America's Cup - Botrány a "kanna" körül

  • Kollmann András
  • 2007. december 13.

Sport

Bírósági idézésre vár két milliárdos, Larry Ellison és Ernesto Bertarelli. Az Oracle alapítója és a Serono biotechnológiai vállalat egykori tulajdonosa azon kapott hajba, hogy van-e joga elindulni egy spanyol klubnak a világ legpatinásabb vitorlásversenyén, avagy sem.

A világon számos rangos vitorlásverseny létezik - például a "szólóban földkerülő" Vendée Globe, amelyen 1992-93-ban és 1996-ban Fa Nándor is elindult - a non plus ultra mégis az Amerika Kupája. Bár az elnevezés alapján valami jenki házibajnokságra gondolnánk, a versenyt egy vitorlásról, történetesen az America nevű szkúnerről nevezték el. Az 1851-es londoni világkiállítás alkalmából az angliai Royal Yacht Club meghívót küldött az Egyesült Államokba: juttassák Európába leggyorsabb hajójukat, hogy összemérhesse erejét az angol vitorlásokkal. Az amerikaiak 30 ezer dollárt invesztáltak egy 30 lábas szkúner építésébe, amely a Wight-sziget körüli versenyben porig alázta a briteket. A visszavágóra 1870-ig kellett várni, az angoloknak ennyi időre volt szükségük, hogy olyan hajót építsenek, amivel ki tudták hívni a győztest. Az eredetileg Hundred Guineas Cup elnevezésű versenyt a szkúner tiszteletére átkeresztelték America's Cupra. Az alapító okirat, az ún. Deed of Gift - ami máig irányadó - az 1800-as évek "úri" erkölcsén nyugszik. A győztes csapat első kihívója szabhatja meg, milyen hajóval kíván versenybe szállni a másfél méteres ezüstserlegért. A gazdag fiúk játékának tartott vitorlássport legtehetősebb szereplői presztízskérdést csináltak abból, hogy elhódítsák a "kannát" az amcsiktól. A sportnak persze jót tett a vetélkedés: minden versenyre új hajókat állítanak ki a tervezők, s ezek a kor leghaladóbb technikáját képviselik. A "fegyverkezési versenyre" a legjobb példa a napjainkban használt vitorlázat, amelynek ma már több köze van a repülőgépek szárnyához, mint a vászonhoz. A kevlár laminátumból készült vitorlákat hatvan kreutz, vagyis forduló után eldobják, mert az igénybevételtől elvesztik azt a tökéletes profilt, amit számítógépen és szélcsatornában terveztek.

"Több százezren nézték a döntőt, alig lehetett a part közelébe kerülni" - meséli az idei versenyről D'Albini András. A magyar vitorlázó azért utazott Valenciába, hogy élőben láthassa a viadalt, pedig a tévé egyenesben hozott minden futamot. Négy éve Új-Zélandon Ernesto Bertarelli csapata, az Alinghi nyert, a szabályok rájuk ruházták a mostani verseny megrendezését. A pályáztatással kiválasztott Valencia majdnem annyit profitált a buliból, mintha egy futball-vb-nek adott volna otthont. A svájciak több mint 3 milliárd eurót költöttek csak a verseny megszervezésére, az indukált befektetés csaknem ugyanennyire rúgott.

Alig ért véget idén nyáron a verseny - amelyen az Alinghi megvédte bajnoki címét -, botrány kerekedett a folytatással kapcsolatban, mivel egy spanyol csapat, a Club Nautico Espanol de Vela hívta ki elsőként a győzteseket. Ez azért különleges, mert a kihívó határozza meg, milyen hajóval, milyen feltételek mellett állnak ki a címvédő ellen. A rossz nyelvek szerint Bertarelli kreálta kihívóját annak érdekében, hogy a továbbiakban ő diktálja a feltételeket. Az egyik rivális, a BMW-Oracle főnöke, Larry Ellison (civilben az Oracle alapítója) nem hagyta annyiban a dolgot, és bíróság elé vitte az ügyet. Arra hivatkozik, hogy a Deed of Gift szerint csak olyan szervezet indulhat az Amerika Kupáján, amelynek gyakorlata van a nyílt vízi versenyek szervezésében. A bíróság befogadta a keresetet, és október elején meghallgatta a feleket.

"Az elhúzódó bizonytalanság miatt nem maradt más lehetőségünk, mint határozatlan időre felfüggeszteni az Amerika Kupáját" - tudatta november végi közleményében Ernesto Bertarelli. Amíg ugyanis a bíróság nem dönt, addig érdemben nem történhet semmi. Ez persze senkinek sem jó, hiszen a szponzorok a megjelenésért fizetnek. "Amennyiben 2009-ről 2010-re halasztják a kupát, 25 millió dollár kártérítésért folyamodunk" - jelentette ki a múlt héten Grant Dalton, az Emirates New Zealand Team elnöke. A helyzet vesztesei a kis csapatok, amelyek mögött nem áll olyan vagyon, mint amivel Ernesto Bertarelli vagy Larry Ellison rendelkezik. A kupa körüli hercehurcának már megvan a böjtje. A válogatóverseny névszponzora, a Louis Vuitton kiszállt a buliból.

Teljes a bizonytalanság, nem lehet tudni, ki nevez és ki nem. A feszültséget növeli, hogy a halasztás ellenére a szervezők fenntartják a december 15-i határidőt. Ekkorra be kell fizetni 50 ezer euró előnevezést, majd januárban még 950 ezret. Csak éppen nem tudni, hol, hogyan és milyen hajókkal lehet indulni. Egyébként a nevezési díj bevezetése újdonság a versenyen, ráadásul a kiírás szerint nem is lehet visszaigényelni.

A labda most a New York-i bíróság kezében van. Ha olyan döntés születik, amely a svájciaknak kedvez, akkor az Alinghi leül a kihívókkal és finomítják a szabályokat. Vélhetően a mostaninál is nagyobbra és még kereskedelmibbre alakítják a versenyt. Ha viszont a bíróság a Golden Gate Yacht Clubnak és Larry Ellisonnak ad igazat, akkor a BMW- Oracle fújhatja a passzátszelet. A verseny ebben az esetben is változik, hiszen az amerikaiak katamaránnal szeretnének megmérkőzni a svájciak ellen. A tét persze nem az ezüstkanna, hanem a verseny rendezésének a joga.

Bővebben: www.americascup.com

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.