Megjelent egy könyv arról, hogy miért jó nekünk, hogy másoknak rossz

  • Karafiáth Metta
  • 2020. december 20.

Sorköz

Még szerencse, hogy a szerző csak színházi előadásokat vizsgál.

Vegyünk a színházrajongókat, aztán az újdonságokra fogékony pedagógusokat. Szűk keresztmetszet tehát, akiket megszólít D. Magyari Imre kacifántos Miért jó nekünk, ha színházban megnézzük, hogy másoknak miért rossz? – Külföldi drámák előadásairól című, 44 színházi kritikát tartalmazó kötete, amely a gimnáziumi tananyaghoz kapcsolható darabokat mutat be. Az ókortól egészen a kortárs drámákig minden alkotás a „kánon” része, és a tárgyalt művek közül több hagyományos kőszínházi előadás (Katona, Örkény, Radnóti, Nemzeti) mellett megtalálhatóak például a Szkénében futó/futott alkotások is.

 

 Magyari szereti a színjátszást, szeret írni és szeret tanítani. Ez utóbbi különösen nagy erőssége a gyűjteménynek: valódi hangon, élő nyelven teszi fel kérdéseit, és odafigyel a fiatalabb korosztályra. Röviden végigszáguld ugyan a történeteken, de elemzések helyett inkább értelmez, miközben kikacsint, távlatokat nyit. Mindezt gyakori önreflexióval, így nem nehéz elképzelni a katedrán álló, beszélgetésre ösztönző pedagógust. Értelmezései során gyakran utal kortárs történésekre (politikától kezdve akár a világjárványig), kvázi önmagával csevegve járja körbe a témáit. Párszor azért beleesik saját pedagógiai csapdájába és költői kérdéseire direkt válaszokat ad, többször eltekeregve az eredeti gondolatfonáltól, és a hatalmas háttértudása olykor némileg nyomasztóvá válik: szinte összenyom a sok információ korábbi fordításverziókról, különböző színpadképekről. Mégis: az értő reflexiók, az új szempontok és a morális eszmefuttatások kiváló kiindulópontjai lehetnek egy-egy irodalom órán kibontakozó vitának vagy beszélgetésnek.

Corvina Kiadó, 2020, 424 oldal, 3999 Ft

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.