Sport

Belépek az Elektromos Népfürdő utcai csarnokába, és minden átmenet nélkül egy Mándy-novellában találom magam. Mert azt még önök sem képzelhetik, hogy 2002-ben van Budapesten olyan hely, ahol egy szurkoló azt kiabálja: Nem a barátnőd, ne simogasd!, miközben gyerekek műanyag székeken ücsörögnek, és komplett családok veszik a bátorságot, hogy ellátogassanak egy sportrendezvényre. Nos, ilyen az irodalmon kívül csak professzionális ökölvívógálán lehetséges.

A hét végén rendezték meg Tatán az első geocaching fesztivált, ahol az országszerte elrejtett "kincsesládák" után kézi GPS-szel és mohó tekintettel kutató (Mókusok a dobozzal. Magyar Narancs, 2001. szeptember 13.) játékosok ezúttal a tájfutóversenyek mintájára szervezett futamon tették próbára erőnlétüket és navigációs képességeiket. Egy szűk év alatt a pihent agyú high-tech játék kész mozgalommá nőtte ki magát,

Magyarországon becslések szerint százezer ember számít rendszeres túrázónak, és ennyire tehető azok száma is, akik évszakonként legalább egyszer többnapos kirándulásra indulnak. A természetjárás ideális, tehát olcsó és "erdőkapcsolatos" szálláshelyei a turista- és a kulcsosházak. Sajnos azonban az utazási irodák nem tudnak róluk, így a szájhagyomány, egy könyv és néhány internetes oldal révén lehet becserkészni őket.

A pár egyik vagy mindkét tagjának visszatérő élménye, hogy az élvezet külső-belső nyomait nélkülözve indul zuhanyozni. Másoknál az együttlét válogatott örömökkel jár, de egyiküknek mindez kevés. Szervi okok ritkán állnak önmagukban. A harmónia hiányáért okolhatnánk a szexuális kultúrát, a gyengeséget, a valódi szeretet és elkötelezettség hiányát, de lelkiismeret-furdalás nélkül reklamálhatunk az evolúciónál is.

Akinek nincs fogalma arról, mekkora forgalma van egy magyar szexshopnak, elég arra gondolnia, hogy "pusztán poénból" mennyi ordenáré, szexista szuvenírt (bögrét, kitűzőt, bokszert stb.) vagyunk képesek megvásárolni szeretteink ünnepnapjára, és akkor még nem beszéltünk a magányos vagy nagyon is társas emberek szexuális álmait kiteljesítő segédeszközökről.

Alighanem Flaubert írta meg a világirodalom leghosszabb szeretkezését. Teljesítménye azért is rendkívüli, mert eközben egyetlen szóval sem ábrázolja magát az aktust. Mondhatni még csak nem is utal rá. Amikor mégis ("egy meztelen kéz nyúlt ki a sárga vászonfüggönyök alól"), akkor oly rafináltan, oly kétértelműen, olyan rejtett erotikával - persze minden erotika veleje a rejtettség! -, hogy az kenterbe ver minden nyílt bujálkodást. A Madame Bovary III. részének első fejezetében olvasható e döntő jelenet. A baszdühös Léon bérkocsit fogad, aztán beletuszkolja a megzavarodott Bovarynét. És megkezdődik a páratlan grand tour: "S a nehéz fogat útnak indult. Végigment a Grand-Pont utcán, átszelte az Arts teret, a Napóleon rakpartot, aztán az új Szajna-hidat, utána hirtelen megállt Pierre Corneille szobra előtt." De nincs megállás, a kocsi belsejéből egy hang - hogy férfi vagy női, azt a ravasz Flaubert titokban tartja természetesen - folyvást azt kiáltja: "Csak tovább!" Így járják körbe-körbe Rouent, az utcanevek már-már az eszelősségig sokasodnak, a szöveg elfullad, liheg a topográfiai furortól; és a végén a narrátor nem mulasztja el megjegyezni, hogy egészen hat óráig tartott a

A hírérték is érték: szerkesztőségünk kormány közeli, ám szavahihető forrásból megtudta, miért szabotálja a Fidesz a sorállományú katonaság kivonását a forgalomból. A NATO miatt, nem hagynák azok; már ezért nem volt szabad kilépnünk a Varsói Szerződésből sem. A magyar hadsereg ugyanis csocsóban kompatibilis a leginkább, amihez viszont túl buta a hivatásos állomány. Egyéb harcászati jelentőségük mellett ezért tartják a sorkatonákat. Csocsózzatok, ha hí a haza! Komoly formában például csak akkor merült fel a honvédelmi miniszter menesztése, amikor kiderült: csocsózni sem tud.

Minden hülyeség miatt nem szoktam 200 kilométert utazni, de Várnai Péter neve garanciát jelentett számomra, hogy ez a rendezvény jól szervezett, magas színvonalú hülyeség lesz, ami miatt érdemes átkelni a Mecseken. ´ szervezte egyébként a pécsi vízihoki-bajnokságot is, amiről szintén beszámoltunk, pedig az egész rendezvény a víz alatt zajlott, és csak annyit lehetett látni, hogy néha csapzott emberek jönnek a felszínre levegőt venni. A vízikosárlabda legalább a vízfelszín fölött zajlik, legalábbis részben.

