Szumó: Mint a barna éjfél...

  • Óriás-Kerekes János
  • 2007. augusztus 30.

Sport

Bár az Eurosporton csak a múlt hét végén fejezték be a júliusi versenysorozat, a Nagoya Basho küzdelmeinek közvetítését, bizton állíthatjuk, hogy a java még hátravan. Az évadból hátralévő két próbatétel (Aki Basho, szeptember 9-24., Tokió; Kyushu Basho, november 11- 25., Fukuoka) alaposan felforgathat mindent, hiszen a sportág pillanatnyilag (khm, már 2003 óta) legnagyobb alakját, Asashoryut a Szumó Tanács eltiltotta e viadaloktól. Yokozunát ("nagy bajnokot") pedig nem szokás csak úgy szíre-szóra leparancsolni a küzdőtérről (dohyo).

Bár az Eurosporton csak a múlt hét végén fejezték be a júliusi versenysorozat, a Nagoya Basho küzdelmeinek közvetítését, bizton állíthatjuk, hogy a java még hátravan. Az évadból hátralévő két próbatétel (Aki Basho, szeptember 9-24., Tokió; Kyushu Basho, november 11- 25., Fukuoka) alaposan felforgathat mindent, hiszen a sportág pillanatnyilag (khm, már 2003 óta) legnagyobb alakját, Asashoryut a Szumó Tanács eltiltotta e viadaloktól. Yokozunát ("nagy bajnokot") pedig nem szokás csak úgy szíre-szóra leparancsolni a küzdőtérről (dohyo).

Nos, könnyen belátható, mindeme közlés laikusok számára nem mond túl sokat, a koneszőröknek meg a kisujjukban is több van. Pedig célunk, higgyék el, nemes: rádumálni akarunk - ugyanakkor eszünk ágában sincsen odáig viszszamenni, hogy milyen ősi és tradicionális e sport a távoli Japánban, lévén a szumó mára a mondott ország egyik legfontosabb kulturális (de ha még csak pusztán szórakoztatóipari) exportcikke, nem utolsósorban épp a tévéközvetítések miatt. A műfaj kétségkívül kilépett a szimpla egzotikum mezejéről, megszűnt japáni belügynek, messziről nézve csupán "kisfurcsának" lenni. Azzal a nyilvánvalóan elhamarkodott megítéléssel is egyre ritkábban találkozni, miszerint "két hájas disznó toszigatja egymást, s az egyik hamarosan kiterül". S e szemléletváltozáshoz aligha lehetett volna elégséges az illetékes istenek és császárok (tudjuk, évszázak óta) folyamatos jelenléte, nézői, védnöki, akármilyen szerepvállalása - ehhez kellett a tévé, de elsősorban a közvetlen érintettek rugalmassága. A sportág élmezőnye mára tele lett "idegenekkel", mondjuk a feltűnően magas mongol jelenléten (van vagy öt-hat csúcsversenyzőjük) kevésbé csodálkozhat bárki, de igazán komoly esélyekkel lép fel már egy csomó európai dolgozó is a szumó legmagasabb (makunouchi) osztályában. Kapásból: két orosz, egy grúz, egy észt atléta jut az eszembe. A legmagasabbra egy bolgár fiú keveredett: Kotooshu már ozeki, amitől magasabb rang csak a yokozunáé - persze az angol és nyugatnémet próbálkozókra még egy ideig várhatunk, de például Franciaországban nemrég is kabinetkérdés volt, hogy Chirac mennyire odavan a szumóért, Sarkozy meg mennyire nem. Kicsit lejjebb a legfelsőbb regiszterektől már tudunk pédául brazil vendégmunkásról, nota bene, ha még nem is egészen a csúcson, de a profik közt már egy magyar versenyzőt számon tartanak, Tóth Attila, alias Masutoo személyében (megmondhatná valaki Sarkozynek). A szumó momentán Japán nyitottságának transzparense.

