I. Magyar Geocaching Fesztivál és Verseny: A kis dobozok tizenöt pontja

  • Linder Bálint
  • 2002. május 16.

Sport

A hét végén rendezték meg Tatán az első geocaching fesztivált, ahol az országszerte elrejtett "kincsesládák" után kézi GPS-szel és mohó tekintettel kutató (Mókusok a dobozzal. Magyar Narancs, 2001. szeptember 13.) játékosok ezúttal a tájfutóversenyek mintájára szervezett futamon tették próbára erőnlétüket és navigációs képességeiket. Egy szűk év alatt a pihent agyú high-tech játék kész mozgalommá nőtte ki magát,

Mióta az ország első geoládáját tavaly nyáron az egri vár másolatánál egy Skeptix néven bemutatkozó játékos elrejtette, és földrajzi koordinátáit publikálta a neten, a játék egyre népszerűbbé vált. Az őszi esőzések után az erdei ládák gombamód kezdtek szaporodni, hat hónappal később az ország földrajzi középpontján, Pusztavacson lerakták a századikat, ami egyben a mozgalom emléktáblája is lett. Az ország legszebb kirándulóhelyein ma 230 láda akad (számuk hetente négy-öttel nő), és ezekre hétről hétre 3-500, egymással interneten konzultáló természetbarát és országjáró vadászik. A központi weboldal (www.geocaching.hu) így a megtalálási és elrejtési beszámolók révén lassan

online útikönyvvé bővül,

ahol az adott környék számottevő látnivalóit képekkel együtt ajánlják. Ha Magyarország más fejlettségi mutatóiban már nem is vezet utcahosszal a volt keleti blokk országai között, geocaching tekintetében stabilan őrzi vezető helyét, legfeljebb Észtország szoríthatja meg.

"Egyszerűen kellenek találkozók" - vonja meg a vállát Kumin Ferenc, a tavaszi seregszemle egyik szervezője, aki szerint a tatai Öreg-tó környékére telepített verseny csak ürügy, hogy az interneten napi kapcsolatban álló több száz játékos végre az életben is összefusson, és együtt zsezsegjen. A verseny rajt- és célállomásán a játékosok szorgalmasan ismerkednek, jobbára internetes nickneveiken szólítva egymást. Sokan nyakukban digitális fényképezőgéppel, egyenpólóban és -sapkában, hónuk alá csapott laptoppal és derekukra tekert kábelekkel álldogálnak (PC-ről töltik be a GPS-be a környék térképét), és repkednek a műholdas helyzetmeghatározással kapcsolatos kifejezések is. A versenyre

egyéni és családos

kategóriában mintegy kétszázan neveztek. A feladat, hogy a tó környékén - a tájfutóderbik mintájára - lerakott tizenöt pontot találják meg, ami - az útvonalválasztás függvényében - 15-18 kilométer, sárban és csalánban gazdag túrát jelent. Ezúttal nem ajándékok, hanem egy-egy koordináta és pont begyűjtése a cél, az azonos pontszámúak között pedig az idő dönt.

"Sok pontot megtaláltunk, de még mindig nem találtunk meg eleget" - lihegi a verseny negyedik órájában a parti nádasból kihuppanó sáros, ám vidám brigád vezetője, majd néhány perc múlva egy áthatolhatatlannak tűnő lakópark mélyén eltűnnek a szemünk elől. Idős asszonyok, hátizsákban ülő gyerekek ugyanúgy felbukkannak a tó körül, mint kigyúrt navigációs készséggel és vádlival bíró magányos harcosok. A mozgalom meghatározó figurája, Varga György - vgyuri - a versenyzők doyenje, akit civilben hőlégballonversenyek bírájaként ismernek, késése miatt csak sereghajtó lehet, magányos alakját, amint erőltetett menet közben a nyakában lógó, kartonnal körbeárnyékolt képernyőjű laptopját fürkészi, messziről felismerni.

Láthatóan jól érzi magát mindenki, és elégedett a hazai GPS-piac döntő többségét uraló kft. tulajdonosa is. Mivel a piac gyakorlatilag üres, a kereslet viszont nagy a műholdas alapon működő helyzetmeghatározó berendezésekre, a haszon sem marad el. A bevételek nagyobb részét persze az olyan nagy megrendelések, mint az autópálya-építések, olajfúró tornyok, csővezetékek, adótornyok és rakéták telepítésével kapcsolatos munkákhoz vásárolt készülékek teszik ki, ahol a pontosabb és gyorsabb helyzetmeghatározásnak pénzben kifejezhető értéke van. Az addig szerény

lakossági kereslet

a geocaching felfutása óta a borsos árak ellenére hatványozottan nő, a legtöbb eladott kézi berendezést az autós navigációra (annak ellenére, hogy itthon az utcaszintű útvonaltervezéshez szükséges adatbázis még nincs!) és játékra egyaránt használható darabok teszik ki. Egyes extrém sportok művelői, mint a sárkányrepülők, a hőlégballonosok, a Párizs-Dakarról álmodó motorosok is ellátogatnak a boltokba, de a hajós GPS-t is veszik, főleg az adriai és balatoni vizekre.

*

A beérkezők sorra rogynak le a fűbe. "Mióta megvettük a GPS-t, a férjemnek is van motivációja a kirándulásra" - újságolja egy kétgyermekes anya, hogyan lett családtag a GPS, és nevetve meséli, hogy a gyerekek húsvétkor már GPS-szel akarták megtalálni a tojást a kertben. "Ha nincs ez a geocaching, komolyan mondom, hülyén halok meg, sose tudtam volna meg például, hogy Egerszalókon mésztufa van" - szól közbe az apa, aki bevallása szerint még üzleti útjai során is mindig szakít időt arra, hogy a környék kincsesládikáit rendre levadássza.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.