A hírérték is érték: szerkesztőségünk kormány közeli, ám szavahihető forrásból megtudta, miért szabotálja a Fidesz a sorállományú katonaság kivonását a forgalomból. A NATO miatt, nem hagynák azok; már ezért nem volt szabad kilépnünk a Varsói Szerződésből sem. A magyar hadsereg ugyanis csocsóban kompatibilis a leginkább, amihez viszont túl buta a hivatásos állomány. Egyéb harcászati jelentőségük mellett ezért tartják a sorkatonákat. Csocsózzatok, ha hí a haza! Komoly formában például csak akkor merült fel a honvédelmi miniszter menesztése, amikor kiderült: csocsózni sem tud.Ha a sorozatcímünkben jelölt tevékenységi kört konkrétan akarnánk fölosztani, mondjuk olimpiai és nem olimpiai számokra, akkor az asztali labdarúgás, népszerű nevén csocsó (a kimondottan szláv csocska kifejezésből eredő vulgáris elnevezés arra utal, hogy a népszerű játék kitalálójának lencsényi [csocskányi] agya sem volt) direkte határesetnek számítana, két szempontból is. Egyrészt az utóbbi időkben sajnálatosan visszaszorult
szpartakiádmozgalom miatt
Másrészt vizuálisan. Szemben az olyan, kimondottan olimpiai jellegű, ivás közben űzhető sportokkal, mint a dohányzás, a kötekedés, az ellenkező neműek üldözése, a darts, a flipper, a csocsó viszonylag kevés látványelemmel szolgál nézőjének, és televíziós közvetítése sem megoldott százszázalékosan, bár az Ezüsthajó tervezete már az asztalon van, hol is lehetne.
Két nagy hátat látnánk, és négy kart oldalról, fölülről meg a szerkesztőket, amint a Copacabanán keresik a csocsó gyökereit családjuk és ismerőseik szűk körében. Ez egyébként tévút, de igazuk van, hogy személyesen győződnek meg róla. Az asztali football eredetéről két iskola tanításait ismerjük.
Az első szerint az ugyancsak ivás közben űzhető sportok körébe tartozó biliárddal és rexszel együtt a kiterjesztő hatályú dákó-román elmélet érvényes a csocsóra is. Miszerint: ezt a nemes sportot (és valójában a fenolftaleint is) Vlad Tüepes találta föl - mint az ivás közben űzhető sportokat általában - részegen. A karóba húzási szenvedélyéről méltán közismert vállalkozó egy ízben tévedésből, egyszersmind oldalirányból vezette bele a delikvensekbe a lofatot, fittyet (és epével keveredett pörköltmaradékot) hányva a népi bölcsesség ez irányú útmutatására. Ilyen értelemben a csocsó legközelebbi rokona a sakk, és nem az asztalitenisz, mint ahogy azt sokáig gondoltuk és a meghaladott 2. iskola forszírozta. Az asztali foci így a stratégiai játékok közé sorolható végső soron (innen is a katonaság kitüntető figyelme).
A csocsó további feltétlen előnyei közé tartozik, hogy nagyon őszinte, kőkemény játék - ami arra is utalhatna, hogy Schuszter Lóránt vagy Nagy Feró találta volna föl, de nem. A csocsóban nincs maszatolás, nincs ilyen-olyan, nincs egy sima-egy fordított, nincs középút, cicó, ott minden vagy fekete, vagy fehér.
Közepes csocsójátékos
ugyanis nem létezik. Vagy tök hülye az ember a pörgetéshez, vagy oltári penge. Logikus, hogy aki ugatja a csocsót, az nem csocsózik, csak nézi hülyén a többi elmebeteget. Így tehát társadalmilag is sikerült meghatároznunk ezt a nagyszerű időtöltést: az asztalifoci tipikus élsport, csak a legnagyobb ászok játsszák, kettes csapatokra osztva, csere nélkül és általában.
Viszonylag kevéssé elterjedt, de fölfutóban lévő ágazat az egyéni csocsó és a pörgő (ami persze az asztaliteniszhez fűződő rokonságról vallott téziseket erősíti határozottan). Előbbit egy az egy ellen játsszák, és olyan élénk kézi munkát igényel, mint egy Bartók-zongoraverseny. Csont recenzes beteg, ezért nem tudom megkérdezni, mennyire kell ahhoz Kocsis Zoltánnak lenni, hogy az ember egyedül játsszon négykezest, ezért inkább zoológiai úton közelítek. Próbáltak már önök szkanderozni egy polippal? Na, olyannak képzeljék az egyéni, más néven privát csocsót! Akkor még a pörgőről nem is szóltunk, amit ellenfél nélkül játszik az ember (ez megint a sakkrokonság-vonalat erősíti, Capablanca is legjobban saját maga ellen szeretett játszani, egyszer például úgy összeverte magát, hogy kórházba szállították). A pörgő lényege, hogy mindent egyedül kell kezelni, mindkét oldalon, kezdőknek ellenjavallt, csak a legnagyobbak tudják, és a mérkőzés lebonyolításához elengedhetetlenül szükséges gumiszoba is nehezen beszerezhető, miből is az a kérdés adódik:
hol játsszák a csocsót?
Laktanyákban persze, de a kérdés nem így értendő, hanem történelmileg. Mint tudjuk, Magyarország (nevében Deutsch Tamás és Schmitt Pál) benyújtotta kandidálását a 2013-as csocsó-világbajnokság megrendezésére. A hetvenes években, a komcsik alatt Béke-versenyt rendeztünk, tekintettel az érdeklődésre: Gyűrűfűn, a lengyelek nyertek, jobb benyúlással, nem véletlenül, amiből is az a kérdés fakad, hogy
mire játsszák a csocsót?
Pénzre, mint az ivás közben űzhető sportok mindegyikét, sörmérkőzéses rendszerben. Ahhoz, hogy valaki a csocsó virtuóza legyen, a vasakarat mellett sok fára van szükség, akárcsak a tüzeléshez (innen a katonaság kitüntető figyelme is, imádnak tüzelni). A jó középcsatárnak mindene fából van. Nem elég egyszerűen falábúnak vagy fafejűnek lenni, urambocsá´ fatökűnek: a csocsó afféle gesamtkunstwerk, teljes embert igényel. A legjobb csocsójátékosok Magyarországon: Fatér, Fatusi, Fazekas, Faragó és Koltai Róbert. A nemzetközi mezőnyben: Pinocchio és Faházi János (ez megint az asztaliteniszhez fűződő rokoni szálakról rántja le a leplet; hogy milyen fontos eleme a játéknak a fa, elég fölidéznünk, hogy a csávó egy zsíros deszkával olyan jól pingpongozott, mint ahogy más egy asztallal teniszezik).
Nemzetközi viszonylatban feltétlenül említést érdemel még egy csocsóaréna. Ez Párkányban van, a főutcán, a vasútállomás felé, a Dunától ezerháromszáztíz méterre balra. Esztergomból járnak át héroszok, lehet arénázni Bon Jovira, és olcsó a sör, 80 HUF-ért jobb, mint ideát, és ez az ivás közben űzhető sportoknál (továbbiakban. I. K. Û. S.) úgyszólván alapkövetelmény.
Golyókovács János
(Következik: A tántorgás - szabadon választott és kötelező gyakorlatok)
