„Meg kell húznunk magunkat”

Áfra János költő, műkritikus, szerkesztő

Sorköz

A költő legújabb könyve egy Szegedi-Varga Zsuzsanna képzőművésszel közösen létrehozott kétnyelvű művészkönyv, amelynek lapjain apokaliptikus víziók is megjelennek. A borítókép képaláírása lehetne egy töredék: „Én vagyok a harmadik alak, / az isten és ember utáni hidegben / nekem már nincs mit teremtenem.”

Magyar Narancs: A metafizikai érdeklődés egyértelműen megmutatkozott már az első két köteted, a Glaukóma és a Két akarat szövegei esetében is, a harmadik, a Rítus pedig vállaltan előtérbe helyezte ezeket, de a személyes hang kiiktatásával. A képzőművészet is a kezdetektől foglalkoztat, így a Termékeny félreértés / Productive Misreadings egyfajta szintézise eddigi munkásságodnak. Hogyan találtatok egymásra Zsuzsával?

Áfra János: Az együttműködésünk egy kockázatvállaló kísérletezés volt, amely akkor mondható sikeresnek, ha a kész könyvtárgy a komfortzónája elhagyására készteti az olvasót. Az előző két verseskötetemben is voltak vizuális művek inspirálta szövegek, és a verseimhez sokszor készültek már társművészeti reflexiók, ám ezúttal egy hierarchiamentes játéktér kialakítása volt a cél. Szegedi-Varga Zsuzsanna több mint 20 éve él az USA-ban, s egy MODEM-es projekt teremtett alkalmat a találkozásunkra. A Lehet kortárs a freskó? című pályázatra beérkezett tervek közül a legjobbak elkészülhettek falképként, és ezek közül végül Zsuzsa interaktív műve lett a fődíjas 2017-ben.

A 30 legszebb magyar versben gyakran használt szavakat rekontextualizálta hatalmas felületen, a közönség pedig lehetőséget kapott, hogy eltüntesse a falról a szófelhőt. A felszámolódási folyamatot egy kamera rögzítette, s a későbbi látogatók már csak a megsemmisülést újrajátszó felvétellel találkoztak. Mivel én a képzőművészeti szöveghasználat különféle formáit kutatom, ez a munka nagyon megfogott. A díjnak köszönhetően Zsuzsa a látványműterem-projekt részese lett Debrecenben. Mivel akkor épp a MODEM munkatársa voltam, sokat beszélgettünk, és az együtt gondolkodás később online is folytatódott.

false

 

Fotó: Bach Máté

MN: A kortárs művészetben a szövegnek, a magyarázatoknak amúgy is kiemelt szerepe van, címek, koncepció-leírások alapján értelmezünk.

ÁJ: Valóban, a kettő eredendő szétválaszthatatlanságát, a hasadások viszonylagos voltát szerettük volna láthatóvá tenni. Hosszú ideje elméleti viták táptalaja a kép és a szöveg hierarchiájának kérdése, kétezer éve Horatius ut pictura poesis elve például a költészet és festészet hasonneműségét hangsúlyozta, az újra és újra fellángoló paragone vita viszont épp a különböző művészeti ágak közti versengésről és egyben pozícióharcról is szólt. Az avantgárd alkotók munkáikban is gyakran elbillen a vizualitás irányába a mérleg, a munkák poétikai teljesítménye sokszor súlytalanná válik.

Az avantgárd egy-egy eljárása, és tágabb értelemben a vizuális költészeti hagyomány ezzel együtt is fontos vonatkozási pont lett számunkra, de szerettük volna elkerülni az anyag teljes magára záródását. Zsuzsa konceptuális művész, így aligha meglepő, hogy a saját helyzetünk átgondolásával, a célok meghatározásával kezdtük. A kétnyelvű címet mint ars poeticát helyeztünk magunk elé, s csak ezután kerestünk platformot a munkához. Mint azt a kétirányú oldalszámozás is jelzi, váltakozva építettük a könyvet egyik és másik irányból, szerkesztőprogramok segítségével. Ez nem csak bővülést jelentett, hanem rétegek egymásra kerülését is.

Áfra a szétesettség érzéséről mint világtapasztalatról, a közös munkáról, kép és szöveg viszonyáról, a tanításról és a megélhetés kérdéseiről, valamint a Závada Péterrel tavaly közösen indított Művészek a klímatudatosságért mozgalomról beszélgetett Karafiáth Orsolyával.

A lapot csütörtöktől keresse az újságárusoknál, élelmiszerboltokban, mindenhol, ahol eddig is megtalálta. De az a legjobb, ha előfizet! Vagy vásárolja meg a Narancsot online!

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.