"Ez a könyv arra vállalkozik, hogy új, fogyasztóbarát szempontok alapján próbálja rendszerezni a túralehetőségeket a főváros nyugati felét övező Budai-hegységben, és emellett válogatást nyújtson a még elviselhető távolságban, egy óra utazási időn belül elérhető túrahelyekről a Pilis és a Visegrádi-hegység legérdekesebb részein." Ezzel a bevezetéssel kezdődik a profi túrázónak mondható szerző (korábban az Index, most a Telex újságírója) frappáns címmel megjelent könyve. De mik azok az új, fogyasztóbarát szempontok, és mitől újszerű ez a száz Budapest környéki kirándulást, hosszabb-rövidebb túrát bemutató könyv?
Tenczer Gábor koncepciójának a lényege az, hogy az emberek nem konkrét túraútvonalakat keresnek, hanem a legideálisabb kiindulási pontot és konkrét látnivalókat. "Itt nem a könyv fogja megmondani, hova menj, hanem te választod ki az úticélt, méghozzá a túrakörzetenként felkínált fényképes menü alapján." A szerző ezért három fogalmat és a hozzájuk tartozó egységes jelzést használja: e szerint vannak startpontok, impulzuspontok és - kicsit gyermekded elnevezéssel - pihipontok. A startpontok autóval és/vagy tömegközlekedéssel megközelíthető olyan helyek, kiindulópontok, amelyek nincsenek messzebb a 0 kilométerkőtől 50-60 kilométernél. Az impulzuspontokat úgy is mondhatnánk: látnivalók, látványosságok. Ilyen lehet például egy panorámás hegycsúcs, kilátó, barlang, szurdok stb. A pihipont (amit nyugodtan lehetett volna pihenőpontnak nevezni; csak két karakterrel több, és nem hangzik hülyén) minden, pihenésre, evésre-ivásra, játékra alkalmas terület, hely (tisztás, erdei pihenő, vendéglátóegység stb.).
Ha már eldöntöttük, mit szeretnénk megnézni, merre szeretnénk menni, akkor egy-egy hegység leírásánál kiválasztjuk az erre megfelelő túrát, túrákat, amiket az adott impulzuspont (vagy start- és pihipont) mellett számmal ellátott nyilak jelölnek. Egy példával bemutatva mindez így működik. Fel akarunk menni a Pilis-tetőre (756 méter, a legmagasabb hegycsúcs az összes hegység közül). Az impulzuspontok között megkeressük, és máris látjuk, hogy a szerző három túrát javasol: két közepeset (10 km), egy hosszabbat (15 km). Az ígéret teljesült, tényleg az olvasó választhat túrát a saját szempontjai alapján.
Ez a megközelítés abban különbözik a "hagyományos" túrakönyvekétől, hogy azokban jobbára konkrét, "kész" túraleírásokat, -útvonalakat kapunk, a Budapest Outdoor viszont sokkal inkább felkínálja az egyedi útvonaltervezés lehetőségét.
Ettől még azok is jól tudják használni a könyvet, akik nem a start-, impulzus- és pihipontok koordináta-rendszerében terveznek kirándulást, hanem kész túraleírások közül szeretnének választani.
Jó, jó, mondhatnánk, de nem lehet eltévedni a különböző pontok rengetegében, ha ránézünk egy adott régió térképére? Át tudjuk tekinteni, mit keresünk, hova szeretnénk eljutni? Mindkét kérdés jogos. A rövid válasz pedig: nem zavaró a pontok sokasága, és áttekinthető. Ehhez az alábbiakat kell tudni. A könyv a három hegységet hat régióra osztja: egy-egy a Pilis és a Visegrádi-hegység, négy pedig a Budai-hegységé (Csíki-budaörsi hegyek, a Széchenyi-hegy és a János-hegy régiója, a Hármashatár-hegy és környéke, illetve - találó elnevezéssel - a budai hegyek magashegyi része). Valamennyi ismertetésénél részletes térképet találunk, ezen szerepelnek a már tárgyalt pontok. Elsőre tényleg káprázik a szemünk a rajtuk szereplő pontok sokasága láttán - különösen a Pilisnél és a Visegrádi-hegységnél. De nem kell ettől megijedni. Kifejezetten azért megyünk túrázni, hogy barátkozzunk a térképpel, helyismeretünk legyen; különben is a három különböző színnel jelölt pontok nemhogy zavarnák, hanem segítik az eligazodást.
Ezzel a Budapest Outdoor használatát meg is tárgyaltuk. Ami a tartalmát illeti: tényleg nehéz lenne olyan turistautat találni a főváros környéki hegyekben, ami ne jönne elő a túráknál. A könyv a három hegység kis túlzással majd' összes négyzetméterét lefedi. Tényleg semmi mást nem kell csinálni, csupán nekivágni az erdőknek, hegyeknek.
Tenczer Gábor könyve abban is segít, milyen típusú túrát tervezzünk. Nagyon hasznos tud lenni, hogy egy csomó gyerekekkel bejárható útvonal szerepel a könyvben. Szintén pozitívum, hogy éjszakai túrának való útvonalak közül is válogathatunk. A legkisebb, legegyszerűbb kirándulások mellett (pl. Gellért-hegy, János-hegy) kevesek által ismert túrákat úgyszintén találunk. Utóbbira talán a legjobb példa a Visegrádi-hegységben futó A Rém-szakadék szurdokkör elnevezésű. (Nem elírás! A Rám-szakadék mellett a szerző szóalkotásának hála Rém-szakadék is van!) Kis túra, közepes túra, hosszabb túra, körtúra, retúra (oda-vissza megtehető túra), egyirányú túra - tényleg minden van itt. Arról sem feledkezett meg a szerző, hogy jelölje, hol találunk geoládát, hol vannak jó vendéglők, kocsmák; mekkora a szintkülönbség és mennyi idő alatt tehető meg az adott túra, és sok helyütt felidézi egy-egy impulzuspont nevének történetét, etimológiáját. A Budapest Outdoorból így tanulni is lehet. (Az egyetlen, ami nem tetszett, de ezt csak zárójelben említjük: a szerző E/2-ben szólítja meg a könyv használóját. Sorjáznak az olyan kifejezések, mint "elindulsz", "elkanyarodsz", "felmész", "rátérsz" stb. Azért nem szerencsés ennek a hazai újságírásban egyes szerzőknél sajnos gyakori beszédmódnak a használata, mert olyan, mintha kissé debilnek tartaná az olvasót, akinek fogni kell a kezét, és mindent a szájába kell rágni. Elég idegesítő ezt érezni 255 oldalon keresztül. A T/1 használata szerencsésebb - legalábbis szerintünk.)
A koronavírus-járvány és az esti kijárási tilalom ideje alatt a kevés szabadidős lehetőségek egyike a túrázás volt. Akkoriban mi is ezzel éltünk, és bebarangoltuk jóformán az egész Budai-hegységet és a Pilist. De mivel a hegyek mindig visszavárnak, a Budapest Outdoor száz túrája újabb apropó a túrázásra. A könyv egész évre muníciót ad a kirándulóknak.
Tenczer Gábor: Budapest Outdoor. Corvina, 2022, 255 oldal
