De betekintést kapunk a főszereplő családi életének egy-egy pillanatába is, erősen fókuszálva az apára, aki hol a rendszerváltás privatizációjának ügyes-bajos dolgaival van elfoglalva, hol a fiának próbálja meg átadni az élettapasztalatait. A két szálon futó regény fejlődés- és visszafejlődés-történet: a kamaszfiú középiskolás éveinek krónikájával párhuzamosan apjának látszólagos tündöklését és valódi bukását is végigkövethetjük, át a két sztrókján egészen a haláláig. „Írj le mindent, mondja apám. Amit látsz. Úgy írd le, hogy az, aki nem láthatja a képet, a leírásod alapján pontosan el tudja képzelni.” Vélhetően ez az elsőregényes szerző hitvallása is, írása tán ezért ennyire lényegre törő, szikár és részletező. Plasztikus képekkel operál, érzékletesen festi le a fiatalok kibomló szexualitását éppúgy, mint a csomagolt házi koszt látványát. Már-már érezzük a szagokat, a testek kipárolgását, a stikában elszívott cigik füstjét. Tipikus fiúsztorik ezek, amelyek néha megcsillannak ugyan, de a történetek oly szerfelett szimpla volta vagy a visszafogott előadásmód talán nem villanyozza fel annyira az olvasót, pedig van mindkét vonalon muníció, a Columbo nevű, hatalmával visszaélő, gyaníthatóan molesztáló nevelőtanár alakja éppúgy figyelemre méltó, mint amikor a hősöket egyszer csak háborús körülmények között találjuk.
Kalligram, 2020, 208 oldal, 3500 Ft
