I. Magyar Geocaching Fesztivál és Verseny: A kis dobozok tizenöt pontja

szerző
Linder Bálint
publikálva
2002/20. (05. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A hét végén rendezték meg Tatán az első geocaching fesztivált, ahol az országszerte elrejtett "kincsesládák" után kézi GPS-szel és mohó tekintettel kutató (Mókusok a dobozzal. Magyar Narancs, 2001. szeptember 13.) játékosok ezúttal a tájfutóversenyek mintájára szervezett futamon tették próbára erőnlétüket és navigációs képességeiket. Egy szűk év alatt a pihent agyú high-tech játék kész mozgalommá nőtte ki magát,

Mióta az ország első geoládáját tavaly nyáron az egri vár másolatánál egy Skeptix néven bemutatkozó játékos elrejtette, és földrajzi koordinátáit publikálta a neten, a játék egyre népszerűbbé vált. Az őszi esőzések után az erdei ládák gombamód kezdtek szaporodni, hat hónappal később az ország földrajzi középpontján, Pusztavacson lerakták a századikat, ami egyben a mozgalom emléktáblája is lett. Az ország legszebb kirándulóhelyein ma 230 láda akad (számuk hetente négy-öttel nő), és ezekre hétről hétre 3-500, egymással interneten konzultáló természetbarát és országjáró vadászik. A központi weboldal (www.geocaching.hu) így a megtalálási és elrejtési beszámolók révén lassan

online útikönyvvé bővül,

ahol az adott környék számottevő látnivalóit képekkel együtt ajánlják. Ha Magyarország más fejlettségi mutatóiban már nem is vezet utcahosszal a volt keleti blokk országai között, geocaching tekintetében stabilan őrzi vezető helyét, legfeljebb Észtország szoríthatja meg.

"Egyszerűen kellenek találkozók" - vonja meg a vállát Kumin Ferenc, a tavaszi seregszemle egyik szervezője, aki szerint a tatai Öreg-tó környékére telepített verseny csak ürügy, hogy az interneten napi kapcsolatban álló több száz játékos végre az életben is összefusson, és együtt zsezsegjen. A verseny rajt- és célállomásán a játékosok szorgalmasan ismerkednek, jobbára internetes nickneveiken szólítva egymást. Sokan nyakukban digitális fényképezőgéppel, egyenpólóban és -sapkában, hónuk alá csapott laptoppal és derekukra tekert kábelekkel álldogálnak (PC-ről töltik be a GPS-be a környék térképét), és repkednek a műholdas helyzetmeghatározással kapcsolatos kifejezések is. A versenyre

egyéni és családos

kategóriában mintegy kétszázan neveztek. A feladat, hogy a tó környékén - a tájfutóderbik mintájára - lerakott tizenöt pontot találják meg, ami - az útvonalválasztás függvényében - 15-18 kilométer, sárban és csalánban gazdag túrát jelent. Ezúttal nem ajándékok, hanem egy-egy koordináta és pont begyűjtése a cél, az azonos pontszámúak között pedig az idő dönt.

"Sok pontot megtaláltunk, de még mindig nem találtunk meg eleget" - lihegi a verseny negyedik órájában a parti nádasból kihuppanó sáros, ám vidám brigád vezetője, majd néhány perc múlva egy áthatolhatatlannak tűnő lakópark mélyén eltűnnek a szemünk elől. Idős asszonyok, hátizsákban ülő gyerekek ugyanúgy felbukkannak a tó körül, mint kigyúrt navigációs készséggel és vádlival bíró magányos harcosok. A mozgalom meghatározó figurája, Varga György - vgyuri - a versenyzők doyenje, akit civilben hőlégballonversenyek bírájaként ismernek, késése miatt csak sereghajtó lehet, magányos alakját, amint erőltetett menet közben a nyakában lógó, kartonnal körbeárnyékolt képernyőjű laptopját fürkészi, messziről felismerni.

Láthatóan jól érzi magát mindenki, és elégedett a hazai GPS-piac döntő többségét uraló kft. tulajdonosa is. Mivel a piac gyakorlatilag üres, a kereslet viszont nagy a műholdas alapon működő helyzetmeghatározó berendezésekre, a haszon sem marad el. A bevételek nagyobb részét persze az olyan nagy megrendelések, mint az autópálya-építések, olajfúró tornyok, csővezetékek, adótornyok és rakéták telepítésével kapcsolatos munkákhoz vásárolt készülékek teszik ki, ahol a pontosabb és gyorsabb helyzetmeghatározásnak pénzben kifejezhető értéke van. Az addig szerény

lakossági kereslet

a geocaching felfutása óta a borsos árak ellenére hatványozottan nő, a legtöbb eladott kézi berendezést az autós navigációra (annak ellenére, hogy itthon az utcaszintű útvonaltervezéshez szükséges adatbázis még nincs!) és játékra egyaránt használható darabok teszik ki. Egyes extrém sportok művelői, mint a sárkányrepülők, a hőlégballonosok, a Párizs-Dakarról álmodó motorosok is ellátogatnak a boltokba, de a hajós GPS-t is veszik, főleg az adriai és balatoni vizekre.

*

A beérkezők sorra rogynak le a fűbe. "Mióta megvettük a GPS-t, a férjemnek is van motivációja a kirándulásra" - újságolja egy kétgyermekes anya, hogyan lett családtag a GPS, és nevetve meséli, hogy a gyerekek húsvétkor már GPS-szel akarták megtalálni a tojást a kertben. "Ha nincs ez a geocaching, komolyan mondom, hülyén halok meg, sose tudtam volna meg például, hogy Egerszalókon mésztufa van" - szól közbe az apa, aki bevallása szerint még üzleti útjai során is mindig szakít időt arra, hogy a környék kincsesládikáit rendre levadássza.

szerző
Linder Bálint
publikálva
2002/20. (05. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
geocaching
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...