Könyv

Sötét kockák

Szöllősi Mátyás: Illegál

  • P. Szabó Dénes
  • 2021. március 17.

Sorköz

A szerző szereti a súlyos történeteket – erről már három prózakötete is tanúskodik. A 2016-os Váltóáram párkapcsolati és szülő-gyerek viszonyokat feszegetett, benne a másság kérdésével, a 2018-as Simon Péter a bűn és a bevándorlás témakörét járta körül. Az Illegál szintén a bűn témáját vizsgálja, immár jóval érettebb hangon.

A két kisregényt tartalmazó kötet hangulata kifejezetten komor, Szöllősi a korábbiaknál is sötétebb színekkel festette meg a fővárost, talán csak a Simon Péter zárlata volt ennyire baljós hangulatú. Az első kisregény, a Vendégjáték erősen indít, pár oldal után már az éjszínű fővárost átszelő autóban és az ügyvédként dolgozó főhős tudatában vagyunk, ahol csak úgy sisteregnek a gondolatok. Az ügyvédnek ugyanis egyszerre három feladatot kell teljesítenie: egyrészt megbízást kap, hogy rohanjon el a Gyorskocsi utcai fogdába, mivel a főnöke egy ismerősének fiát emberölés gyanújával őrizetbe vették, másrészt meg kell látogatnia a klinikán betegeskedő apját, miközben érdemes lenne találkoznia a barátnőjével is, akivel nem éppen fényes a viszonya.

Ez az intenzív kezdés beszippant, megyünk a hőssel az úton, aki aztán véletlenül elüt egy idős embert, a sztori pedig leáll. Méghozzá oldalakra. Amivel persze nem lenne gond, hiszen a mű befejeztével minden értelmet nyer (lezárulni viszont nem fog), első olvasásra azonban úgy érezhetjük, mintha az író, a főhőshöz hasonlóan, tövig nyomta volna a féket. Az ügyvéd ezután ugyanis az öreggel diskurál hosszan bűntudatról, családról, párkapcsolatról, miközben az elbeszélő is megkérdezi magától: „Fogalmam sincs, ezekre a kérdésekre minek válaszolok, de közben izgat, hogy hová juthatunk el.” Az intermezzo után aztán hamarosan a fogdában, és egy újabb rendhagyó dramaturgiai pontnál találjuk magunkat: a szerző Váltóáram című kötetéből ismerős, szintén Vendégjáték című történetet meséli újra; abban egy roma származású zongoristát ért atrocitás egy rózsadombi villában tartott estélyen. A mostani könyvben azonban a szerző a zenész történetét egy ponton új irányba tereli. A kihallgatási jelenet három síkon mozog: egyrészt ott vagyunk a fogdában, másrészt a vallomás visszavisz a bűncselekmény estéjére a rózsadombi villába, miközben az ügyvéd tudatába is bele-belepillantunk, aki a saját személyes megéléseit, reflexióit és érzelmeit kapcsolja össze a gyanúsított történetével, hogy aztán mindez egy végső pontban kulmináljon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.