Mario Vargas Llosa a Francia Akadémia tagja lett

  • narancs.hu
  • 2023. február 11.

Sorköz

Székfoglaló beszédében élesen bírálta Putyin rendszerét, és a demokrácia megmentőjének nevezte a regény műfaját.

Beiktatták a Francia Akadémia tagjai, a Halhatatlanok közé Mario Vargas Llosa Nobel-díjas perui-spanyol írót, az első nem franciául alkotó szerzőt csütörtökön Párizsban.

Vargas Llosa francia nyelven tartott beszédében az irodalom szerepét méltatta a demokrácia fenntartásában. „A regény megmenti a demokráciát, vagy vele együtt zuhan a szakadékba és tűnik el” – mondta. „Eddig nem találtam semmi hasonlót a regényhez, ami életben tartaná a jobb társadalomról szőtt álmokat, amelyben mindenkinek jut a boldogsághoz szükséges az anyagi javakból, még ha a boldogságot nehéz is most elképzelni ezekben az őrült időkben.”

Az író élesen bírálta Vlagyimir Putyin orosz elnök rendszerét: „Ahogy a regényekben, a kisebb itt is legyőzi az erősebbet, hiszen az ügyük igazsága sokkal meggyőzőbb, mint a másiknak, amit hatalmasabbnak kellene tartanunk.” Vargas Llosa elismerően szólt a francia irodalomról. „A francia irodalom az egész világot egy jobb világról engedte álmodozni” – húzta alá. A ceremónián I. János Károly volt spanyol király is részt vett a 86 éves szerző meghívására. 

 
Mario Vargas Llosa 2011-ben a göteborgi könyvvásáron
Fotó: Wikimedia Commons
 

Mario Vargas Llosa a neves akadémia első olyan tagja, aki nem franciául ír. A 2010-es irodalmi Nobel-díj birtokosa soha nem publikált francia nyelven, noha folyékonyan beszél franciául, mivel 1959-ben Párizsba emigrált. Ugyanakkor műveinek nagy többsége franciául is megjelent, és ő a külföldi szerzők közül elsőként került be még életében, 2016-ban a nagy klasszikusok műveit magába foglaló rangos Pléiade-kollekcióba.

Llosát 2021 novemberében választották be a Francia Akadémia tagjai közé.

Az 1635-ben, XIII. Lajos király főminisztere, Richelieu bíboros támogatásával létrehozott Francia Akadémia a legrangosabb francia kulturális intézmény, fő feladata őrködni a francia nyelv fölött és összeállítani, gondozni annak szótárát.

Negyven akadémikus alkotja, akik életük végéig az intézmény tagjai maradnak – ezért nevezik őket halhatatlanoknak –, a megüresedő helyekre a többiek választják meg az utódot a francia kultúra, és általában a társadalom arra legméltóbbnak tartott személyiségei közül.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.