Ötven évvel ezelőtt négy magyar is esélyes volt az irodalmi Nobel-díjra

  • narancs.hu
  • 2023. január 3.

Sorköz

Nyilvánosságra hozták a 1972-es jelöltek fél évszázadra titkosított listáját.

1972-ben a német Heinrich Böll nyerte az irodalmi Nobel-díjat, de a jelöltek listáján sok olyan név is megtalálható, akik évekkel később kapták meg az elismerést. Ötven évvel ezelőtt ráadásul kimondottan sok, összesen négy magyar szerző is szerepelt az esélyesek között – írja a Könyves Magazin.

Az irodalmi Nobel esetében soha nem hirdetnek ki hosszú vagy szűkített listákat, a jelöltek névsorát ugyanis ötven évre titkosítják. A Nobel-archívum azonban minden év elején közzéteszi azoknak a névsorát, akik korábban jelöltek voltak. Igaz, legkorábban így is csak 2073 elején tudhatjuk majd meg, hogy a tavalyi évben kik közül választhatott a svéd királyi akadémia, amikor is végül Annie Ernaux lett a díjazott.

Az 1972-es jelöltek között ott volt Joseph Heller, Jorge Luis Borges és Friedrich Dürrenmatt is, de több olyan szerző neve is feltűnik a most közzétett listán, akik későbbi években kapták meg az elismerést. Ilyen például Nadine Gordimer (1991.), Günter Grass (1999.), V.S. Naipaul (2001.) és Doris Lessing (2007.) is.

Természetesen a mi szempontunkból mindig az a legizgalmasabb, hogy az adott évben milyen magyar szerzők voltak a jelöltek között. Az utóbbi években például kiderült, hogy Illyés Gyula többször is esélyes volt az irodalmi Nobel-díjra, és ez 1972-ben sem volt másként.

Sőt, ebben az évben kimondottan sok, összesen négy magyar szerző, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Mécs László és Weöres Sándor neve is szerepelt a listán.

Utóbbi kettő egyébként szintén nem először került fel a Nobel listára: Mécs Lászlót ugyanis már 1969-ben és 1970-ben is jelölték a díjra, Weöres Sándor neve pedig az 1970-es és az 1971-es jelöltek között egyaránt megtalálható.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.