Könyv

Táj ablakkeretben, tóval

Marilynne Robinson: Háztartás

  • Horváth Györgyi
  • 2021. február 17.

Sorköz

Az 1980-ban megjelent Háztartás a leg­első – és 2004-ig az egyetlen – regénye a számtalan rangos díjat, köztük a Pulitzert is magáénak tudó amerikai írónőnek, akit 2016-ban a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé sorolt. 

A leg­inkább az ún. Gilead-regénysorozatáról (Gilead, 2004; Itthon, 2008; Lila, 2014; és Jack, 2020), valamint számtalan nem fikciós művéről ismert Robinson műveit 2012-től magyar kiadók is megjelentetik.

A gyakorló protestáns (előbb presbiteriánus, majd kongregacionalista) szerző amerikai méltatói megtalálhatók a vallásos–szekuláris spektrum egymástól legtávolabbi szegmenseiben is (ami a vallásosságában erősen polarizált Amerikában nagy teljesítmény), és sokak szerint épp az a titka, hogy úgy képes kiforrott irodalmi nyelven megszólaltatni egy mélyen vallásos szemléletet, hogy az mentes marad mindenfajta didaktikus elemtől, bennük a vallás inkább létélményként jelenik meg.

Ez a létélményszerűség jól tapintható a Háztartásban is, amely explicit módon szinte nem is érinti a vallást vagy vallásosságot. A történet egy teljesen szekularizált 20. századi közösségben játszódik. A regény középpontjában a Foster család áll – különösen a két unoka, Ruth és Lucille Stone –, de legalább annyira az őket közvetlenül körülvevő környezet. Fingerbone egy fiktív kisváros valahol az amerikai nyugaton, körben hegyekkel és egy mély tóval: a főszereplő-elbeszélő Ruth jellemzése szerint „valószínűtlen hely”. Valamikor a 20. század közepén, korai második fele táján járunk. Ruth szemszögéből ismerjük meg maga és húga, Lucille felnőtté válásának történetét, öt-hat éves koruktól a késő kamaszkorig: hogyan kerültek Seattle-ből Fingerbone-ba, hogyan gondozta ott őket édesanyjuk tragikus halála után (végig ugyanabban a házban) hol ez, hol az a nőrokon, majd hogyan hoztak végül saját döntést arról, hogy kihez, mihez is akarnak tartozni, milyen életmódot, szövetségeseket és majdani életutakat akarnak választani. A testvérpárt eleinte anyai nagyanyjuk, Sylvia Foster neveli, az ő halála után rövid ideig a nagymama két idős sógornője, majd pedig – és a regény itt, a lányok kamaszkoránál válik igazán részletezővé – anyjuk húga, Sylvia Fisher.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.