„Mintha egy nagy kő gördült volna le a szívünkről”

Sorköz

Kertész Imre és Konrád György után Esterházy Péter hagyatéka is Berlinbe került. A 2016-ban elhunyt író fiával, Esterházy Marcellel beszélgettünk a döntés okairól.

November elején vált hivatalossá, hogy a Berlini Művészeti Akadémiához kerül Esterházy Péter hagyatéka. Ugyanez az intézmény gondozza Kertész Imre és Konrád György hagyatékát is. A Magyar Narancs csütörtökön megjelenő nyomtatott lapszámában beszélgetünk a 2016-ban elhunyt író fiával, Esterházy Marcellel az okokról és a kétségekről, amik a család döntésének hátterében álltak.

Ízelítő az interjúból:

Magyar Narancs: Volt előzetes elképzelésetek, hogy merre induljatok el a hagyatékkal?

Esterházy Marcell: Mi az elejétől fogva három dolgot szerettünk volna, hogy maradjon együtt az anyag, kezdődjön el vele valamiféle munka, és legyen kutatható. Apámnak nem volt jogi értelemben vett végrendelete, de ott volt anyám, akivel egy életet leélt, és mi négyen, a gyerekei, akikben megbízott, és akiktől joggal elvárhatta, hogy felelősen döntsenek. Mi nagyon sokat beszéltünk arról, hogy mi lenne a legjobb döntés a hagyaték szempontjából, és egybehangzóan ezt az utat ítélte mindenki a legelfogadhatóbbnak. Azóta természetesen többször is megkaptuk már kritikaként, hogy miért Berlin és miért nem Budapest, de erre számítani is lehetett.

MN: És mi ennek a kritikának általában az alapja?

EM: Volt, aki azt mondta, hogy Esterházy kutatásához magyar könyvtár kell, de én ezt nem érzem valós problémának. Attól, hogy Berlinben vannak az anyagok, hozzáférhetők, kutathatók. Berlin nincs messze, az internet segítségével könnyű az anyagokhoz hozzájutni, Berlinben van egy komoly magyar szellemi élet, maga az akadémia nagyon nyitott hely, mindenben a kutatók, érdeklődők segítségére lesznek. Az akadémia archívuma egy izgalmas, aktív műhely, nem egy poros levéltárként kell elképzelni, a kikerült anyagokkal is azonnal elkezdtek foglalkozni.

MN: Mindezzel együtt, valaki gondolhatja úgy, hogy egy újabb értékes életmű került ki az országból.

EM: Bizonyára, de el kell mondanom, hogy minket elsősorban az érdekelt, hogy egy stabil intézményi környezetbe kerüljön a hagyaték, egy kiszámítható, felkészült helyre, ahol magas szinten foglalkoznak vele. Ez nem politikai, hanem intézményi kérdés a számunkra. Másfelől nem álltak sorban az intézmények, volt néhány opció, de az elfogadhatóak nem itthoniak voltak.

MN: A Petőfi Irodalmi Múzeum nem jelentkezett a hagyatékért? Hiszen itthon ez az ő feladatkörük lenne elsősorban.

EM: Prőhle Gergely egyszer találkozott anyámmal, illetve írt később egy levelet, amelyben jelezte, hogy szívesen látná a Petőfi Irodalmi Múzeumban az apám anyagait. Ez ugyanakkor még egy nagyon korai szakaszban történt, és akkor mi természetesen mindenkivel szóba álltunk, de jeleztük, hogy még előttünk áll az anyagok szétválogatása, rendszerezése, és az minden bizonnyal több évig fog tartani. Prőhle a levele megírása után két hónappal már nem volt a PIM igazgatója, és utána már semmilyen megkeresés nem jött a múzeum részéről. Ez nyilván a stabilitás iránti vágyunk szempontjából nem volt különösebben biztató. Hozzáteszem, ha Prőhle vagy E. Csorba Csilla lenne most is még a PIM igazgatója, akkor is valószínű, hogy Berlinbe kerül a hagyaték. Egyszerűen nem szerettük volna apám életművét egy ilyen politikai környezetbe beleengedni, ha már életében ez az egész olyan szépen lepattant róla.

MN: A PIM vezetése nem is keresett titeket?

EM: Nem kerestek, ez tény. Más intézmény pedig komolyan nem merült fel, és ez megint csak a múzeumi helyzet instabilitását mutatja Magyarországon, hiszen nem nagyon vannak olyan intézmények, amelyek egy ilyen feladatot el tudnának látni.

A Magyar Narancs november 18-i számában olvasható teljes interjúban szóba kerül még, hogy a hagyatékból mi az, ami már Berlinben van, és mi az, ami még itthon marad egyelőre, várható-e újabb Esterházy Péter-kötetek megjelenése, és mit lehet kezdeni azzal a ténnyel, hogy az elmúlt évtizedek jelentős magyar irodalmi életművei.

A teljes cikkért keresse a friss Magyar Narancsot az újságárusoknál, vagy fizessen elő online!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.