Könyv

J. S. Margot: Mazel tov

Sorköz

Vannak helyzetek, amikor a kíváncsiság mindent elsöprő erővel kerekedik felül az illemen.

Margot élete tele van ilyen pillanatokkal, főként azután, hogy az egyetemi hirdetőtábla álláshirdetései között rábukkan a Schneider család telefonszámára. A regény egy modern ortodox zsidó család és a négy gyereküket korrepetáló, liberális szemléletű lány hol mulatságos, hol megindító történetét mutatja be. Nem véletlen a főhős és a szerző névegyezése, az érezhetően önéletrajzi elemekkel átszőtt történet egy Antwerpen zsidó negyedéből induló, több évtizedes barátságot mesél el.

A gyémántkereskedő otthonában az anya mindig szótlan, az apa fárasztó zsidó vicceket mesél, a gyerekek kínosan pedánsak, és egy kívülállónak érthetetlen szabályok határozzák meg a mindennapokat. Ide toppan be Margot miniszoknyában és magas sarkúban, és számtalan provokatív kérdéssel, amelyekkel egy rendkívül zárt, ám annál izgalmasabb világban igyekszik eligazodni. A zsidó identitás, a feltétel nélküli hit, a kirekesztett lét és az önként vállalt, tudatos elkülönülés kérdésein rágódva az elbeszélő – majd óhatatlanul az olvasó is – saját értékrendjének boncolgatására kényszerül.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Bolond hangszer

Nyilvánvalóan Glenn Gould „bűne”, hogy a zongoristák felesküdtek a dünnyögésre meg a dúdolásra. Gould ugyanis elsőként, majd’ hetven évvel ezelőtt sikerlistás lemezt csinált a Goldberg-változatokból.

Szuperwumen és Wándörmen

A színház jövőjéről humoros vagy éppen keserű utópiákat is közlő, Két ország – két színházi kultúra? című tanulmánykötet egyik írásában (Kovács Bálint jegyzi) egy kőszínházi kolléga így szól a szabadúszóhoz: „Ti, függetlenek, kétszáz éve is azt mondtátok, hogy a szakadék szélén vagytok, aztán valahogy még mindig játszogattok itt-ott. (…) úgy látom, nagyon, nagyon tágas hely az a szakadék széle.”