A Magyar Narancsnál még a gyakornok is nagyobb halat fog, mint máshol egy komplett szerkesztőség

  • Földes Máté
  • 2017. augusztus 20.

Sport

Áder János is tanulhatna tőle.

Péntek délelőtt levelet hozott szerkesztőségünkbe a drótposta, egy csodálatos mondattal: „Tisztelt Szerkesztő Úr! Elnézést, de ezen a héten nem tudok megjelenni a szokásos 2 órai időpontban. Nem hittem, hogy valaha erre kell hivatkoznom, de tegnap kora este sikerült egy 25 kg-os harcsát fognom, ami minden korábbi tervemet felborította, ezért sajnos nem érek vissza időre” – írta Földes Máté gyakornok. E kétségtelenül sajtótörténeti mondat után át is adjuk a szót neki, hogy saját maga számoljon be a Szigetközben megesett hőstettéről – úgyszólván szerkesztetlenül.

De még előtte annyit: Máté, büszkék vagyunk rád! – a szerk.

 

A Mosoni-Dunából kifogott példány a maga 25 kilójával és 158 cm-es testhosszával ugyan messze nem rekordméretű, mégis tekintélyt parancsoló, nem mindennapi látvány. A szerencsés horgász, amikor épp nem a vízen van, újságíróként próbál helytállni, így örömmel tájékoztathatom Önöket a fogás körülményeiről, ugyanis személyes tapasztalatról van szó.

A Magyar Haltani Társaság tavaly októberben indított szavazásán vizeink legnagyobbra növő ragadozója,

a harcsa nyerte el „Az év hala” címet.

Nagyjából ekkor döntöttem el, hogy az idei horgászataim elsődleges célja egy termetes harcsa partra segítése lesz – persze akkor még gondolni sem mertem ekkorára. Bőszen lapozgattam a szakirodalmat, felkerestem szinte minden élménybeszámolót, és mire a vizeink 15 fok fölé melegedtek, már a kellő(nek hitt) tudás birtokában kerestem a halakat.

Abban minden szerző és minden fórumozó megmondóember egyetértett, hogy nagy harcsát kuttyogatva már nem lehet fogni. Persze valamikor lehetett, hiszen köztudott, hogy régen minden jobb volt. A kuttyogatás egyébként egy ősi halászati módszer – a horgászatban csupán a 20. század közepe táján jelent meg –, melynek során egy erre a célra kialakított eszközzel (ún. kuttyogatófa) a vízfelszínt ütve a táplálkozó harcsa jellegzetes hangját lehet utánozni. Ez a hang pedig odavonzza a gyanútlan egyedeket a felkínált csalétekhez. Természetesen ez sem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik. A megfelelő hangot csak rengeteg gyakorlás után lehet kihozni a fából.

false

Bízva a többségi véleményben és tapasztalatokban, ezt a módszert jó darabig nem erőltettem.

Különböző műcsalikkal és hagyományos fenekező módszerrel sikerült is néhány harcsát fognom

a nyár folyamán, azonban ezek nagyrészt még a méretkorlátozásban meghatározott 50 cm-t sem érték el. Közeledve a nyár végéhez – és ezáltal az utolsó, horgászattal tölthető napokhoz –, ismét foglalkoztatni kezdett a kuttyogatás lehetősége. Az igazat megvallva, többször próbálkoztam már ezzel korábban is, de soha nem vezetett eredményre. A legutolsó próbálkozásom alkalmával még a fát is sikerült eltörnöm, így amint megszületett az elhatározás, hogy újra nekifutok, gyorsan megragasztottam az kezembe eső első pillanatragasztóval. Az eredmény ámulattal töltött el: a kuttyogatófa a tankönyvi módon szólt, úgy, mint soha korábban.

A körülmények tehát adottak voltak, és bár ez volt az utolsó otthon töltött napom, egy gyors horgászat még belefér a csomagolás előtt – gondoltam én. Nem sokkal később már a vízen voltam egy túrakajakban ülve, és olyan hangokat csaltam ki a fából, hogy visszhangzott az ártéri erdőben. Alig fél kilométert csorogtam a folyón lefelé, amikor az úszóm szépen lassan elindult.

Azonnal bevágtam,

de a hal ugyanolyan kimértséggel haladt tovább a folyó közepe felé. Amikor elkezdtem erőltetni, egy hatalmas farkcsapással megfordult, és elkezdett húzni a folyásiránynak lefelé. Innentől kezdve remegett a lábam és kapkodtam a levegő után. A hal jó 300-400 méteren keresztül vontatott maga után, mire sikerült felszínre hoznom. Ezután már csak 2-3 kirohanása volt, míg végül ott feküdt a vízfelszínen a kajak mellett, immáron kifáradva.

Szák vagy kesztyű nem volt nálam, tekintve, hogy erre végképp nem számítottam, így puszta kézzel kellett a szájába nyúlnom és a várható következmények meg is történtek. A tenyeremről az apró fogaival, ahol érte, feltépte a bőrt, de legalább sikerült a kajakba emelni borulás nélkül. Ezután megcéloztuk a kikötésre alkalmas legközelebbi partszakaszt, és elkészültek az ilyenkor elmaradhatatlan képek.

false

A kuttyogatás tehát messze nem reménytelen

műfaj, és a kapástalan hetek-hónapok után a Mosoni-Duna is képes egy egészen új arcát megmutatni. A szakirodalomhoz – legalábbis a horgászattal kapcsolatoshoz – való hozzáállásomat pedig a 60-as évek ikonikus, ám máig megosztó pszichológusától, Timothy Learytől származtatott idézettel állítanám párhuzamba: Think for yourself and question authority.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.