November elején vált hivatalossá, hogy a Berlini Művészeti Akadémiához kerül Esterházy Péter hagyatéka. Ugyanez az intézmény gondozza Kertész Imre és Konrád György hagyatékát is. A Magyar Narancs csütörtökön megjelenő nyomtatott lapszámában beszélgetünk a 2016-ban elhunyt író fiával, Esterházy Marcellel az okokról és a kétségekről, amik a család döntésének hátterében álltak.
Ízelítő az interjúból:
Magyar Narancs: Volt előzetes elképzelésetek, hogy merre induljatok el a hagyatékkal?
Esterházy Marcell: Mi az elejétől fogva három dolgot szerettünk volna, hogy maradjon együtt az anyag, kezdődjön el vele valamiféle munka, és legyen kutatható. Apámnak nem volt jogi értelemben vett végrendelete, de ott volt anyám, akivel egy életet leélt, és mi négyen, a gyerekei, akikben megbízott, és akiktől joggal elvárhatta, hogy felelősen döntsenek. Mi nagyon sokat beszéltünk arról, hogy mi lenne a legjobb döntés a hagyaték szempontjából, és egybehangzóan ezt az utat ítélte mindenki a legelfogadhatóbbnak. Azóta természetesen többször is megkaptuk már kritikaként, hogy miért Berlin és miért nem Budapest, de erre számítani is lehetett.
MN: És mi ennek a kritikának általában az alapja?
EM: Volt, aki azt mondta, hogy Esterházy kutatásához magyar könyvtár kell, de én ezt nem érzem valós problémának. Attól, hogy Berlinben vannak az anyagok, hozzáférhetők, kutathatók. Berlin nincs messze, az internet segítségével könnyű az anyagokhoz hozzájutni, Berlinben van egy komoly magyar szellemi élet, maga az akadémia nagyon nyitott hely, mindenben a kutatók, érdeklődők segítségére lesznek. Az akadémia archívuma egy izgalmas, aktív műhely, nem egy poros levéltárként kell elképzelni, a kikerült anyagokkal is azonnal elkezdtek foglalkozni.
MN: Mindezzel együtt, valaki gondolhatja úgy, hogy egy újabb értékes életmű került ki az országból.
EM: Bizonyára, de el kell mondanom, hogy minket elsősorban az érdekelt, hogy egy stabil intézményi környezetbe kerüljön a hagyaték, egy kiszámítható, felkészült helyre, ahol magas szinten foglalkoznak vele. Ez nem politikai, hanem intézményi kérdés a számunkra. Másfelől nem álltak sorban az intézmények, volt néhány opció, de az elfogadhatóak nem itthoniak voltak.
MN: A Petőfi Irodalmi Múzeum nem jelentkezett a hagyatékért? Hiszen itthon ez az ő feladatkörük lenne elsősorban.
EM: Prőhle Gergely egyszer találkozott anyámmal, illetve írt később egy levelet, amelyben jelezte, hogy szívesen látná a Petőfi Irodalmi Múzeumban az apám anyagait. Ez ugyanakkor még egy nagyon korai szakaszban történt, és akkor mi természetesen mindenkivel szóba álltunk, de jeleztük, hogy még előttünk áll az anyagok szétválogatása, rendszerezése, és az minden bizonnyal több évig fog tartani. Prőhle a levele megírása után két hónappal már nem volt a PIM igazgatója, és utána már semmilyen megkeresés nem jött a múzeum részéről. Ez nyilván a stabilitás iránti vágyunk szempontjából nem volt különösebben biztató. Hozzáteszem, ha Prőhle vagy E. Csorba Csilla lenne most is még a PIM igazgatója, akkor is valószínű, hogy Berlinbe kerül a hagyaték. Egyszerűen nem szerettük volna apám életművét egy ilyen politikai környezetbe beleengedni, ha már életében ez az egész olyan szépen lepattant róla.
MN: A PIM vezetése nem is keresett titeket?
EM: Nem kerestek, ez tény. Más intézmény pedig komolyan nem merült fel, és ez megint csak a múzeumi helyzet instabilitását mutatja Magyarországon, hiszen nem nagyon vannak olyan intézmények, amelyek egy ilyen feladatot el tudnának látni.
A Magyar Narancs november 18-i számában olvasható teljes interjúban szóba kerül még, hogy a hagyatékból mi az, ami már Berlinben van, és mi az, ami még itthon marad egyelőre, várható-e újabb Esterházy Péter-kötetek megjelenése, és mit lehet kezdeni azzal a ténnyel, hogy az elmúlt évtizedek jelentős magyar irodalmi életművei.
A teljes cikkért keresse a friss Magyar Narancsot az újságárusoknál, vagy fizessen elő online!
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
_Current_(HC)_2019_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg?key=dfc29ede3f537a02edb81077a659430b)
