"Nem mondanám, hogy normális dolognak gondoltam volna a bankrablást"

Sorköz

A Kopasz című könyv szerzője egy amerikai börtönből hívott minket. Jövőre szabadul.

Iraki katonáskodás 20 évesen, poszt­trau­más stressz szindróma, heroinfüggőség, tízrendbeli bankrablás, 11 évnyi börtön – Nico Walker a rács mögött írt regényt az élményeiről. A Kopasz irodalmi szenzáció lett, szerzője jövőre szabadul.

Walkerrel Köves Gábor beszélgetett telefonon, 15 perces etapokban - egyszerre ennyit  engedélyez a börtön egy hívásra. Ízelítő a legfrissebb Narancsban olvasható interjúból:

Magyar Narancs: Irakból hazatérve poszttraumás stressz szindrómában szenvedett, heroinfüggő lett, végül bankokat rabolt. Az iraki tapasztalatai, a háborús élmények, a mindennapos fegyverhasználat bizonyos értelemben előképzettséget nyújtott a bankrablásokhoz?

false

Nico Walker: Azt azért nem mondanám, hogy normális dolognak gondoltam volna a bankrablást, de nem is gondoltam olyan nagyon kirívónak sem. Bizonyos értelemben sokként is ért, hogy másokat ez mennyire kiakasztott. Most, hogy ennyi börtönben töltött év után erről beszélek… Szóval, egyáltalán nem láttam át a dolog komolyságát, és igazán még most sem látom ezt olyan komolynak, különösen más dolgokhoz viszonyítva. Nem kérdés, megbántam, amit tettem, főleg, mert nem szeretek udvariatlan lenni másokhoz, nem szeretek barátságtalanul viselkedni az embe­rekkel. Büszkének biztosan nem vagyok büszke arra, amit tettem, ugyanakkor van bennem valami, ami azt mondja, hogy ez azért nem olyan nagy dolog.

MN: Mióta van börtönben?

NW: 2011. április 23. óta.

MN: Mikor szabadul?

NW: 2020 őszén. Remélem, a jövő év elején már egy átmeneti otthonban leszek.

MN: Mik a tervei?

NW: Megpróbálok írni, amilyen sokat és amilyen hosszan csak tudok. Remélem, össze tudok hozni egy könyvet, legalább még egyet. Nem tudom, az átmeneti otthonban mit kell tennem, azt hiszem, szereznem kell egy valódi állást. Lehet, hogy elhelyezkedek valahol mosogatóként. Nem tudom, mit szabad csinálnom, illetve mit nem.

Keresse a mindig izgalmas, érdekes és exkluzív információkkal megjelenő Magyar Narancsot, amely csütörtöktől kapható az újságárusoknál és előfizethet rá itt:

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.