magyarnarancs.hu: Hogyan jut el egy jogász a regényírásig?
SchGy: Szegények voltunk, a szüleim elváltak, apám három műszakban dolgozott és fizette a gyerektartást, anyám pedig az öcsém születése után egyáltalán nem dolgozott, ezért szóba sem került, hogy irodalom vagy esztétika szakra menjek. Szerettem volna az irodalomnál maradni, de ahogy akkor a hasonló érdeklődésű gyerekeknek mondták a szüleik, én is megkaptam, hogy ha nem akarok a McDonald's-ban dolgozni, akkor menjek a jogra. És én engedelmeskedtem. Szerencsés véletlen, hogy az első előadástól kezdve tetszett a jogászság, jogeset megoldó versenyekre is jártam. Az egyetemet élveztem, viszont jogászként dolgozni már egészen más volt, mert nemcsak az számít, hogy milyen jogász vagy, hanem az is, hogy mennyire vagy alkalmazkodó, együttműködő és milyen ember vagy.
Az írás emellett lappangó vágy volt már a kezdetektől fogva. Tizenegy évesen kezdtem el naplót írni, de idővel láttam, milyen óriási szakadék van aközött, amit a naplómba írok és amiket olvasok.
magyarnarancs.hu: A naplóírás már az írásra való felkészülésnek tekinthető?
SchGy: A naplóírással elsődlegesen az volt a célom, hogy emlékezni tudjak a saját életemre. Nagyon kevés dologra emlékszem, talán a múltamból fakadó működés ez, nem tudom, de amit nem írok le, azt nagyrészt elfelejtem. Úgy is szoktam mondani, hogy napló nélkül nincs is életem. Idővel azt is gyakoroltam vele, hogy hogyan kell írni, viszont azzal szembesültem sokáig, hogy ezek a szövegek nem jók.
magyarnarancs.hu: Miért olyan fontos, hogy emlékezz?
SchGy: Az ember szeret narratívát adni az életének. Az az érzés fontos, hogy része vagyok egy nagyobb történetnek, hogy van múltam, nemcsak a jelenben élek. A szüleim korán meghaltak, a család szétesett, még családi fényképeim sincsenek néhány darabot leszámítva. A napló visszaadja azt, hogy az én életemnek is van története, és a gyerekemnek is fontos, hogy részévé tudjon válni egy családi történetnek. Ha semmi nem maradna utánam, csak ez a napló, már annak is lenne értelme.
magyarnarancs.hu: Ezekből a naplókba írt szövegekből használtál valamit később?
SchGy: Különböző időszakaimban adódott hozzá a naplóhoz, hogy nyersanyagként tekintettem rá. Ez huszonéves koromban például nem működött, mert ha az ember nem a saját kedvére ír naplót, az hamis lesz, a belőle jövő szövegek is hamisak lesznek: a becsvágy befagyasztja a kreativitást. Akkor egy időre abba is hagytam a naplóírást. Harminckét évesen folytattam, a saját kedvemre, emlékezésért, időtöltésért, akkor kezdett el azt hiszem igazán naplóvá válni a napló, és ez a felszabadulás nagyon is kellett az íróvá váláshoz.
Harmincnégy évesen aztán, amikor elkezdtem Kukorelly Endre írószemináriumára járni, nem volt más írásom, így a naplórészleteimet vittem magammal. Eleinte ezekből kiindulva kezdtem el szerkesztettebb, koherensebb szövegeket létrehozni, aztán jöttek a rövid prózák és a novellák. Jó ideje már nem a naplóból indulok ki, de néha ma is nézek vissza részleteket, hogy felhasználjam készülő írásban.
magyarnarancs.hu: A regényben Olga is naplót ír, és mintha a regényt is teljes egészében ő írná. Ebbe a szereplőbe írtad bele magad?
SchGy: Minden karakter belőlem jön valamilyen szinten, de tényleg Olgánál merítettem a legtöbbet magamból. Én is naplót írok, mint Olga, jogász vagyok, és ugyanezekkel a nehézségekkel szembesültem ügyvédjelölt koromban. Nekem is volt egy alkoholista anyám, ugyanakkor volt egy alkoholista apám is, és két testvérem, és most nem sorolom a különbözőségeket, de valóban, Olga lelki világa közel áll hozzám. Viszont ezt mégiscsak távol kell tartanom magamtól, nem azonosulhatok a karaktereimmel.
Márton László mondta nekem egyszer, hogy „úgy szeresd a karaktereidet, mint a kannibál a csecsemőt”. Ha nincs meg a távolság a karakter és a szerző között, hamissá válik a szereplők közötti dinamika.
magyarnarancs.hu: Tudatos volt, hogy végül az legyen az érzése az olvasónak, hogy ezt a regényt Olga írja?
SchGy: Nem volt ilyen célom. Az első kézirat hagyhatott nyomot a regényen, amiben voltak az elbeszélő „én”-nek is fejezetei: íróvá szeretett volna válni, és ez az elbeszélő „én” írta Olga, Balázs és Manszúr történeteit is. Az egyes szám első személyű elbeszélésnek ez a naplóíró, íróvá váló karakterjegyét Olgában helyeztem el, ez az előzménytörténet szivároghatott át ebbe a regénybe.
magyarnarancs.hu: Azért is dobtad el azt a kéziratváltozatot, mert nem szerettél volna autofikciós szöveget írni?
SchGy: Ennek több oka is volt, de valóban, az autofikciós elbeszélés most népszerű, és utólag örülök neki, hogy ebbe a kategóriába nem kerültem bele.
magyarnarancs.hu: Miért?
SchGy: Mert ennek a műfajnak korlátozottak a lehetőségei, ugyanazokat a szempontokat tárgyalják ezekkel kapcsolatban, és utólag örülök, hogy nem kerültem bele ebbe az értelmezési keretbe, és adott esetben nem tettem ki magam egy összehasonlításnak. Személyesen nekem, főleg az első regénynél a harmadik személyű elbeszélés azért is volt hasznos, mert így könnyebben tudtam távolságot tartani a saját karaktereimtől, a fikció könnyebbé vált.
magyarnarancs.hu: Ennek a történetnek nem egy hőse van, aztán mégis Olga hangja lesz a legerősebb.
SchGy: Igen, két hős van, Balázs és Olga, akik különböző családi háttérből és anyagi körülmények közül jönnek, és a két különböző karakteren keresztül szerettem volna megmutatni, hogyan tudnak mégis ugyanazon kérdések mentén mozogni, hogyan próbálják megtalálni a kiutat, a felszabadulást, azt az állapotot, amit boldogságként képzelnek el. Persze nem tudják igazán, mire van szükségük ahhoz, hogy boldogok legyenek. A regény utolsó harmadában több az Olga-fejezet, míg az elején Balázs volt túlsúlyban, ezt nehéz megmagyarázni, nem patikamérlegen mértem ki, és nem az volt a cél, hogy mintát kövessek. Talán Olgában és Manszúrban látom a legtöbb potenciált a változásra, rajtuk keresztül tudtam reményt vinni a regény alapvetően nyomasztó világába. Talán a jegyzeteim között lenne erre vonatkozó információ. Az biztos, hogy az utolsó három fejezet időbeli elhelyezése és tartalma alakult ki a legnehezebben.
magyarnarancs.hu: Evidens volt számodra, hogy a jog világáról fogsz regényt írni?
SchGy: Van egy nulladik számú kézirat, amit kéziratnak nem is mondanék, inkább egy szinopszis és szövegtöredékek, amiben már volt egy Olga-szerű karakter, de akkor még csak annyit tudtam róla, hogy vonzó ügyvédjelölt, akinek erős kötődése lesz az apjához. Magamban pornóregénynek hívtam. A szexjelenetek és az apával kapcsolatos jelenetek voltak leginkább leírva, de ezt a kéziratot félretettem, akkoriban még inkább az volt a cél, hogy megtaláljam a saját hangom, és talán bátorságom sem volt még regényt írni. Innen jöhet, hogy a kiadott regény belső terét a jogi világba helyezem. A kezdetektől erre készültem.
magyarnarancs.hu: Nem féltél attól, hogy a tömény jogi helyzetek ledobhatják az olvasókat?
SchGy: Ezek a helyzetek szerintem érdeklik az embereket, mert egy ügyvédi iroda működését mutatják belülről, amibe elvileg csak a jogászoknak van belelátásuk. Alapvetően egyébként nem is a jogi bonyodalom részletei a fontosak: az örökösödési kérdés és a Hydra-ügy fel-felbukkannak a regényben, de leginkább a karakterek változása van a regény központjában. Azzal kapcsolatban volt bennem bizonytalanság egyébként, hogy érthető-e a Hydra-ügy. Mégis, úgy képzelem, hogy olyan élmény lehet ezt olvasni, mint amikor filmet nézünk,
adódik egy bonyodalom, amit minden részletében esetleg nem fogunk fel, de azt tudjuk és érezzük, hogy a főhős bajban van, valami tisztességtelen dolgot csinált, és ennek érezzük is a tétjét.
magyarnarancs.hu: Nádasdy Ádám az Ünnepi könyvhét megnyitóján arra szólította fel az írókat, hogy írjanak a gazdagokról, volt benned ilyen indíttatás?
SchGy: A nyitóbeszédet nem hallottam, de a moly.hu-n olvastam olyan megjegyzést a könyvemről, ami erre utal. Olyan kifejezett célom nem volt, hogy a „gazdagokat” írjam meg, de az biztos, hogy erős tapasztalás a gyerekkorom nyomora után jómódban élni. Balázs ebbe a jómódba már beleszületett, Olga felemelkedhet Bánk segítségével vagy a saját erejéből, és a karaktereknek ez a kiinduló helyzete már valóban érdekelt. Itt még az is fontos lehet, hogy valójában nem gazdagokról van szó, az a jutalék, amit Balázs és Manszúr kaphat a Hydra-ügyért, jelentős, de annyira mégsem – szándékosan tettem őket abba a középosztály rétegbe, amiből le lehet csúszni, és feljebb lehet törni.
magyarnarancs.hu: Közben ezek mind válságban lévő, komoly döntéshelyzetek előtt álló karakterek. Ezek a jogi világ jellemző következményei?
