Ünnepi gyerekkönyvkultúra Magyarországon

Tompulgatnak a giccstől  

  • Szekeres Nikoletta
  • 2020. december 16.

Sorköz

Vajon hogyan látják a gyerekek a szülők által a számukra összeállított karácsonyi csodát? Azt pontosan nem tudhatjuk, mit éreznek, mi jár a fejükben este elalvás előtt, soha nem is fogjuk megtudni. Ebbe a homályos zónába üti bele az orrát a legtöbb karácsonyi gyerekkönyv szerzője.

A szülő választ

A karácsonyt megelőző napokban apu és anyu feszülten rejtelmes viselkedése, a szent­este előtti szomszéd szoba – mely a gyerekek számára csengettyűszóig tiltott terület – sötétje, a rejtélyes ajándékhozó, aki a lehető leglehetetlenebb helyeken jut be a házba. A sejtelmes fények, no meg az a hatalmas erdei növény a szoba közepén (Harcos Bálint A medve, aki a karácsonyfában lakott című friss mesekönyvében egy igazi, Agócs Írisz rajzolta medve mászik ki belőle), amelynek később együtt szemlélhetjük ünneprontó agóniáját, mind utat engedhetnek a bizarr gondolatoknak.

A gyerekkönyvek persze nemcsak a gyerekeknek szólnak, ahogy Hermann Zoltán irodalomtörténész is felhívja erre a figyelmünket egy tanulmányában, a gyerekkori olvasásban „mindig benne van egy felnőtt produktív jelenléte”. Mindaz, amit a gyerekkönyvekben a karácsonyról olvashatunk, felnőttek emlékképei­nek, képzelgéseinek történetibb vagy artisztikusabb megvalósulása. Ismerjük jól a betlehemi történetet, a kisbárányoktól melengetett Jézuskát, de azokat a meséket is, ahol a szeretet ünnepe a szegényekre fókuszál, és persze arra a jóságra, amellyel kiérdemelhetjük Jézuska törődését, és megkapható a várva várt ajándék. Azért Jankovich Ferenc 1932-ben megjelent verses meséje, a Győry Miklós képeivel illusztrált A magyar gyermek karácsonyi képeskönyve óta szerencsére sok minden változott, és születtek könyvek, amelyek kiemelkednek a masszából, figyelve arra, hogy szekularizálódó világunk is részesülhessen az ünnep örömében. Ezek nem félnek a pátoszt megfűszerezni egy kis humorral és groteszkkel, és új perspektívából mutatják be a karácsonyi történeteket, vagy éppen egy rég ismert történetet váratlan, de legalábbis izgalmas poézissel élesztenek újra. Szabó Borbála például – egy kezdő olvasóknak szóló sorozatban – nem átallotta szirupos örömködés helyett a korábbi meséiből ismert átszívó porszívó segítségével a II. világháborús légópincék karácsonyát megidézni. A Kisvasút a pincében című meséjének hősei 1944-ben, az ostrom alatt ünnepelnek. Vagy vegyük a jászol történetét, amit Ulrich Hub német író Az utolsó bárány – igaz történet alapján című mesekönyvében dolgoz fel, megmutatva, hogyan olvashatjuk újra a Kisjézus eljövetelének történetét Monty Python-i humorba csomagolva, mai szemmel, bárányperspektívából.

 

MaNcs

 

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk