Ünnepi gyerekkönyvkultúra Magyarországon

Tompulgatnak a giccstől  

  • Szekeres Nikoletta
  • 2020. december 16.

Sorköz

Vajon hogyan látják a gyerekek a szülők által a számukra összeállított karácsonyi csodát? Azt pontosan nem tudhatjuk, mit éreznek, mi jár a fejükben este elalvás előtt, soha nem is fogjuk megtudni. Ebbe a homályos zónába üti bele az orrát a legtöbb karácsonyi gyerekkönyv szerzője.

A szülő választ

A karácsonyt megelőző napokban apu és anyu feszülten rejtelmes viselkedése, a szent­este előtti szomszéd szoba – mely a gyerekek számára csengettyűszóig tiltott terület – sötétje, a rejtélyes ajándékhozó, aki a lehető leglehetetlenebb helyeken jut be a házba. A sejtelmes fények, no meg az a hatalmas erdei növény a szoba közepén (Harcos Bálint A medve, aki a karácsonyfában lakott című friss mesekönyvében egy igazi, Agócs Írisz rajzolta medve mászik ki belőle), amelynek később együtt szemlélhetjük ünneprontó agóniáját, mind utat engedhetnek a bizarr gondolatoknak.

A gyerekkönyvek persze nemcsak a gyerekeknek szólnak, ahogy Hermann Zoltán irodalomtörténész is felhívja erre a figyelmünket egy tanulmányában, a gyerekkori olvasásban „mindig benne van egy felnőtt produktív jelenléte”. Mindaz, amit a gyerekkönyvekben a karácsonyról olvashatunk, felnőttek emlékképei­nek, képzelgéseinek történetibb vagy artisztikusabb megvalósulása. Ismerjük jól a betlehemi történetet, a kisbárányoktól melengetett Jézuskát, de azokat a meséket is, ahol a szeretet ünnepe a szegényekre fókuszál, és persze arra a jóságra, amellyel kiérdemelhetjük Jézuska törődését, és megkapható a várva várt ajándék. Azért Jankovich Ferenc 1932-ben megjelent verses meséje, a Győry Miklós képeivel illusztrált A magyar gyermek karácsonyi képeskönyve óta szerencsére sok minden változott, és születtek könyvek, amelyek kiemelkednek a masszából, figyelve arra, hogy szekularizálódó világunk is részesülhessen az ünnep örömében. Ezek nem félnek a pátoszt megfűszerezni egy kis humorral és groteszkkel, és új perspektívából mutatják be a karácsonyi történeteket, vagy éppen egy rég ismert történetet váratlan, de legalábbis izgalmas poézissel élesztenek újra. Szabó Borbála például – egy kezdő olvasóknak szóló sorozatban – nem átallotta szirupos örömködés helyett a korábbi meséiből ismert átszívó porszívó segítségével a II. világháborús légópincék karácsonyát megidézni. A Kisvasút a pincében című meséjének hősei 1944-ben, az ostrom alatt ünnepelnek. Vagy vegyük a jászol történetét, amit Ulrich Hub német író Az utolsó bárány – igaz történet alapján című mesekönyvében dolgoz fel, megmutatva, hogyan olvashatjuk újra a Kisjézus eljövetelének történetét Monty Python-i humorba csomagolva, mai szemmel, bárányperspektívából.

 

MaNcs

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.