Ünnepi gyerekkönyvkultúra Magyarországon

Tompulgatnak a giccstől  

  • Szekeres Nikoletta
  • 2020. december 16.

Sorköz

Vajon hogyan látják a gyerekek a szülők által a számukra összeállított karácsonyi csodát? Azt pontosan nem tudhatjuk, mit éreznek, mi jár a fejükben este elalvás előtt, soha nem is fogjuk megtudni. Ebbe a homályos zónába üti bele az orrát a legtöbb karácsonyi gyerekkönyv szerzője.

A szülő választ

A karácsonyt megelőző napokban apu és anyu feszülten rejtelmes viselkedése, a szent­este előtti szomszéd szoba – mely a gyerekek számára csengettyűszóig tiltott terület – sötétje, a rejtélyes ajándékhozó, aki a lehető leglehetetlenebb helyeken jut be a házba. A sejtelmes fények, no meg az a hatalmas erdei növény a szoba közepén (Harcos Bálint A medve, aki a karácsonyfában lakott című friss mesekönyvében egy igazi, Agócs Írisz rajzolta medve mászik ki belőle), amelynek később együtt szemlélhetjük ünneprontó agóniáját, mind utat engedhetnek a bizarr gondolatoknak.

A gyerekkönyvek persze nemcsak a gyerekeknek szólnak, ahogy Hermann Zoltán irodalomtörténész is felhívja erre a figyelmünket egy tanulmányában, a gyerekkori olvasásban „mindig benne van egy felnőtt produktív jelenléte”. Mindaz, amit a gyerekkönyvekben a karácsonyról olvashatunk, felnőttek emlékképei­nek, képzelgéseinek történetibb vagy artisztikusabb megvalósulása. Ismerjük jól a betlehemi történetet, a kisbárányoktól melengetett Jézuskát, de azokat a meséket is, ahol a szeretet ünnepe a szegényekre fókuszál, és persze arra a jóságra, amellyel kiérdemelhetjük Jézuska törődését, és megkapható a várva várt ajándék. Azért Jankovich Ferenc 1932-ben megjelent verses meséje, a Győry Miklós képeivel illusztrált A magyar gyermek karácsonyi képeskönyve óta szerencsére sok minden változott, és születtek könyvek, amelyek kiemelkednek a masszából, figyelve arra, hogy szekularizálódó világunk is részesülhessen az ünnep örömében. Ezek nem félnek a pátoszt megfűszerezni egy kis humorral és groteszkkel, és új perspektívából mutatják be a karácsonyi történeteket, vagy éppen egy rég ismert történetet váratlan, de legalábbis izgalmas poézissel élesztenek újra. Szabó Borbála például – egy kezdő olvasóknak szóló sorozatban – nem átallotta szirupos örömködés helyett a korábbi meséiből ismert átszívó porszívó segítségével a II. világháborús légópincék karácsonyát megidézni. A Kisvasút a pincében című meséjének hősei 1944-ben, az ostrom alatt ünnepelnek. Vagy vegyük a jászol történetét, amit Ulrich Hub német író Az utolsó bárány – igaz történet alapján című mesekönyvében dolgoz fel, megmutatva, hogyan olvashatjuk újra a Kisjézus eljövetelének történetét Monty Python-i humorba csomagolva, mai szemmel, bárányperspektívából.

 

MaNcs

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.