Budapest és a bringásdivat

A pincéből a vörös szőnyegre

  • Halász Áron
  • 2013.06.16 12:05

Sport

A biciklis közlekedés természetességét, elfogadottságát legjobban az mutatja, hogy miben tekernek egy város lakói. Míg pár éve elképedt reakciókat váltott ki, hogy öltönyben, szoknyában vagy magas sarkúban is lehet biciklizni, 2013-ra a legtrendibb dolgok egyike lett a bringázás.

Egy Városliget melletti pincehelyiségben tartotta az első bringás divatbemutatót a Bicycle Art & Design nevű tervezőcsapat 2008 őszén. A szűk kocsma gyorsan megtelt a biciklis futárokból és barátaikból álló közönséggel, a modellek is az ismeretségi körből kerültek ki. A házi manufaktúrák által gyártott ruhákon biciklipiktogramok és fogaskerekek vegyültek a derékra csatolt lánccal és kopogós cipőkkel. Az időzítés tökéletes volt, ekkor kezdett ugyanis megjelenni a budapesti forgalomban a biciklis közlekedés "polgári" változata, de még elevenen élt a szubkultúra varázsa is.

Ekkoriban már nem csak kirándulócsoportok miatt torlódott kettőnél több biciklis a forgalmasabb kereszteződésekben, a pirosnál állók között pedig már biztos volt legalább egy lány, akinek a haját sisak helyett a szél simogatta és versenyzőpóz helyett egyenes testtartásban ült. Megjelenésében már semmi nem utalt rá, hogy ő a nagybetűs "bicikliskaszt" tagja lenne, egy volt a közlekedők közül.

Kicsivel később a koppenhágai mintán és a hazai fejlődésen felbuzdulva elindult a Cyclechic.hu oldal, mely több Critical Mass after partyn vagy multicégek felkérésére rendezett divatbemutató után az InStyle divatmagazinnal összefogva városi bringások mellett kerekező celebeket is felvonultatott a vörös szőnyegen. A biciklizés természetességét bemutató, a stílus és a bicikli találkozását dokumentáló oldal eseményei a kerékpározást népszerűsítik tucatnyi új közösségi kezdeményezés mellett.

A bringázás tehát a kultúránk része lett, Amszterdam, Párizs, Barcelona és Berlin után a dán Copenhagenize Consulting tervező- és tanácsadó cég a világ 13. legbringásabb városává választotta Budapestet, de figyelmeztetett, hogy régiós vezető szerepünket az infrastruktúra nagyléptékű fejlesztésének késése esetén könnyen elbukhatjuk.

Az igazi nemzeti együttműködés

Felmérések bizonyítják, hogy már nem felvonulások vagy valamilyen eszme, csupán egyszerűsége és gyorsasága, valamint a látott példák miatt választják évről évre többen a biciklit. A korábbi "egyeduralmát" elvesztő szubkultúra tagjainak szájából mégis gyakran hallani, hogy "ezek az emberek csak divatból bringáznak". A lesajnáló állítás egy dologban találó lehet: a szubkultúra által divatossá tett biciklizés a trendkövetés egyik sarokpontja lett, mely a legkülönbözőbb embereket tudja közös nevezőre hozni.

Talán ez is lehet az oka, hogy az infrastruktúra számottevő fejlődése nélkül mára sokkal biztonságosabb lett biciklizni. Bár a rendőrség romló baleseti statisztikákról szeret beszélni, a Magyar Kerékpárosklub szakértői szerint az évenkénti kb. 50 százalékos forgalmi növekedés alapján a számok inkább relatív stagnálást mutatnak, a szubjektív biztonságérzet pedig jelentősen javult. Nálunk is igaz lehet a nemzetközi tapasztalat: ahol többen bicikliznek, ott a közlekedés megszokott résztvevőjeként a biciklisták nagyobb biztonságban vannak.

Szűcs Péter, az InStyle magazin főszerkesztője a tavaszi "sztáros-bringás" divatbemutató melletti elkötelezettségét a dolog aktualitásával magyarázta. A divatlap főszerkesztője szerint a jelenségben az a legizgalmasabb, hogy "az underground egy csapásra vált mainstreammé". Szűcs Péter kiemelte, hogy a legnagyobb divatházak, luxusmárkák tervezői is sokszor az undergroundból inspirálódnak, ezért ez a két világ csak látszólag áll külön egymástól. "Minden okunk megvan arra, hogy büszkék legyünk a magyar bringások stílusára" - mondja.

