Kedves Olvasónk!
A Sorköz Ásatás sorozatában a Narancs régi, irodalmi tárgyú cikkeinek – recenzióinak, interjúinak, semmiségeinek – legjavát bányásszuk elő lapunk archívumából. Mit olvastunk és miért 5, 10, 20 évvel ezelőtt, és mit gondoltunk róla? Mi marad abból, amit mi írtunk (az újságba), és mi abból, amit más (az örökkévalóságnak)? Élje velünk újra a magyar írott kultúra közelmúltját!
Az alábbi remek cikk 2013. december 5-i számunkban jelent meg.
„Cégünk kiváló stílusérzékkel megáldott, bölcsészdiplomás szakemberei nagy gyakorlattal vállalják újságcikkek, életrajzok, irodalmi művek, levelek, szerelmeslevelek, jelentések, szakmai resumék és egyéb dokumentumok magas színvonalú elkészítését és lektorálását.” Kik csinálják ezt, kinek és miért?
Nemrégiben került nyilvánosságra a kínai adat, miszerint mára a keleti országban milliárdos bevételek jönnek össze szellemírásból, legyen szó akár zeneszövegről, akár akadémiai doktori disszertációról. A jelenség azonban nem távoli és elszigetelt, hiszen már nálunk sem újdonság, hogy néhányan hatékonyabb és önkímélőbb megoldásnak tartják mással megíratni a szemináriumi vagy szakdolgozatukat. Komplett cégek foglalkoznak Magyarországon is bérírással, a fentebb idézettek szerint szinte bármilyen műfajban.
A ghostwriting, azaz a szellemírás számos összetett problémát is felvet, nem tisztázott például, milyen a viszonya a szerzői joghoz.
Talán Cyrano de Bergerackal kellene nyitni a sort, de egyesek szerint maga Mozart is „szellemírt” gazdag patrónusai megbízására. A szellemíró más nevében ír – ma már gyakorlatilag bármit, amire szükség van. Az eredeti szerző lemond a művet érintő jogairól a megrendelő javára (hogy pontosan miről és hogyan, arról kicsit később), persze nem szívességből. A zenei életben és a forgatókönyvírásban ez általános megoldás. Tudjuk például, hogy rengeteg popzenész (sokak közt Justin Bieber, Brill Nicola vagy Justin Timberlake) köszönheti szövegeit Theodor Feldmannak. William Goldman forgatókönyvíró szerint az írás folyamata csapatmunka, ezt pedig egy sorozat vagy egy film készítésénél nem is tartjuk furcsának. De egy regénynél? És egy diplomamunkánál? Andrew Crofts angol szellemíró szerint - aki nem egy más nevén futó, sikeres regény szerzője, és tapasztalatai alapján szakkönyvet is írt a témáról - nincs ebben semmi rossz, sőt egyenesen előremutató tendencia. A kiadói és olvasói igény sokszor olyan emberekre - celebekre, zenészekre, politikusokra - irányul, akik nem tudnak írni; egy regény pedig sokkal erősebb, ha E/1-ben beszél a főszereplő - írja.
A „szellem” részvételének az alkotás folyamatában több fokozata lehet. Előfordul, hogy csak az elindulásban kell segíteni: kutatási anyagot összeállítani, vázlatot készíteni. Vagy éppen ellenkezőleg: korrektúrára, javításra van szükség. Az igazi kihívás azonban ott kezdődik, amikor a szellem egy témát kap, esetleg mellé az alanyt, akitől kérdezhet, és ennek alapján valós vagy fikciós szöveget kell kreálnia, lehetőleg a megrendelő stílusában. H. P. Lovecraft például Harry Houdini nevében írt sci-fi magazinokba az 1920-as években. A leginkább szellemírót igénylő műfajok a fikciós ponyvaregények, a hírességek által kiadott gasztrokönyvek, a politikusok kampányidőszak alatt megjelenő biográfiái és egyéb piacérzékeny remeklések. (Itt említhetjük Ronald Reagan önéletrajzát, amelyet szintén egy ghostnak tulajdonítanak.) A híres álnevek - például Nancy Drew, a Hardy Boys, Carolyn Keene vagy V. C. Andrews - mögött sokszor szintén ghostok állnak.
A díjszabás változó, van, ahol a szavak vagy az oldalak száma, máshol az egész mű után fizetnek. A ghostwriting „minimálbérét” a különböző írószervezetek is nyilvántartják: Kanadában egy 200-300 oldalas műért 40 ezer dollár dukál; Németországban 100 dollárt ér egy oldal, az amerikai The Editorial Freelancers Association pedig 26 és 50 cent/szó-nál húzza meg a vonalat (ez 15-30 ezer dollárt jelent egy 250 oldalas műnél.) Emellett a megbízó fizetheti az író szállását, adhat százalékot az eladásból, nyilván sokféle megegyezés létezik. Ráadásul a teljes titoktartás sem minden esetben elvárt. A belíven néha még a szellem neve is megjelenik mint társszerző, co-writer vagy a köszönetnyilvánítások között emlegetett jó barát.
A leginkább aggályos terület a tudományos esszék és egyetemi dolgozatok bérírása, ezen belül is az ún. „medical ghostwriting”, amikor egy gyógyszerészeti cég a termékéről szóló tudományos cikket publikáltatja a béríróként működő professzorral. Ehhez képest egy szakdolgozat megvásárlása ártalmatlan ügylet, ami
nem plágium, csak csalás
Az oktatók rémálma ez, hiszen a trükk kimutathatatlan, hiába a plágiumkereső szoftverek, a beadott mű ugyanis „eredeti” és „egyedi” Egy angol kutatás már öt éve is több mint 150 olyan weboldalt talált, amelyen dolgozatíró ghostok hirdetik magukat, ez a szám pedig elenyésző azokéhoz képest, akik a tevékenység jellegéből adódóan leginkább offline, csendben, rejtve praktizálnak. Becslések szerint a briteknél évente mintegy 4000 szellemírt dolgozat készül, a leginkább fogékony réteg a külföldi diákok hada, akiknek nem anyanyelvük az angol. Egy ötoldalas, mondjuk, történelmi témájú dolgozat ára 70 és 160 font között mozoghat, egy posztgraduális disszertáció ára sokkal borsosabb: 2800 font.
De ne menjünk ilyen messzire: néhány telefonhívással vagy kattintással mi is rendelhetünk dolgozatot tetszőleges hosszban és témában, a legkülönbözőbb árakon. „Én több alkalommal is vettem már igénybe ilyen szolgáltatást az egyetem alatt - meséli egy hallgató. - Alapjában véve jó tanuló vagyok, nincs problémám a tantárgyak teljesítésével, de a vizsgaidőszak alatt néha elcsúszom az idővel. Dolgozom az iskola mellett, és néha annyira feltornyosulnak a dolgok, hogy nincs időm megfelelően felkészülni a vizsgákra.”
Itthon sem csak arra kell gondolni, hogy a kollégiumi szobatárs körmöli éjszaka a szemináriumi dolgozatot egy rekesz sörért. A brit IQfactory már Magyarországon is szervezetten foglalkoztat ghostwritereket, akik teljesen arctalanul, csak online kommunikálva végzik munkájukat. „Cégünk az Egyesült Királyságban kínálja a szolgáltatásait, csupán rendelkezünk egy magyar nyelvű weboldallal. Összesen körülbelül 500 író-kutató-szakértő szerepel az adatbázisunkban, akik közül 60-70 magyar anyanyelvű. Cégünk a klasszikus dokumentumíráson kívül foglalkozik kutatási anyagok elkészítésével, javítással, lektorálással is, de a programozás is megtalálható a szolgáltatások között” - mondja a cég képviselője. A kért anyag (házi dolgozat, szakdolgozat, kutatási segédanyag) megrendelése is számítógépes felületen zajlik, ahol az általános (hossz, téma, határidő) igények mellett olyan specialitások is kérhetőek, mint hogy a szöveg egyezzen egy mintadarab stílusával, nyelvezetével. Mindemellett a cég felhasználási szerződése és irányelvei kikötik: szigorúan segédanyagként kívánják értékesíteni a szövegeket. Ez azért különleges, mert a cég esetében a szerzői jogokat nem veheti meg a megrendelő, csupán a szolgáltatást. Így, elviekben, a kész mű szó szerinti idézésénél például hivatkozni kellene rá, különben szóba kerülhet a plágium gyanúja. „A dokumentum utóéletével kapcsolatban nincs információnk. A teljesítés folyamán számos alkalommal felhívjuk megrendelőink figyelmét a szolgáltatásunk helyes használatára. Azoknál a segédanyagoknál, ahol például egy szakdolgozat bizonyos részeinek elkészítéséhez kérnek segítséget, egyértelműen tudjuk, hogy megfelelően használják majd a segédanyagot, hiszen az általunk készített anyag lerövidíti a kutatási időt, azonban stílusában nem illeszkedik a már elkészült részekhez” - mondják. Ez a klasszikus ghostwriting esetében nem jöhet szóba, hiszen ott a szerzői jogok egy része is a megrendelőhöz kerül. Az IQfactory elmondása szerint a szolgáltatást igénybe vevők nemcsak az egyetemisták, sőt. „Ügyfeleink többsége valamilyen kiegészítő vagy másoddiplomás képzésen vesz részt, családos és főállású munkahelye van. Leggyakrabban kutatás elkészítéséhez és irodalmi források felderítéséhez kérik segítségünket, amit aztán valamilyen módon beépítenek a saját maguk által írt dokumentumukba. Ezzel le tudják rövidíteni a könyvtárazásra, források felkutatására fordítandó időt, ami jellemzően nem fér bele az életükbe.”
Bernadett anyukaként és főállásban dolgozóként a másoddiplomás-képzés befejezéséhez szükséges szakdolgozatíráshoz keresett segítséget: „Nekem körülbelül 2-3 hétnyi olvasást és kutatást spórolt meg. Kevesebbe került, mintha a munkahelyemről hiányoztam volna. Nem szerettem volna, ha más írja meg helyettem, de ez így nagy segítség volt. Tiszta a lelkiismeretem, és mivel a felhasznált szakirodalmat áttanulmányoztam, a védés is könnyen ment” - meséli. A feladatot elvállaló író általában oldalanként 1300 és 2000 Ft közötti összeget kap, idegen nyelvű szövegeknél 2-3 ezret.
„Kis túlzással azt mondanám, hogy ezt a munkát 'szürke eminenciásként' sokszor olyanok végzik, akiknek bíbor ruhában kéne virítaniuk.
A szellemírás jó, bár atipikus alternatíva. Én tudom, hogy én írtam, de hogy ezt az ügyfél miként használja fel, azzal neki kell elszámolnia a lelkiismerete előtt” - mondja egy többdiplomás marketingszakember, aki elmondása szerint azért vállalta ezt a mellékkereseti lehetőséget, mert nem tudott végzettségének megfelelő pozícióban elhelyezkedni.
A ghostwriting megítéléséről a cég képviselője elmondta, hogy nagyon különböző tapasztalatai vannak az Angliában már nagy hagyományra visszatekintő vállalkozási forma magyarországi elfogadottságával kapcsolatban. „Az Egyesült Királyságban például egy pénzügyi területen dolgozó elemző, aki mellékállásban részt vesz ghostwriting tevékenységben, bátran és büszkén feltünteti ezt az önéletrajzában vagy a LinkedIn profilján; hiszen ez annyit jelent, hogy rengeteg tapasztalatot szerez számos, a szakmájához kapcsolódó területen. A magyar piacon tudomásunk szerint eddig nem működött szabályosan, a törvényi kereteknek megfelelve ilyen típusú szolgáltatás, így akik mégis kínálták, általában nem verték nagydobra.”
