Megjelent egy könyv arról, hogy miért jó nekünk, hogy másoknak rossz

  • Karafiáth Metta
  • 2020. december 20.

Sorköz

Még szerencse, hogy a szerző csak színházi előadásokat vizsgál.

Vegyünk a színházrajongókat, aztán az újdonságokra fogékony pedagógusokat. Szűk keresztmetszet tehát, akiket megszólít D. Magyari Imre kacifántos Miért jó nekünk, ha színházban megnézzük, hogy másoknak miért rossz? – Külföldi drámák előadásairól című, 44 színházi kritikát tartalmazó kötete, amely a gimnáziumi tananyaghoz kapcsolható darabokat mutat be. Az ókortól egészen a kortárs drámákig minden alkotás a „kánon” része, és a tárgyalt művek közül több hagyományos kőszínházi előadás (Katona, Örkény, Radnóti, Nemzeti) mellett megtalálhatóak például a Szkénében futó/futott alkotások is.

 

 Magyari szereti a színjátszást, szeret írni és szeret tanítani. Ez utóbbi különösen nagy erőssége a gyűjteménynek: valódi hangon, élő nyelven teszi fel kérdéseit, és odafigyel a fiatalabb korosztályra. Röviden végigszáguld ugyan a történeteken, de elemzések helyett inkább értelmez, miközben kikacsint, távlatokat nyit. Mindezt gyakori önreflexióval, így nem nehéz elképzelni a katedrán álló, beszélgetésre ösztönző pedagógust. Értelmezései során gyakran utal kortárs történésekre (politikától kezdve akár a világjárványig), kvázi önmagával csevegve járja körbe a témáit. Párszor azért beleesik saját pedagógiai csapdájába és költői kérdéseire direkt válaszokat ad, többször eltekeregve az eredeti gondolatfonáltól, és a hatalmas háttértudása olykor némileg nyomasztóvá válik: szinte összenyom a sok információ korábbi fordításverziókról, különböző színpadképekről. Mégis: az értő reflexiók, az új szempontok és a morális eszmefuttatások kiváló kiindulópontjai lehetnek egy-egy irodalom órán kibontakozó vitának vagy beszélgetésnek.

Corvina Kiadó, 2020, 424 oldal, 3999 Ft

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.