Biciklilopás Szegeden: "Most mit vár tőlünk?"

  • Pölös Zsófia
  • 2007. szeptember 6.

Sport

Szeged város turistáknak szóló honlapján a dómot és egy biciklijét szorongató lányt láthatunk. Biztosan azért kapaszkodik bele annyira, mert fél, hogy ellopják. Jó oka van rá.

Elloptak egy biciklit. És?

A biciklilopás nem is olyan nagy dolog. Kérdés, hogy kinek. Két lány augusztus 21-én betért egy szegedi kávézóba. Bringával mentek. A biztonság kedvéért a lépcsőházban a rácshoz lakatolták mindkét járművet, de fél óra múlva már csak az egyik volt ott. Hívták a 107-et, s várták, sokáig várták, hogy felvegyék a telefont. A bejelentést, miszerint elloptak egy kerékpárt, némi értetlenség fogadta. "És most mit várnak tőlünk?" - kérdezte a telefon. Tényleg, mit is?

A lányok féltették a bűnjeleket és a megmaradt biciklit, el nem mozdultak volna mellőle; húsz perc telt el, míg megjelent egy rendőrautó. De csak lassított, utasai alaposan szemügyre vették a kézzel-lábbal hadonászó sértetteket, majd gázt adtak. Csak egy sarokkal távolabb álltak meg.

Az egyikük utánuk eredt, épp egy feltört autót hintettek be ezüst porral, ezért kissé jelentéktelennek érezte a biciklilopást, de mégis megkérdezte, nem szóltak-e nekik, hogy lenne itt egy másik dolog is? Nem szóltak.

A lány lógó orral slattyogott vissza a kávézó elé a barátnőjéhez. Újabb húsz perc elteltével lesétált értük a kávézó munkatársa, hogy telefonáltak a rendőrök, sétáljanak át egy utcával arrébb, s ott tegyék meg feljelentésüket a helyszínelő kollégáknak. Már az imént is oly segítőkész "kollégák" - éppen papírmunkába temetkezve - csak csóválták a fejüket. A megértő "Minek kellett biciklivel jönni?" kérdést csak a "Nem látták a sok sátánistát, akikkel tele van a város?" (utalva a Szegedi Ifjúsági Napok közönségére) figyelmeztetés hajazta. Ám kisvártatva mégis a tettek mezejére lépve, ködlámpát bekapcsolva gurultak el a bűncselekmény helyszínére. Fényképezgettek egy kicsit, majd figyelmeztették a lányokat, hogy ha látják az ellopott biciklit az utcán, akkor írják fel az autó rendszámát (?!), ha pedig megtalálják a tolvajt és jól megverik (!), akkor ne az utcán tegyék, vagy ha mégis, lehetőleg ne maradjon külsérelmi nyom. Ellenkező esetben viszont vegyék rá a megvert egyént, hogy mondja azt, baleset történt. Mélyen hivatalos mondandójukat e szavakkal zárták: "Ha meglátják a biciklit, örüljenek!"

Minthogy a belvárosi kávézó legtöbb dolgozójának már ellopták a kerékpárját, ők maguk is szerettek volna tenni valamit, így másfél éve, amikor különösen sokat loptak - volt, hogy egy este két biciklit is -, bejelentést tettek a rendőrségen, hogy megszaporodtak a biciklilopások és -csonkítások a környéken. "Ezt az újságban olvasta?" - kérdezte az ügyeletes, majd megkérdezte, mit csináljanak. Az üzletvezető javasolta a gyakoribb rendőri jelenlétet, a rendszeresebb járőrözést, mire viszont a rendőr az önkormányzat panaszirodáját ajánlotta figyelmébe.

Némi tanakodás után a kávézósok az ötletet elvetették, csakúgy, mint a térfigyelő kamera kihelyezését - féltették a kamerát. Végül arra jutottak, hogy kerékpártárolót kellene az utcára helyezni, mert az mégiscsak világosabb és forgalmasabb, mint a lépcsőház. A kávézó üzletvezetője először a közterület-felügyelethez fordult, ahol gyorsan lediktáltak neki egy telefonszámot. Amegadott számon segítőkész férfi jelentkezett, s elmondta, ahhoz, hogy valaki a saját pénzén kerékpártárolót létesítsen az utcán, Szeged város tervtanácsának kell egy látványtervet és egy komplett tervdokumentációt benyújtania a szóban forgó objektumról. Előtte azonban a fejlesztési irodán Szeged főépítészének kell látnia az említett dokumentációt, természetesen a kerékpártároló műszaki leírásával, méreteinek és anyagának pontos adataival egyetemben. Ha a főépítész elfogadja, mindezt a közterületi csoportnak is be kell adni, 2200 forint illetékbélyeggel ellátva. Ha minden rendben, az önkormányzat egyeztet a műemlékvédelemmel, de mivel a műemlékesekhez nemcsak Szeged tartozik, hanem az egész megye, némi időbe telik, míg döntenek. Mindezt Szabóné Fehér Éva főépítész annyival fejelte meg, hogy mivel a Városkép Kht.-nak is van beleszólása, milyen a tároló - ő személy szerint a sötétzöld, öntöttvas szerkezetet javasolja, mert ilyet látni mindenfelé a városban. Majd hozzátette: a kérelemhez mellékelni kell egy képet és egy leírást az adott tárgyról, a helyszínrajznak pedig ábrázolnia kell, hogy milyen szögben állnának a járdán a kerékpárok. Mindezt természetesen professzionális kivitelezésben, műszaki rajzon várják a kérelmezőtől.

Az üzletvezető kissé elbizonytalanodott a továbbiakat illetően, de amikor a hírét vette, hogy a közeli Makón nem biciklit, hanem egy komplett biciklitárolót loptak el, feladta. Úgy döntött, maradjon inkább minden a régiben.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.