Zadie Smith Esterházyról, Knausgårdról és Michael Jacksonról

Sorköz

Egy magánéleti ok miatt nem akart Knausgårdról beszélni, de remek sztorit osztott meg Esterházyról.

Csütörtökön megjelenő lapszámunkban interjút olvashatnak a világhírű íróval, Zadie Smith-szel, akinek nemrég jelent meg magyarul Swing Time című regénye. A New Yorkban élő brit szerzővel Michael Jacksonról és a Brexitről, Trumpról és a rasszizmusról, Esterházyról Péterről és Karl Ove Knausgårdról is beszélgettünk. Az interjút Köves Gábor készítette. Ízelítő:

Magyar Narancs: Ön egyike Karl Ove Knausgård legkorábbi angolszász rajongóinak. Most, hogy Budapestet is elérte a Knausgård-láz, meg kell, hogy kérdezzem, változott-e a véleménye a műveiről.

Zadie Smith: Nagy csodálója vagyok, de az történt, hogy elvette feleségül az egyik barátomat, így a hozzá való viszonyom is megváltozott. Bekerült a belső köreimbe, a barátom férjeként tekintek rá. Persze, jó író.

false

 

Fotó: Facebook/Zadie Smith

MN: Ha róla nem is, beszéljünk Esterházyról! Hiszen ismerték egymást.

ZS: Egy toscanai íróprogramon találkoztam vele. Ez volt az első alkalom, hogy egy kortárs magyar író, a kortárs magyar irodalom közvetlen közelébe kerültem. Már korábban is sok amerikai íróbarátom ajánlgatta a könyveit, ilyen írók, mint ő, nincsenek az angloamerikai irodalomban. Jókat lógtunk együtt. Tudja, egy ilyen helyen azért van az ember, hogy írjon, de azért az írók ebédidőben csak összefutnak. Egy kis kirándulásunkra élénken emlékszem. Felkerekedtünk, és meg sem álltunk egy közelben lévő outletig, ahol mindenféle divatos ruhamárkákat lehetett kapni, de olcsóbban. Michael Cunningham (amerikai író, Az órák szerzője – a szerk.) is velünk tartott, az expedíció célja ingvásárlás volt. Esterházy elemében volt, látszott, élvezi a helyzetet. Én nem vettem semmit, de a két gentleman számos ruhadarabbal gazdagodott.

A teljes interjút a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő számában olvashatják.

Előfizetésre és digitális vásárlásra itt van lehetőség.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.