SchGy: A jogi világ csak egy jó közeg, amelyben a karakterek mozoghatnak, amiben problémákba ütköznek, de a problémáik mögött is ugyanaz a létkérdés van. Mit kezdjek az életemmel, és hogyan tudom megszüntetni a szenvedést? Mindannyian folyton valamiféle döntési helyzet előtt állunk. Ha valamitől meg akarunk szabadulni, úgy gondoljuk, hogy azután már biztosan jobb lesz az életünk, és mindig egy ilyen pillanatban vagyunk. Ritkán éljük át, hogy minden jó, hogy ott tartunk, és azt csináljuk, amit szeretnénk. Az embernek nem ez az életérzése.
magyarnarancs.hu: Nyers szexuális jelenetek, utalások, erős fizikai leírások vannak a regényben, miért?
SchGy: Ez a szereplők lelki világából, élethelyzetéből fakad. Olga mondja egy ponton, hogy a szex kijárat. A szex a regényben eszköz, és elsősorban nem arra, hogy a másikhoz közelebb kerüljenek. Élvezet, ami eltereli a figyelmemet, amin keresztül bizonyítani tudom, hogy potens vagyok, számítok, még kellek, amin keresztül vonzó tudok lenni és le tudom vezetni a feszültséget. Ellenpontként megjelenik a regényben a Tiffanyk és Romanák világa, amiknek viszont semmi közük nincs a való világban lezajló szexhez, úgy képzelem, hogy az én leírásaim inkább fedik a valóságot.
magyarnarancs.hu: Említetted, hogy a nulladik kéziratodat pornóregényként határoztad meg, van ennek köze a mostani hangvételéhez?
SchGy: Nem pornóregény, természetesen, nem öncélú benne egyik szexjelenet sem, inkább csak így hivatkoztam rá. Ebben még erősebbek a szex jelenetek, és sok is van belőlük. Azt nehéz megmondani, hogy a szex miért ilyen fontos a szövegeimben, nem is tenne jót, ha utólag túlmagyaráznám őket. A nulladik kéziratban az érdekelt, hogy egy alapvetően normális családi körülmények közé született nő, aki jómódban nő fel, hogyan tud odáig eljutni, hogy pénzért szexel. Egy novella vagy regény ötletnél sokszor egyébként is csak a karakterek kiindulási helyzetét és a végpontot látom, és az én feladatom kitalálni, hogy mindez miért történik. Az első kézirat a szexjelenetekben még visszafogott ahhoz képest, amit a második regényben tervezek, a nulladik kézirat elképzeléséből ebben lesz a legtöbb.
magyarnarancs.hu: Egy jogi megfogalmazás egészen más nyelv, mint az irodalom nyelve. Hogy tudod ezt kezelni? Könnyen ugrálsz a kettő között?
SchGy: Igen, ezzel nincs problémám, talán azért, mert a jog olyan, mint egy idegen nyelv. Bekerülsz a jogi egyetemre, és a római joggal már megtanulod az alapvető jogi fogalmakat, aztán erre ráhúzzák a polgári jog és a büntetőjog konstrukcióját – ez szinte egy önálló nyelvi világ, ami az egyetemi évek alatt és a gyakorlat során belénk ivódik. Nemcsak a munkámban használom, beszivárog a fogalmazásomba akkor is, ha egy hivatalosabb hangvételű levelet kell írnom, de ezen kívül nem így beszélek. Amikor írok, prózát, akármit, a saját nyelvemen írok, az vagyok én.
magyarnarancs.hu: Hogy állsz azzal, hogy most már írónak mondhatod magad?
SchGy: Sokáig nem mertem kimondani, hogy író vagyok. Meghoztam a döntésemet az írással kapcsolatban, és ezt komolyan is vettem, de amikor azt kérdezték tőlem, hogy mivel foglalkozom, akkor az aktuális jogi foglalkozásomat mondom. Amikor szépirodalmi folyóiratok azt kérték tőlem, hogy írjak magamról valamit, azt írtam, hogy jogász, vessző, író vagyok. Az elején még talán csak annyit, hogy jogász. Mostanra ez megfordult.
magyarnarancs.hu: A regényed megjelenése miatt fordult meg?
SchGy: Mióta kijött a könyvem, bátrabban mondom azt, hogy író vagyok, nemcsak interjúkban, hanem egyébként is, mintha arról lenne szó, hogy ennek a megnevezésnek csak egy könyv után lenne létjogosultsága. Itt nem is az a kérdés, hogy mit gondolok magamról, mert író vagyok, persze, hanem hogy mit gondolok másokról – melyik az a pont, ami után már írónak nevezhetem magam, anélkül, hogy nevetségessé válnék. Úgy tűnik, hogy nekem ehhez egy könyv kellett.
