Zadie Smith Esterházyról, Knausgårdról és Michael Jacksonról

Sorköz

Egy magánéleti ok miatt nem akart Knausgårdról beszélni, de remek sztorit osztott meg Esterházyról.

Csütörtökön megjelenő lapszámunkban interjút olvashatnak a világhírű íróval, Zadie Smith-szel, akinek nemrég jelent meg magyarul Swing Time című regénye. A New Yorkban élő brit szerzővel Michael Jacksonról és a Brexitről, Trumpról és a rasszizmusról, Esterházyról Péterről és Karl Ove Knausgårdról is beszélgettünk. Az interjút Köves Gábor készítette. Ízelítő:

Magyar Narancs: Ön egyike Karl Ove Knausgård legkorábbi angolszász rajongóinak. Most, hogy Budapestet is elérte a Knausgård-láz, meg kell, hogy kérdezzem, változott-e a véleménye a műveiről.

Zadie Smith: Nagy csodálója vagyok, de az történt, hogy elvette feleségül az egyik barátomat, így a hozzá való viszonyom is megváltozott. Bekerült a belső köreimbe, a barátom férjeként tekintek rá. Persze, jó író.

false

 

Fotó: Facebook/Zadie Smith

MN: Ha róla nem is, beszéljünk Esterházyról! Hiszen ismerték egymást.

ZS: Egy toscanai íróprogramon találkoztam vele. Ez volt az első alkalom, hogy egy kortárs magyar író, a kortárs magyar irodalom közvetlen közelébe kerültem. Már korábban is sok amerikai íróbarátom ajánlgatta a könyveit, ilyen írók, mint ő, nincsenek az angloamerikai irodalomban. Jókat lógtunk együtt. Tudja, egy ilyen helyen azért van az ember, hogy írjon, de azért az írók ebédidőben csak összefutnak. Egy kis kirándulásunkra élénken emlékszem. Felkerekedtünk, és meg sem álltunk egy közelben lévő outletig, ahol mindenféle divatos ruhamárkákat lehetett kapni, de olcsóbban. Michael Cunningham (amerikai író, Az órák szerzője – a szerk.) is velünk tartott, az expedíció célja ingvásárlás volt. Esterházy elemében volt, látszott, élvezi a helyzetet. Én nem vettem semmit, de a két gentleman számos ruhadarabbal gazdagodott.

A teljes interjút a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő számában olvashatják.

Előfizetésre és digitális vásárlásra itt van lehetőség.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.