CO2 -kibocsájtásban, mint a hasonló mértékű életszínvonal-emelkedés.
Ezek nyomán már csak azt kell tisztáznia Galornak, miért maradtak fenn a hatalmas különbségek a Földön, miért éppen bizonyos régiók szakadtak le, s akadnak-e történelmi, sőt földrajzi okok is az eltérő fejlettségi szintek mögött? Elárulhatjuk: akadnak bőven.
A könyv eme fejezeteit leginkább a kreatív csapongás jellemzi: a szerző mind több olyan, néha rivalizáló elméletet igyekszik reflektorfénybe vonni, egymással összevetni, melyek magyarázhatják Európa és Kína, Afrika, Dél-Ázsia és a gyarmatosító Nyugat, vagy éppen Amerika északi, valamint középső és déli része közötti, időszakonként növekvő különbségeket. Megfontolásra érdemes a mondanivalója arról, hogy a fejlődést kezdetben akadályozó földrajzi feltételek a körülmények változásával akár segíthetik is a fejlődést, illetve a korábban élvezett előnyök idővel elvesznek, vagy éppen átokká válhatnak. (Mit ne mondjunk: manapság már nem a neolit majd a bronzkor Termékeny Félholdja, nagyjából a mai Közel-Kelet az emberi civilizáció, a mezőgazdasági termelés és a technológiai fejlődés központja – bár e szempontból a szűkebb régión belül is akad egy inkább zárványszerű kivétel.)
Figyelemreméltó az általa extraktívnak nevezett kizsákmányoló rendszerek növekedést gátló szerepéről, illetve a rabszolgakereskedelem maradandó, napjainkban is érezhető hatásairól szóló fejtegetése. Amikor viszont a szerző már oda jut, hogy a bevándorló közösségek viselkedése párhuzamba állítható a szülőföldjükön található termőföldek termékenységével, akkor ideje a fejünkhöz kapni. De ennél jóval fontosabb az a szépen púpozódó grafikonokkal alátámasztott meglátása, hogy
a társadalmi diverzitásnak létezik egy olyan szintje, ami technológiai fejlődés szempontjából is gyümölcsöző, ugyanakkor még a társadalmi kohézió sem szenved csorbát.
Galor olvasmányossága dacára is tanulságos és elgondolkodtató (magyarul is gördülékeny fordításban olvasható) könyvét bízvást ajánlhatjuk gyógymódként azoknak is, akik immár elvesztették az emberiség jövőjébe vetett minden reményüket.
Oded Galor: Az emberiség utazása. A modern világ egyenlőtlenségének okai. Fordította: Bujdosó István, Libri, 2022, 351 o. 4599 Ft.