Szemben a hájtömegekről (a jó átlagos versenysúly a makunouchi osztályban 148 kilogramm) alkotható - mondtuk, hamari - vélekedéssel, a szumó gyorsaságot, hihetetlen erőt, végtelen kitartást és adott esetben körültekintő rafinériát igénylő elfoglaltság - mindennek belátásához gyakorlatilag elég egy versenyt mérsékelten megkülönböztetett figyelemmel végignézni a tévén. Persze a nézőnek is kell némi kitartás, hisz a spiccen 15 napig tart egy verseny (egy-egy versenyző naponta egyszer lép a dohyóba), nagy a hajtás: hat ilyen alkalom van egy évben (a menőknek ez ugye kilencven meccs). Nemcsak kitartás, de pénz is: jegyek méregdrágán vagy öröklődés útján szerezhetők.

Mindazonáltal, ha kicsit is világossá akarjuk tenni a bevezetőben felvetett sztorit, ki kell jelentenünk, hogy a helyiek nyitottsága ugyan kétségtelen, de a szigor mit sem változott a történelmi idők óta (az első írásos szumóemlék 700 körüli, addig nem is nagyon írogattak állítólag arrafelé), úgyszólván kőbe vésett szabályrendszer és megkérdőjelezhetetlen hierarchia uralkodik - az ősi japáni módi szerint. Ennek szellemében vár eltiltás most az egyik "nagy bajnok"-ra.

Az is ritkaság eleve, hogy ez idő szerint két ilyen is van, de az meg egyenesen nonszensz, hogy egyik sem japán; a másik, Hakuho is mongol. Történt ugyanis, hogy a 2003 óta kábé mindenkit ripityára verő Asashoryu (volt olyan, hogy hét versenyt nyert zsinórban) az említett Nagoya Basho megnyerése után lemondott egy - a ranglista tekintetében mit sem számító - nyári turnét sérülésre hivatkozva, ám hazatérvén lábadozni Mongóliába, nem tudott ellenállni egy jótékonysági focimeccsnek, ahol még gólt is szerzett (bár másfél mázsa, de gyorsaságát figyelembe véve nyilván simán férne be a világbajnokot verő honi tizenegybe). Nos, ezt semmiképpen nem kellett volna, mert a pompás gólt leadta a japán tévéhíradó is. A helyi erők amúgy is visszafogott jókedvvel figyelik a nagy férfi cselekedeteit, hisz az legtöbbször azért csak abból áll, hogy odakeni a hazai kedvenceket; most eljött hát a megfelelő alkalom. Bár eddig is próbálkoztak vele szorgalmasan, de a dopping- és bundavádakat úgy rázta le magáról, mint macska az esőt. De a szent nyári haknit kamu ürüggyel elsunnyogni, az megbocsáthatatlan. Hogy menynyire volt persze ürügy a sérülés, erősen vitatható, hisz Asashoryu az utóbbi időszakban egy versenytől is kénytelen volt visszalépni elhúzódó sérülése miatt, így nyitván utat az új yokozuna színreléptének. Lássuk be, más kondi kell gólt vágni a lekvárzsibbasztóknak, mint megállni Chiyotaikai tzupparijainak (egy ozeki pofonjainak) viharában. Mégis, ez már sok volt a japán atyáknak.

Persze, hogy a döntéssel menynyire vannak beljebb, minimum kérdéses. Asashoryu nélkül a másik yokozuna esélyei nőttek elsősorban, de attól sem hiszem, hogy boldogabbak lennének a tokiói és fukuokai szurkolók, ha a bolgár monstrum futna be. Ugyan a helyi élversenyzők bármikor képesek beleszólni egy basho végső kimenetelébe, s mindig van köztük, akitől tömegek várják el, hogy végre viszszaszerezze a trónt, de mi jelenleg nem látunk olyat, akiből annyira sütne az ehhez szükséges többletenergia, de nevezzük nevén: spiritusz, mint Asashoryu egyetlen szemevillanásából. ' a legnagyobb király, na! Hozzávetőlegesen a kezdetek óta.

De legjobban teszik, ha maguk járnak utána a dolognak, az elején megjelölt sportcsatorna, ha decens spéttel is, de leadja majd mindkét hátralévő versenyt - s ilyet ritkán mondunk sportközvetítésekről: imponáló felkészültségű és kellőképpen szórakoztató magyar kommentárral.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.