Na, így kell megírni a civilizáció pusztulását!

  • Svébis Bence
  • 2019. július 17.

Sorköz

Az argentin Rafael Pinedo egyetlen könyvet tudott befejezni, korai halála egy ígéretes pályát szakított meg. A Plop viszont kultkönyvvé vált, és most már magyarul is olvasható. Itt a kritikánk róla!

Rafael Pinedo egyetlen elkészült regénye (másik két, tervezett könyve korai halála miatt befejezetlen maradt), a Casa de las Américas díjjal elismert, 2002-es Plop úgy festi fel a posztapokaliptikus világot, hogy még nyelvezete is a leépült kultúrát tükrözi.

false

Minden ornamentika nélkül, lényegre törően, tőmondatokban tudósít egy olyan korról, amikor már minden az enyészeté, az eső szinte folyamatosan zuhog, a föld sárrá mállik az emberhordák lába alatt, és minden a túlélésről szól. Ide érkezik, sőt, pottyan egyenesen a sárba egy csecsemő, a címszereplő Plop – nevét innen kapja, a latyakba toccsanó test hangja ez, születésének sanyarú körülményeit őrzi a hangutánzó szó –, akit magára hagy az anyja, mégis életben marad.

Üdvtörténetnek tűnik elsőre: világra jön egy szívós kis élet, s nem hagyja magát ebben az embertelen világban. És akinek semmi sem adatott, az mindent akar. A Plop több irányból is társadalomkritikus mű. Egyik rétege maga a világ, amit sikeresen elpusztítottunk, a másik egy vezető története: Plop felemelkedése és bukása.

Azt a mechanizmust látjuk itt viszont, ami minden diktátort képes hatalomra juttatni, teljesen mindegy, hogy a jelenlegi, civilizáltnak tartott körülmények közt, vagy Pinedo disztópiájában, amikor az emberek már csak „használják” (szexuális értelemben) és „újrahasznosítják” (termelési értelemben) egymást. Nem sok különbség van a két berendezkedés közt, és ezt tökéletesen példázza Plop vezetővé válása: cselszövéssel, gyilkossággal jut előre, minden eszközt megragad, hogy eltakarítsa azokat, akik az útjában állnak. Türelmes és ravasz, kifigyeli mások szokásait, és arra épít, hogyan reagál az egyén és a közösség.

Barátait, ellenségeit kihasználja, és aki egy kicsit is veszélyezteti a hatalmát, azt hamar „újrahasznosítják”: megnyúzzák, széttépik, húsát a disznóknak adják, csontjából furulyát faragnak. Bukását is ez okozza: a legnagyobb hatalom megszerzése után ugyanis nincs újabb cél, márpedig a cezaromániás ember mindig többet és többet akar. Plop végül nem tud mit kezdeni a vezető tisztséggel, csupán saját, kisszerű vágyait éli ki, lebontja a korábbi társadalmi berendezkedést és normákat, míg végül ő és a felügyeletére bízott nép is belefárad.

A diktátorok végnapjait saját fásultságuk hozza el.

A legijesztőbb talán az, hogy sem időben, sem térben nem tudunk tájékozódni a regényen belül. Nincs meghatározva, hogy melyik kontinensen, melyik országban járunk térdig a mindent elemésztő sárban, ahogy azt sem tudjuk, mikor játszódnak az események: holnap, két hét vagy évtizedek múlva. Egyes jóslatok szerint húsz-harminc év múlva már bekövetkezhet. Akinek van ideje, olvassa el addig a Plopot!

Fordította: Izsó Zita. FISZ–Kalligram, 2019, 200 oldal, 2990 Ft

(A cikk eredetileg Minden lebomlik címmel jelent meg a Magyar Narancs 2019. június 27-i számában.)

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.