Táj ablakkeretben, tóval

Marilynne Robinson: Háztartás

Az 1980-ban megjelent Háztartás a leg­első – és 2004-ig az egyetlen – regénye a számtalan rangos díjat, köztük a Pulitzert is magáénak tudó amerikai írónőnek, akit 2016-ban a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé sorolt. 

A leg­inkább az ún. Gilead-regénysorozatáról (Gilead, 2004; Itthon, 2008; Lila, 2014; és Jack, 2020), valamint számtalan nem fikciós művéről ismert Robinson műveit 2012-től magyar kiadók is megjelentetik.

A gyakorló protestáns (előbb presbiteriánus, majd kongregacionalista) szerző amerikai méltatói megtalálhatók a vallásos–szekuláris spektrum egymástól legtávolabbi szegmenseiben is (ami a vallásosságában erősen polarizált Amerikában nagy teljesítmény), és sokak szerint épp az a titka, hogy úgy képes kiforrott irodalmi nyelven megszólaltatni egy mélyen vallásos szemléletet, hogy az mentes marad mindenfajta didaktikus elemtől, bennük a vallás inkább létélményként jelenik meg.

Ez a létélményszerűség jól tapintható a Háztartásban is, amely explicit módon szinte nem is érinti a vallást vagy vallásosságot. A történet egy teljesen szekularizált 20. századi közösségben játszódik. A regény középpontjában a Foster család áll – különösen a két unoka, Ruth és Lucille Stone –, de legalább annyira az őket közvetlenül körülvevő környezet. Fingerbone egy fiktív kisváros valahol az amerikai nyugaton, körben hegyekkel és egy mély tóval: a főszereplő-elbeszélő Ruth jellemzése szerint „valószínűtlen hely”. Valamikor a 20. század közepén, korai második fele táján járunk. Ruth szemszögéből ismerjük meg maga és húga, Lucille felnőtté válásának történetét, öt-hat éves koruktól a késő kamaszkorig: hogyan kerültek Seattle-ből Fingerbone-ba, hogyan gondozta ott őket édesanyjuk tragikus halála után (végig ugyanabban a házban) hol ez, hol az a nőrokon, majd hogyan hoztak végül saját döntést arról, hogy kihez, mihez is akarnak tartozni, milyen életmódot, szövetségeseket és majdani életutakat akarnak választani. A testvérpárt eleinte anyai nagyanyjuk, Sylvia Foster neveli, az ő halála után rövid ideig a nagymama két idős sógornője, majd pedig – és a regény itt, a lányok kamaszkoránál válik igazán részletezővé – anyjuk húga, Sylvia Fisher.