rés a présen: Legutóbbi köteted, a Két-három dán dánokról szól, de Magyarországon játszódik. Mi közünk van nekünk, neked a dánokhoz?
Maros András: A budapesti éjszakában, romkocsmákban, majd Zalában kalandoznak a szereplők, de a történet során otthonukban, Dániában is találkozhatunk velük. Egyszer Szálinger Balázs költő barátom úgy vezetett körbe Zalában, mint a könyvben az idegenvezető a dánokat, és a környék szépsége is legalább annyira lenyűgözött, mint a regénybeli Sørent. Sok helyen jártam már a világon, de ott és akkor úgy csodálkoztam rá a kora őszi, narancssárga fényben szikrázó vidékre, mint egy naiv külföldi turista, aki véletlenül tévedt oda. Innen jött az ötlet. Arra gondoltam, szívesen „hoznék ide” egy külföldi baráti társaságot, akik túl azon, hogy felfedezik a mesés környéket, magukról, egymásról és a barátságukról is tanulnak valamit. Miért pont dánok? Egyrészt van egyfajta skandinávmániám – Koppenhágát már akkor imádtam, amikor még nem is jártam ott –, másrészt épp akkor nyertem el egy egy hónapos dániai ösztöndíjat, amikor az ötlet foglalkoztatni kezdett. Szóval adta magát a dolog.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