Ezt igazolja, hogy az utóbbi években a nagy divatmárkák reklámjaiban is gyakori elemmé vált a bicikli, a Levi's és a H&M pedig egyenesen a szubkultúrákból ihletet merítő bicikliskollekciókat dobott a piacra. Az utolsó Critical Masst követő bemutatón civilek és celebek mellett hazai divattervezők is feltűntek a kifutón. Olyan magyar márkák alkotói kerékpároznak a mindennapokban, mint a Je Suis Belle, a USE Unused vagy épp Anh Tuan, aki a Cyclechicnek adott interjújában "nagyon stílusosnak" nevezte a magyar bringásokat. Az outfit része lett a kerékpár, a bicikli és az öltözködés öszszekapcsolásával létrejött iparág pedig szintén fejlődik.

A szubkultúrából indult manufaktúrák közé tartozik a világhírű futárzsákokat gyártó Bagaboo és a biciklissapkák klasszikus "Brooklyn" feliratát Budapestre cserélve futár-világbajnokságok szuvenírjeit megalkotó Serin. Kerro Zsuzsa Serin sapkáit meglepő módon több lány vásárolja, mint fiú. Már a biciklis boom előtt, könyvtárosmunkája mellett varrni kezdő Serin volt az első, 2008-as biciklis divatbemutató egyik szervezője, amit elmondása szerint "félig viccnek szántak". A Bagaboo atyja, Tűhegyi Tamás 2005-ben, munkahelye elvesztése után pár százezres alaptőkével indította táskagyártó vállalkozását. "Azon a nyáron éjjel-nappal varrtam" - mesélte. A piacra a Lupusbag után másodikként berobbanó Bagaboo termékei Japántól Németországig kaphatóak, egy-, valamint kétvállas táskáik a békávézó gimnazisták hátára is felkúsztak. Az eredetileg mérnök-informatikus végzettségű Tamás nem igazán költ reklámra, termékei inkább a szubkultúrából elindult szóbeszéd és a Critical Mass teremtette bringáshullám miatt lett híres a 16-35 közötti "lazább, városi fiatalokból álló célközönség" körében. Tamásnak ma már egy második generációsnak mondható piaci környezetben kell érvényesülnie, miközben elutasítja "a klasszikus cégvezetést, marketinget és a kapitalista növekedéskultuszt". A régi tervezők egyike Muskotál Dénes is, aki használt bicikligumiból készített öveit és ékszereit ma már nem a szubkultúrának szánja. Az állása melletti profitorientált vállalkozásként vezetett 1mind1 nevű márkája nem bringásboltokban is kapható, valamint a WAMP környezettudatos vásárlóinak egyik kedvence. A művészpiac résztvevőjeként árait is jobban tudta turistákra és dizájnrajongókra optimalizálni.

A biciklizés terjedésével bebizonyosodott, hogy a bringázáshoz nem kell bringásnak öltözni, a korábban bicikligumiból készült övek és ékszerek, valamint a többi "futár-wannabe kellék" által uralt biciklispiac is bővülni kezdett. A Szimpla kerti bringavásárból kinőtt egy magyar termékeket árusító, de külföldiekből megélő bolt, és találunk biciklis ihletésű dizájner termékeket magasabb árkategóriában is. Ilyen Geréby Zsófi UrbanLegendje, amit a friss MOME-diplomás textiltervező a Jövő Fiatal Vállalkozója start-up versenyen elnyert alaptőkéből indított. A kizárólag női darabok után egyre több férfiruhát is kitaláló tervező a Baross utcai Flatlab műhely, bemutatóterem és üzlet lakója, ahol "bringástermékei" jól megférnek a többi alkotó munkáival. Zsófi álma olyan, bringázásra különösen alkalmas ruhadarabok gyártása volt, melyek anyagukban és különleges szabásukkal megoldást kínálnak a mindennapi közlekedéshez azoknak, akik ódzkodnak a speciális bringásruháktól. Az UrbanLegend két éve alatt már egyes trendek is kirajzolódni látszanak: a kézzel készült ruhák között főleg a minimalista vonalak lettek sikeresek, és - talán alacsonyabb áruk miatt - itthon jobban veszik a pulóvereket, mint az esőkabátokat. Az UrbanLegend jó példa egy olyan bringásmárkára, mely már nem a "biciklis szubkultúrát" célozta meg, hanem a bringázásból merítve lett elismert a dizájn- és trendérzékenyebb fiatalok közegében.

Szintén új és egyedi szereplő a piacon a Németh Ádám, Németh Bálint és Susán Gergő által alapított, biciklis mintákkal díszített és a biciklizést idéző formák alapján megalkotott ékszereket készítő Körben csapata. Az alapítók egy-egy havi fizetésével egy éve elindított ötvösműhely szintén nem főállású munkahely, de szárnypróbálgatásaik közben a srácok egyedi biciklikiegészítők gyártásával már a termékpaletta bővítésén gondolkoznak. Főleg prémium darabokra specializálódva ők is abban reménykednek, hogy a bringázás "menőbbé" válásával a drágább bringásékszereiknek is egyre több vásárlója lesz.

