A hírt az alkotó családja közölte a Litera című irodalmi portállal.
Tolnai Ottó 1940. július 5-én született Magyarkanizsán. Már középiskolás korában, a zentai magyar gimnázium diákjaként publikált, 1956-tól rövidprózát, 1960-tól verseket. 1959-től az újvidéki egyetem magyar tanszékének hallgatója, majd 1961-tól az Újvidéken megjelenő Ifjúság hetilap, a Symposion művészeti mellékletének szerkesztője. Első verseskötete, a Homorú versek megjelenésének évében, 1963-ban Zágrábba költözött, és filozófiai tanulmányokat folytatott. 1964-ben először megjelent Új Symposion folyóiratnak 1974-ig szerkesztője, 1969–1972 között főszerkesztője. A lap vezetéséről cenzúra, vádemelés, majd bírósági ítélet következtében kellett lemondania. 1974–1994 között az Újvidéki Rádió művelődési műsorainak volt szerkesztője és képzőművészeti kritikusa. 1966-tól 1990-ig volt a Jugoszláv Írószövetség tagja, felbomlásáig pedig utolsó elnöke, majd 1990-ben belépett a Magyar Írószövetségbe. 1992-től a Veszprémben megjelenő Ex Symposion főszerkesztője. 2004–2005-ben egyéves DAAD ösztöndíjjal Berlinben tartózkodott. 1994-től Palicson élt.
Többször is elnyerte a Híd-díjat, 1991-ben József Attila-díjjal tüntették ki, kapott Kortárs- és Alföld-díjat, 1995-ben Déry-jutalomban, 1997-ben Füst Milán-jutalomban, Radnóti-díjban és Weöres Sándor-díjban részesült. 2000-ben megkapta a Köztársasági Elnök Aranyérme kitüntetést, 2007-ben a Kosuth-díjat, 2009-ben az Artisjus Nagydíjat, 2022-ban ő érdemelte ki a Városmajor 48 Irodalmi Társaság Alapítvány Életműdíját, majd 2023-ban a rangos közép-európai elismerést, a Vilenica-díjat.
Legalább ötven kötete jelent meg, versek, prózák, monográfiák, gyerekversek. Műveit több nyelvre lefordították.
Tolnai Ottóval lapunk 2016-ban készített rendhagyó interjút:
