A két kisregényt tartalmazó kötet hangulata kifejezetten komor, Szöllősi a korábbiaknál is sötétebb színekkel festette meg a fővárost, talán csak a Simon Péter zárlata volt ennyire baljós hangulatú. Az első kisregény, a Vendégjáték erősen indít, pár oldal után már az éjszínű fővárost átszelő autóban és az ügyvédként dolgozó főhős tudatában vagyunk, ahol csak úgy sisteregnek a gondolatok. Az ügyvédnek ugyanis egyszerre három feladatot kell teljesítenie: egyrészt megbízást kap, hogy rohanjon el a Gyorskocsi utcai fogdába, mivel a főnöke egy ismerősének fiát emberölés gyanújával őrizetbe vették, másrészt meg kell látogatnia a klinikán betegeskedő apját, miközben érdemes lenne találkoznia a barátnőjével is, akivel nem éppen fényes a viszonya.
Ez az intenzív kezdés beszippant, megyünk a hőssel az úton, aki aztán véletlenül elüt egy idős embert, a sztori pedig leáll. Méghozzá oldalakra. Amivel persze nem lenne gond, hiszen a mű befejeztével minden értelmet nyer (lezárulni viszont nem fog), első olvasásra azonban úgy érezhetjük, mintha az író, a főhőshöz hasonlóan, tövig nyomta volna a féket. Az ügyvéd ezután ugyanis az öreggel diskurál hosszan bűntudatról, családról, párkapcsolatról, miközben az elbeszélő is megkérdezi magától: „Fogalmam sincs, ezekre a kérdésekre minek válaszolok, de közben izgat, hogy hová juthatunk el.” Az intermezzo után aztán hamarosan a fogdában, és egy újabb rendhagyó dramaturgiai pontnál találjuk magunkat: a szerző Váltóáram című kötetéből ismerős, szintén Vendégjáték című történetet meséli újra; abban egy roma származású zongoristát ért atrocitás egy rózsadombi villában tartott estélyen. A mostani könyvben azonban a szerző a zenész történetét egy ponton új irányba tereli. A kihallgatási jelenet három síkon mozog: egyrészt ott vagyunk a fogdában, másrészt a vallomás visszavisz a bűncselekmény estéjére a rózsadombi villába, miközben az ügyvéd tudatába is bele-belepillantunk, aki a saját személyes megéléseit, reflexióit és érzelmeit kapcsolja össze a gyanúsított történetével, hogy aztán mindez egy végső pontban kulmináljon.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
