Biciklilopás Szegeden: "Most mit vár tőlünk?"

  • Pölös Zsófia
  • 2007. szeptember 6.

Sport

Szeged város turistáknak szóló honlapján a dómot és egy biciklijét szorongató lányt láthatunk. Biztosan azért kapaszkodik bele annyira, mert fél, hogy ellopják. Jó oka van rá.

Elloptak egy biciklit. És?

A biciklilopás nem is olyan nagy dolog. Kérdés, hogy kinek. Két lány augusztus 21-én betért egy szegedi kávézóba. Bringával mentek. A biztonság kedvéért a lépcsőházban a rácshoz lakatolták mindkét járművet, de fél óra múlva már csak az egyik volt ott. Hívták a 107-et, s várták, sokáig várták, hogy felvegyék a telefont. A bejelentést, miszerint elloptak egy kerékpárt, némi értetlenség fogadta. "És most mit várnak tőlünk?" - kérdezte a telefon. Tényleg, mit is?

A lányok féltették a bűnjeleket és a megmaradt biciklit, el nem mozdultak volna mellőle; húsz perc telt el, míg megjelent egy rendőrautó. De csak lassított, utasai alaposan szemügyre vették a kézzel-lábbal hadonászó sértetteket, majd gázt adtak. Csak egy sarokkal távolabb álltak meg.

Az egyikük utánuk eredt, épp egy feltört autót hintettek be ezüst porral, ezért kissé jelentéktelennek érezte a biciklilopást, de mégis megkérdezte, nem szóltak-e nekik, hogy lenne itt egy másik dolog is? Nem szóltak.

A lány lógó orral slattyogott vissza a kávézó elé a barátnőjéhez. Újabb húsz perc elteltével lesétált értük a kávézó munkatársa, hogy telefonáltak a rendőrök, sétáljanak át egy utcával arrébb, s ott tegyék meg feljelentésüket a helyszínelő kollégáknak. Már az imént is oly segítőkész "kollégák" - éppen papírmunkába temetkezve - csak csóválták a fejüket. A megértő "Minek kellett biciklivel jönni?" kérdést csak a "Nem látták a sok sátánistát, akikkel tele van a város?" (utalva a Szegedi Ifjúsági Napok közönségére) figyelmeztetés hajazta. Ám kisvártatva mégis a tettek mezejére lépve, ködlámpát bekapcsolva gurultak el a bűncselekmény helyszínére. Fényképezgettek egy kicsit, majd figyelmeztették a lányokat, hogy ha látják az ellopott biciklit az utcán, akkor írják fel az autó rendszámát (?!), ha pedig megtalálják a tolvajt és jól megverik (!), akkor ne az utcán tegyék, vagy ha mégis, lehetőleg ne maradjon külsérelmi nyom. Ellenkező esetben viszont vegyék rá a megvert egyént, hogy mondja azt, baleset történt. Mélyen hivatalos mondandójukat e szavakkal zárták: "Ha meglátják a biciklit, örüljenek!"

Minthogy a belvárosi kávézó legtöbb dolgozójának már ellopták a kerékpárját, ők maguk is szerettek volna tenni valamit, így másfél éve, amikor különösen sokat loptak - volt, hogy egy este két biciklit is -, bejelentést tettek a rendőrségen, hogy megszaporodtak a biciklilopások és -csonkítások a környéken. "Ezt az újságban olvasta?" - kérdezte az ügyeletes, majd megkérdezte, mit csináljanak. Az üzletvezető javasolta a gyakoribb rendőri jelenlétet, a rendszeresebb járőrözést, mire viszont a rendőr az önkormányzat panaszirodáját ajánlotta figyelmébe.

Némi tanakodás után a kávézósok az ötletet elvetették, csakúgy, mint a térfigyelő kamera kihelyezését - féltették a kamerát. Végül arra jutottak, hogy kerékpártárolót kellene az utcára helyezni, mert az mégiscsak világosabb és forgalmasabb, mint a lépcsőház. A kávézó üzletvezetője először a közterület-felügyelethez fordult, ahol gyorsan lediktáltak neki egy telefonszámot. Amegadott számon segítőkész férfi jelentkezett, s elmondta, ahhoz, hogy valaki a saját pénzén kerékpártárolót létesítsen az utcán, Szeged város tervtanácsának kell egy látványtervet és egy komplett tervdokumentációt benyújtania a szóban forgó objektumról. Előtte azonban a fejlesztési irodán Szeged főépítészének kell látnia az említett dokumentációt, természetesen a kerékpártároló műszaki leírásával, méreteinek és anyagának pontos adataival egyetemben. Ha a főépítész elfogadja, mindezt a közterületi csoportnak is be kell adni, 2200 forint illetékbélyeggel ellátva. Ha minden rendben, az önkormányzat egyeztet a műemlékvédelemmel, de mivel a műemlékesekhez nemcsak Szeged tartozik, hanem az egész megye, némi időbe telik, míg döntenek. Mindezt Szabóné Fehér Éva főépítész annyival fejelte meg, hogy mivel a Városkép Kht.-nak is van beleszólása, milyen a tároló - ő személy szerint a sötétzöld, öntöttvas szerkezetet javasolja, mert ilyet látni mindenfelé a városban. Majd hozzátette: a kérelemhez mellékelni kell egy képet és egy leírást az adott tárgyról, a helyszínrajznak pedig ábrázolnia kell, hogy milyen szögben állnának a járdán a kerékpárok. Mindezt természetesen professzionális kivitelezésben, műszaki rajzon várják a kérelmezőtől.

Az üzletvezető kissé elbizonytalanodott a továbbiakat illetően, de amikor a hírét vette, hogy a közeli Makón nem biciklit, hanem egy komplett biciklitárolót loptak el, feladta. Úgy döntött, maradjon inkább minden a régiben.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.