A fővárosi szumóélet központja nem véletlenül a Vasas Fáy utcai birkózócsarnoka: szerda este a szumósoknál bíróvizsga zajlik, míg a birkózóknál edzés után Deák Bárdos Mihály legutóbbi vébédöntős vereségéről folyik a szó. "Misi pont egy szumófogással kapott ki - jegyzi meg Bódi Jenő szumófőtitkár, aki egyben Deák Bárdos edzője is. - El is küldöm a nagydarabok edzésére."

Volt egyszer egy Eddie Murphy-film, Dzsentlemanus, nyomta ezerszer a tévé, csak azt csodálom, hogy most, az eldurvult kampány időszakában nem szedte még elő egyik vendéglátó-ipari kanális sem a sifonérból. Mert az arról szólt, hogy Eddie, a pitlák szélhálmos, akit épp úgy hívnak, mint egy elhalt képviselőt, e névazonosságot kihasználva, mintegy fű alatt bejut a parlamentbe. A birkák meglátják az ismerős nevet, és rá szavaznak. Szerintem nekünk is így kéne csinálni, most még sunnyognánk egy kicsit, falból nyomulnánk a nyári olimpiára, kérnénk magunknak a ferbli Eb-t, aztán húsz év múlva zsupsz, Sóstón lenne a Téli Olimpia, közvetlen a cukrászda mellett jobbra, a szabadstrandon. Fölvehetnénk néhány lokálspecifikus helyi sportágat is a versenynaptárba, fakutyázás, zsebhoki, 4x100-as vegyes pálinka, rianás, aztán csak kaszálnánk befele a nemzetközi elismerést meg a tévéközvetítések jogdíjait.

A szalonna és hasonlók becsülete olyan korból származik, amikor egy másfajta életmód igazolta fogyasztásukat. Mint Kisbán Eszter néprajztudós tanulmányaiból kiderül, a késő középkortól a legújabb korig a szalonna mindig drágább volt valamennyi friss húsnál. De emellett tartotta magát a heti meghatározott két vagy három húsevő nap rendszere. Kezdetben a hús csak egytálételbe főzve került az asztalra. A kora újkor legjellegzetesebb hazai étele a káposztás hús (a későbbi kolozsvári káposzta) volt. A sült hús hétköznapon még sokáig választóvonalat jelentett a paraszti és a "közép" rétegek között, egyes vidékeken még a lakodalmi étlapról is hiányzott. A XVIII. századnál korábban egyik csoportnál sem volt húsleves. Valószínűleg már évszázadok óta készítették a marhapásztorok a később meghatározóvá váló magyar ételt, amikor Bél Mátyás 1730 körül megemlíti. Vidékenként nevezték gulyásnak, pörköltnek, paprikásnak. 1860-ra már a mindennapok és ünnepi alkalmak legjellemzőbb étele, de Erdélyt a borsos tokány konkurenciája miatt sosem érte el igazán. 1960-ban a Központi Statisztikai Hivatal mérései szerint már a pörkölt volt a leggyakoribb húsétel. A XX. század első felében kibontakozó nemzetközi turizmus a gulyást már elvárta, a hazai névváltozással azonban a vendéglátóipar már nem a pörköltet, hanem a gulyáslevest kínálja. A pörkölt - azon kisszámú parasztételek egyike, melyek feljebb jutottak a társadalmi skálán - a máig legismertebb magyar étel Európában és Amerikában. Itthon viszont szoros a küzdelem közte és a bécsi szelet között. Az eredetileg borjúcombból készült rántott húst olasz háttérrel a bécsi konyha vezette be 1800 körül, kezdetben nem a sült helyére lépett, hanem főzelék feltétjeként szerepelt. Mai formájában az ötvenes évek végén alakult ki a vasárnapi rántott szelet országos divatja, a kezdetben ünnepi hús és sütemény is ekkor érte el a vidéki családok asztalát.

Areggeli ébredés után ideges matatás az éjjeliszekrényen, a cigaretta sehol. Pedig a nikotin éjjel kiürült az agyból, kéne az új adag. Végre előkerül egy szál, a nikotin három másodperc alatt eljut az agyba, a világ újra gyönyörű. De csak húsz percig. A borotválkozás után újra rá kell gyújtani. És ez így megy egész nap.

Az egyik, kézenfekvő módszer, ha a mennyiséget növeljük, azaz minden létező felületre rajzoltatunk, valamint a legvadabb helyekre is fémeket tetetünk. Igényesebb megoldás a minták exkluzivitására helyezni a hangsúlyt, illetve ha teljesen egyedi ékszert tervezünk vagy terveztetünk. Újra hódít a hegtetoválás és a bőr alá ültetett fém, mindkettő a kidomborodást, vagyis a kép háromdimenzióssá válását helyezi előtérbe.

azt firtatják, a gazdasági életben a munkavállalói oldalon vajon a szépség