A bicikli is öltöztet

A bicikli újrafelfedezése a nemzetközi szinten ismert luxusmárkákat is elérte. A Gucci és a Chanel 14-17 ezer dolláros elegáns, illetve sportos vonalvezetésű, prémium anyagokból készülő kerékpárjai után a Louis Vuitton és a Lamborghini autógyár is beállt a sorba, jellemzően neves gyártókkal közreműködve, limitált szériában piacra dobott termékekkel emelve a kerékpározás presztízsét.

Miközben Pesten a vidékről vagy osztrák lomtalanításokból beszerzett és felújított, pár tank benzin áráért megvásárolható retró bringák piaca dominál, több százezres kerékpárokért sem kell a bécsi Stilradig zarándokolnunk. Praktikus, összecsukható biciklit az Evobike-tól vagy egyenesen az angliai Bromptontól rendelhetünk. A holland szülők kedvenc bevásárló- és gyerekhordó bringái itthon még ritkaságnak számítanak, a Viszikli által forgalmazott két- és háromkerekűek viszont az igazi bicikliskultúrák előfutárai.

De nem minden a külső megjelenés. "A kerékpárnak elsősorban jól kell működnie, és másodsorban kell egyedinek és szépnek lennie" - vallja Merényi Dániel, aki Olaszországból hazaköltözve alapította meg egyedi kerékpárokat készítő mikrovállalkozását, a Merényi Bicyclest. A világhírű Dario Pegorettinél tanult kerékpárépítő nem gyárt két egyforma biciklit: megrendelői számára ízlésük, testalkatuk és igényeik alapján, első osztályú alapanyagokból építi meg a kívánt terméket. A Napirajz létrehozásával híressé vált "Grafitember" célközönségét egyedül a kerékpározás köti össze, de a személyre szabottan épített biciklinek természetesen megvan az ára is. Dániel munkája azonban nemcsak a napokig tartó gondos előkészítés és gyártás miatt különleges, hanem a szakma "történelmi előzményeinek" hazai hiánya miatt is. Így aztán a kétéves márka jövője sem tervezhető könnyedén: "Az egyedi gyártás, legyen az mézeskalács vagy távközlési műhold, mindig tartogat meglepetéseket. A kézműves vázépítés is ilyen" - mondja a Merényi Bicycles alapítója. Az ínyencségek piacán pedig nem dob sokat a bringaboom sem. Merényi Dánielhez nem az utcáról esnek be a vevők, ráadásul az általa gyártott országúti és pályabiciklik közönségét is nagyon széttagoltnak látja. "Feladatomnak tartom, hogy szerveződjön egy közösség" - mondja. Tapasztalatai szerint az egyedi bicikliváz ugyanis "kevesek kiváltsága", olyan, mint egy svájci karóraműremek.

Bár az egyedileg épített kerékpárnál nincs jobb bringás-önkifejezési mód, a biciklit is kedvünkre öltöztethetjük. A hátizsák- vagy válltáskahordást például könnyű megúszni egy csomagtartó táskával, amilyet a Bringabag márka lassan tíz éve gyárt. A leginkább 20-40 éves nőket megcélzó márka a biciklistáskák mellett más praktikus kiegészítőket is kínál a vevőinek. "Egyre izgalmasabb és inspirálóbb, hogy több versenytárs között kell megtalálni a helyünket, még akkor is, ha nehéz a kisvállalkozások helyzete" - mondja Herbai Mária alapító. A ponyvából készülő táskáknál profibb német Vaude darabjait egy pattintással levehetjük a csomagtartóról, és válltáskaként viselve anélkül sétálhatunk be vele az irodaházba, hogy bárkinek feltűnne, hogy biciklistáska lóg rajtunk. A kerékpár-kiegészítő-piac egyedi színű és anyagú, elegáns vagy épp gyermekeknek való alkatrészei, díszei a csoppermotoros stílustól a horgolt szoknyavédőig, a legelborultabb ötletektől a kifinomult dizájner ízlésig az önkifejezés határtalan lehetőségeit nyújtják.

És úgy tűnik, a fejlődés nem áll meg, ami mind a városkép, mind a vállalkozások jövőjének szempontjából inspiráló lehet. Ahogy Merényi Dániel fogalmazott: "a magyar szürkeállomány talán az egyik legszínesebb a világon, és ez a hazai kínálaton is szépen látszik. Szerintem büszkék lehetünk, erőt kell meríteni ebből, és emelni a fordulatszámon."

A szerző a Cyclechic.hu szerkesztője és a Magyar Kerékpárosklub elnökségi tagja.

Neked ajánljuk