Leszokni a dohányzásról: Tüdőráktérítő

  • Csurdi Gábor
  • 2001. december 20.

Sport

Areggeli ébredés után ideges matatás az éjjeliszekrényen, a cigaretta sehol. Pedig a nikotin éjjel kiürült az agyból, kéne az új adag. Végre előkerül egy szál, a nikotin három másodperc alatt eljut az agyba, a világ újra gyönyörű. De csak húsz percig. A borotválkozás után újra rá kell gyújtani. És ez így megy egész nap.
Areggeli ébredés után ideges matatás az éjjeliszekrényen, a cigaretta sehol. Pedig a nikotin éjjel kiürült az agyból, kéne az új adag. Végre előkerül egy szál, a nikotin három másodperc alatt eljut az agyba, a világ újra gyönyörű. De csak húsz percig. A borotválkozás után újra rá kell gyújtani. És ez így megy egész nap.

Dohányosok százezrei élik át a fentieket nap mint nap, pedig a Magyar Gallup Intézet tavalyi felmérése szerint hetven százalékuk szívesen leszokna a cigarettáról. Hasonló eredményre jutott a Szövetség a Dohányzás Visszaszorításáért nevű civil szervezet is: a dohányosok kétharmada abba akarja hagyni a dohányzást, de negyven százalékuk nem bízik abban, hogy ez valaha is sikerülhet. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a cigarettázás is

szenvedélybetegség,

és a dohányban található nikotin addiktív szer, vagyis függőséget okoz. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a "Betegségek nemzetközi osztályozásában" feltünteti a dohányfüggőséget mint betegséget. Nem minden dohányzó ember tekinthető szenvedélybetegnek, mégis sok erős dohányos kerül abba a helyzetbe, hogy le akar szokni szenvedélyéről, de önmagától többnyire képtelen erre: ők már nikotinfüggők. A dohányban található nikotin hatása abban különbözik számos addiktív élvezeti szer hatásától, hogy néhány perc alatt kiürül a szervezetből. Bagdy Emőke klinikai pszichológus szerint a nikotin csak az első szakaszban hat stimuláló szerként, javítja a hangulatot, fokozza a memóriát, csökkenti a szorongást, a romboló hatás viszont évek múlva jelentkezik. Kutatók megpróbálták feltérképezni azt is, milyen egy "átlagos" dohányos személyisége. Bagdy Emőke szerint az erős dohányosoknál több pszichológiai zavar mutatható ki, mint a nem dohányzóknál, vagy a gyenge dohányosoknál. Megfigyelték, hogy a napi egy-két dobozt elszívók személyi kapcsolataikban, érzelmi életükben tele vannak problémákkal. A szakemberekhez forduló erős dohányosok legtöbbször már kamaszkorukban sem tudták kezelni szorongásaikat, problémáikat, ezért fordultak a nikotintól elvárható pillanatnyi megnyugváshoz. Később szervezetük megszokta, hogy a nikotin oldja a stresszt, ezért önmagukat jutalmazzák minden szál cigaretta elszívásával. Az erős dohányosok - ha saját akaratból próbálnak leszokni - néhány hónapon belül visszaesnek: az elvonási tünetek a dohányzás abbahagyása után néhány nap múlva megszűnnek, de lelkileg túlságosan megszokták, hogy a stesszhelyzetekben csak a cigaretta segíthet. Bagdy Emőke szerint a dohányzás azért veszélyes szenvedélybetegség, mert "az emberek többsége teljes mértékben tolerálja a dohányzókat, és a láncdohányosokat nem tekintik betegnek". Pedig a dohányos annyira kiszolgáltatott a nikotinnal szemben, hogy az igazán súlyos betegeknél már "erősebb a dohányzás motivációja, mint a leszokás akarása". Ezért a legtöbb kemény dohányos önmaga és környezete számára magyarázatokkal próbálja leplezni kiszolgáltatottságát. Ekkor záporoznak a jól ismert kifogások: "úgyis valamiben meg kell halni", "nekem a cigi a nyugtatóm". A helyzetet csak rontja, ha a dohányos úgy érzi: le akar szokni, de nem tud. A kialakuló stresszt újabb nikotindózisokkal próbálja oldani. Még rosszabb, ha a nikotin-szenvedélybetegeket a dohányzás romboló hatásaival riogatják. Attól még senki nem szokott le, ha naponta elismételgetik neki, hogy a káros szenvedélye krónikus hörghurutot, szívinfarktust, tüdőrákot okozhat. Ezt ugyanis a láncdohányosok is tudják, csak a kialakult szenvedélybetegségük miatt már nem tudják uralni akaratukat.

"A legfontosabb, hogy a dohányos elhatározza, ki akar gyógyulni a szenvedélybetegségéből. Néhányan - ha kínlódással is - képesek önmaguktól leszokni. A többieknél egyénre szabottan kell megvizsgálni, hogy milyen módszerekkel segíthetünk rajtuk" - mondta Bagdy Emőke. Szerinte a leszoktató szerek - tapaszok, gyógyszerek - csak segítik a leszokást, inkább egyéni, vagy csoportos terápiát célszerű alkalmazni.

Magyarországon eddig nem jött létre olyan szervezet, amely hatékonyan segítené azokat, akik elhatározzák, hogy le akarnak szokni a dohányzásról, de önmaguktól nem képesek rá. Az Országos Egészségfejlesztési Központ (OEFK) a kilencvenes évek elején kidolgozott egy programot, amelyben orvosokat tanítanak meg, hogyan segíthetnek a dohányfüggőségtől szabadulni vágyó betegeken. A programban százötven orvos, főleg tüdőgyógyászok, családorvosok vesznek részt. "Az országban százharminc helyen lehet a programban részt vevőktől segítséget kérni, de fontos lenne még több orvost megtanítani arra, hogyan segíthetnek a dohányfüggőkön, mivel az egyetemen csak azt tanulják meg, hogy a dohányzás hosszú távon tüdőrákot okoz, de azt nem, hogyan kell a leszokásban segíteni. Az programot elvégző orvosok értelmesen képesek elmagyarázni, milyen technikákkal - például nikotintapasz használatával, gyógyszerszedéssel - hagyhatják abba a dohányzást" - mondta a program vezetője, Vadász Imre tüdőgyógyász. Az OEFK leszokást segítő programjában 1994 óta negyvenezren vettek részt,

harmincöt százalékuk végleg abbahagyta

a dohányzást. Lassan az Egészségügyi Minisztérium is reagál a problémára: készül az "Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program", melynek egyik alfejezete foglalkozik azzal, hogyan segíthetnek az orvosok azokon, akik le akarnak szokni a dohányzásról. A program az orvosok részére négy lépést ír elő: kérdezze meg, hogy betege dohányzik-e, adjon tanácsot, segítsen, és később érdeklődjön utána, hogy sikerült-e a leszokás, így követhető, nem esett-e vissza a beteg. Ha minden jól megy, a minisztériumi program jövőre beindul: a tüdőrákkal fenyegető negatív kampányok így talán feledésbe merülnek.

Csurdi Gábor

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.