Könyv

Sötét kockák

Szöllősi Mátyás: Illegál

  • P. Szabó Dénes
  • 2021. március 17.

Sorköz

A szerző szereti a súlyos történeteket – erről már három prózakötete is tanúskodik. A 2016-os Váltóáram párkapcsolati és szülő-gyerek viszonyokat feszegetett, benne a másság kérdésével, a 2018-as Simon Péter a bűn és a bevándorlás témakörét járta körül. Az Illegál szintén a bűn témáját vizsgálja, immár jóval érettebb hangon.

A két kisregényt tartalmazó kötet hangulata kifejezetten komor, Szöllősi a korábbiaknál is sötétebb színekkel festette meg a fővárost, talán csak a Simon Péter zárlata volt ennyire baljós hangulatú. Az első kisregény, a Vendégjáték erősen indít, pár oldal után már az éjszínű fővárost átszelő autóban és az ügyvédként dolgozó főhős tudatában vagyunk, ahol csak úgy sisteregnek a gondolatok. Az ügyvédnek ugyanis egyszerre három feladatot kell teljesítenie: egyrészt megbízást kap, hogy rohanjon el a Gyorskocsi utcai fogdába, mivel a főnöke egy ismerősének fiát emberölés gyanújával őrizetbe vették, másrészt meg kell látogatnia a klinikán betegeskedő apját, miközben érdemes lenne találkoznia a barátnőjével is, akivel nem éppen fényes a viszonya.

Ez az intenzív kezdés beszippant, megyünk a hőssel az úton, aki aztán véletlenül elüt egy idős embert, a sztori pedig leáll. Méghozzá oldalakra. Amivel persze nem lenne gond, hiszen a mű befejeztével minden értelmet nyer (lezárulni viszont nem fog), első olvasásra azonban úgy érezhetjük, mintha az író, a főhőshöz hasonlóan, tövig nyomta volna a féket. Az ügyvéd ezután ugyanis az öreggel diskurál hosszan bűntudatról, családról, párkapcsolatról, miközben az elbeszélő is megkérdezi magától: „Fogalmam sincs, ezekre a kérdésekre minek válaszolok, de közben izgat, hogy hová juthatunk el.” Az intermezzo után aztán hamarosan a fogdában, és egy újabb rendhagyó dramaturgiai pontnál találjuk magunkat: a szerző Váltóáram című kötetéből ismerős, szintén Vendégjáték című történetet meséli újra; abban egy roma származású zongoristát ért atrocitás egy rózsadombi villában tartott estélyen. A mostani könyvben azonban a szerző a zenész történetét egy ponton új irányba tereli. A kihallgatási jelenet három síkon mozog: egyrészt ott vagyunk a fogdában, másrészt a vallomás visszavisz a bűncselekmény estéjére a rózsadombi villába, miközben az ügyvéd tudatába is bele-belepillantunk, aki a saját személyes megéléseit, reflexióit és érzelmeit kapcsolja össze a gyanúsított történetével, hogy aztán mindez egy végső pontban kulmináljon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.