KÖNYVMELLÉKLET - Interjú

„Tágabb volt a világunk”

Kada Júlia műfordító

Sorköz

A világirodalom számos jelentős művét fordította le magyarra, és 25 évig szerkesztette a Nagyvilág versrovatát. Munkái között a legkülönfélébb szerzők művei szerepelnek Agatha Christie-től kezdve a Nobel-díjas Kazuo Ishiguróig.

Magyar Narancs: Bár fordítóként ismerjük, első munkahelye a Magyar Televízió volt, ahol a drámai és irodalmi osztály szerkesztőjeként dolgozott.

Kada Júlia: Angol–magyar tanári szakot végeztem, és tulajdonképpen már az egyetemen eldőlt, hogy elsősorban nem tanítással, hanem valamilyen módon az irodalommal szeretnék foglalkozni. A televíziónál akkor még heti két nap adásszünet volt, de bővíteni akarták az adásidőt, ezért felvettek három frissen végzett egyetemistát, ezek közül voltam az egyik. Eredetileg forgatókönyvterveket kellett volna javasolnunk és a forgatókönyvek elkészítését gondoznunk. Segédkeztünk egy olyan irodalmi vetélkedősorozat munkálataiban is, amelynek minden adása a világirodalom egy-egy nagy korszakával foglalkozott. Ezek bevezetője mindig a korszak egy jelentős írójáról szóló tévéjáték volt, és zsűrijében az adott korszak irodalmának legelismertebb szakértői szerepeltek. Ma már elképzelhetetlen lenne egy ilyen jellegű műsor. De hamar kiderült, hogy egyelőre nincs pénz az adásidő bővítésére, így nem lesz szükség ennyi emberre. Gondoltam, ha már ott vagyok, megtanulom a szakmát, ezért egy ideig szkripterként dolgoztam a produkciókban. Vezettem tehát a forgatási naplót, és mindig azt reméltem, egyszer majd megkérdezi valaki, hogy egy adott jelenetben hol volt a hamutartó, vagy melyik oldalon állt a szék. Ilyesmit nem kérdeztek, de ott kellett lennem a filmek vágásánál is, ami szerintem a filmkészítés legcsodásabb fázisa, az ember szeme előtt születik és áll össze a film. A vágószoba a mai napig hiányzik.

MN: A Magyar PEN Club csak egy kitérő volt?

KJ: A tévénél két év után kilátástalannak éreztem a helyzetemet. A PEN Clubhoz kerültem, amelynek épp Sőtér István volt az elnöke, Kéry László a főtitkára. Indítottunk egy műfordítói programot, a meghívott angol, amerikai, francia költőknek készítettünk nyersfordításokat, és megbeszéltük velük. Az így készült fordítások, többek között Weöres Sándor, Pilinszky János, Nagy László, Juhász Ferenc és Orbán Ottó versei később angol, amerikai és francia folyóiratokban és kiadóknál jelentek meg. Fél évvel később, ’67-ben kerültem a Nagyvilághoz, a versrovat vezetőjének.

MN: Mi vonzotta a műfordításban?

KJ: Az egyetem utáni első évben megjelent a Nagyvilágban egy fordításom az angol William Sansom novelláskötetéből, a kötetről írt kritikámmal együtt. Ez volt az első, így kezdtem. Nem volt egyetlen kiemelkedő, meghatározó élményem, egyszerűen szerettem fordítani. Háromféle okból szeret meg az ember egy könyvet. Az első, hogy irodalmi remeklésnek tartja. Ilyenek voltak számomra Kazuo Ishiguro regényei, akinek én közöltem először egy novelláját a Nagyvilágban. A novellát én fordítottam, akárcsak az író The Remains of the Day című regényét, melynek címe szó szerint úgy hangzott volna, hogy „ami még hátra van a napból”. Ilyen címmel persze nem lehetett kijönni, így a könyv az Európa Kiadónál A főkomornyik szabadsága címmel jelent meg, ahol a „szabadság” egyaránt jelenti a vakációt és a cselekvés szabadságát. A film azonban Napok romjai címen került a mozikba, az új kiadások ezt használják. Aztán szerethetünk egy könyvet azért, mert szívesen időzünk a figurái közt. Ilyen volt Penelope Fitzgeraldnak a BBC második világháborús korszakáról szóló, Emberi hangok című regénye, amelynek szereplői zseniális, hóbortos emberek, akik a világ minden nyelvén hallgatják a rádiót és közvetítik az igazságot. Végül azért is megszerethető egy mű, mert sokat tanul belőle az ember: ilyen volt nekem például Gita Mehta regénye, A maháráni, amely India függetlenné válásának időszakáról szól.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.