Ez nem véletlen, ugyanis béríráskor az első fogalom, amely mindenkinek eszébe ötlik, a plágium, de legalábbis a csalás.
Jogilag azonban az előbbiről egyáltalán nem lehet szó, többnyire is csupán morális, nem büntetőjogi szempontból. „Ezt nem szabad összemosni a plágiummal - magyarázza Czigler Dezső Tamás jogász. - A plágium lopás, sérti a szerzői jogokat. A ghostwriting nem ugyanez, mert itt konszenzuális alapon adja át a szerző a művet, nem sért vagyoni jogokat." Ennél azonban sokkal izgalmasabb, hogy ebben az esetben mi is történik a szerzői jogokkal, amelyek gazdája alapesetben a mű létrehozója. „A mi rendszerünk - a kontinentális és a magyar jog - gondolkodásmódja szerint a szerzői jogoknak két részük van: a személyi jogok (például a név feltüntetésének joga) és a vagyoni jogok. A szerző nálunk a vagyoni jogokról könnyen lemondhat, de a személyhez fűződő jogait érvényesen semmilyen szerződéssel nem ruházhatja át senkire. Az lehetséges, hogy a személyhez fűződő jogokat 3-5 évig felfüggeszti, de utána újra érvényesek; tehát a művét öt év múlva a saját nevén megjelentetheti, ha nem kötöttek kizárólagos szerződést. Az angolszász copyright rendszer más. Náluk a szerzői jog egységes, amiből a szerző bármit bárkinek átruházhat. Ez sokkal inkább piaci szemlélet, egy amerikainak nem lehet elmagyarázni, hogy miért ne adhatná át a személyi jogot, számára ez beavatkozás lenne az autonómiába" - mondja Czigler. Mindebből következik, hogy Magyarországon a megírt mű sosem kerülhet teljes egészében a vásárló fennhatósága alá. Más eset, ha egy cégen keresztül történik a megbízás. „Ilyenkor a szerzői jogok a céget illetik. A magyar jog szerint névfeltüntetési joga ilyenkor is van a szerzőnek, a cégnek azonban nincs - magyarázza Czigler. - Ha pedig magánszemély szerződik egy céggel, az már fogyasztói szerződés lesz. Erre speciális szabályok vonatkoznak, például könnyebben fel lehet mondani a szerződést, elállási joga van a megrendelőnek." Bonyolítja a helyzetet a nemzetközi jelleg is. "Valamilyen megoldás kell például arra, hogy melyik ország joga védi a szerzőt, ha, mondjuk, a repülőn ír egy cikket Kína és Budapest közt. A berni uniós egyezmény és a TRIPS (Szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezmény) a szerzői jogokat általában az állampolgársághoz vagy a szokásos tartózkodási helyhez köti" - mondja Czigler. Tudományos munkáknál, szakdolgozatoknál azonban büntetőjogi felelősség csak abban az esetben van, ha az ember nyilatkozik arról, hogy a szöveg a saját szellemi terméke. „A szakdolgozatnál a nyilatkozattal van gond, nem azzal, hogy valaki más munkáját beadja. Ez ugyanis okirat-hamisítás. Egy szimpla szemináriumnál büntetőjogi kategória nincs, hazudott, nem szép dolog. Baj csak akkor lenne, ha szemináriumi dolgozatnál is alá kellene írni ilyen dokumentumot” - állapítja meg a jogász.
A nyilvánvaló morális aggályok mellett a más tollával páváskodni óhajtó honfitársaink figyelmébe ajánljuk még, hogy a magyar jog az eredeti szerzőt védi.
Aki megírt és eladott egy szemináriumi dolgozatot, az néhány év múlva teljes lelki nyugalommal publikálhatja a sajátjaként - ettől ingoványos terep a szellemírás. A felsorolt nemzetközi és magyar példákból okulva azonban fényesen kiderül: a szerzőségbe vetett hitet jobb, ha erős fenntartásokkal kezeljük. Barthes híres tétele tehát, úgy tűnik, átalakult: a szerző nem halott, hanem szellem.
