A hét vezértől nem túl messze rögtönöznek maguknak pályát, csak nehogy kimenjen az úttestre a labda. "Akkor ne üssünk nagyot" - mondja erre Wackor, a magyarországi bike polo "nagykövete", csakhogy anélkül a játék nem annyira izgalmas.
Nem úri passzió
Egykor a hyderabadi maharadzsa, az iráni sah és Erzsébet királynő férje, Fülöp herceg is leszállt több ezer fontot érő lováról, hogy kipróbálja a pórias változatot. A modernizált pólót 1891-ben játszották először Írországban, és a század végére már "átkelt" a csatornán és az Atlanti-óceánon. A füves változat az 1908-as londoni olimpia sportágai között szerepelt, ám a második világháború utáni évektől egészen a kilencvenes évekig pihentek az ütők, mígnem két amerikai biciklis futár felvette újra a kesztyűt, és a sportot olyannyira felfuttatták, hogy már világbajnokságot is rendeznek, jelentős szponzorokkal. Az idei genfi Európa-bajnokságra a magyarok három fővel készülnek.
A játékot Magyarországra is biciklis futár hozta. Akkor még seprűnyéllel játszották a Millenáris Parknál található Velodromon. Jelenleg Pesten tizenöt-húszan pólóznak, de a tavaly rendezett első bajnokságra már győri és soproni csapatok is neveztek, és "Debrecenben is jól pörögnek". A Hősök terére nemcsak azért esett a választásuk, mert a korábbi "pályáról", az Europark parkolójából el kellett jönniük, de azért is, mert így többen megismerkedhetnek a sporttal. Valószínű, hogy a bringás póló sosem lesz tömegsport, de a játékosok nem bánnák, ha többen lennének. Nem is értik, hogy ha ilyen sokan kerekeznek, miért nem jönnek csőstül a pólózni vágyók. Igaz, bonyolultnak tűnik egyszerre kormányozni, ütni és manőverezni, de nem kell artistának lenni, hogy a játék élvezetes legyen: mindössze egyensúlyérzék és jó ütőkezelés kell. Wackor szerint ezeknek némi gyakorlással mindenki a mestere lehet.
Ütős játék
A játék az úgynevezett shuffle-lel kezdődik, hogy eldöntsék a három-három fős csapatok összetételét: egy játékos a háta mögött marokra fogott ütőket úgy dobálja maga mögé, mintha kártyát osztana. Van itt például "52-es KPE" modell, amely nevét az aljára eszkábált vízvezetékcsőről kapta. Igaz, hogy az Egyesült Államokban már megjelentek a gyári ütők, de a magyar pólósok felszerelése boltban nem kapható: egy leselejtezett síbot és vízvezeték-darabka is megteszi. A bicikli lehet örökhajtós vagy szabadonfutós; a lényeg, hogy kényelmes legyen, ne álljanak ki belőle alkatrészek, és ne legyen törött küllője. A kapuk két-két útjelző bójából állnak, labdának folyadékkal töltött görhokilabdát használnak. Ha felálltak a csapatok, a 2°10 perces meccset rátekeréssel indítják. Itt már az első percben gólt üt az egyik csapat; látszik, hogy még be kell melegedni. Azután viszont egyre látványosabbá válik a dolog, vannak borulások, összeakadó ütők és bravúrosan bevitt gólok.
A bike polósok között lányokat is látni. Éva, az egyik női törzstag nemcsak a barátságos mérkőzést, hanem a bajnokságot is bevállalta múlt ősszel. "Bár a pestiek finomabban játszanak, mint az amerikaiak, nem kell elfelejteni, hogy a pályán fiúk vannak" - mondja. Pedig a srácok igyekeznek: óvatosak és szinte lovagiasak a lányokkal, ahogy Wackor fogalmaz, "vigyázni kell rájuk", és a pályán Éva körül tényleg kevésbé hevesen hadonásznak az ütők.
A legfiatalabb pólós, Viktor keo spint és bunny hopot emleget, de ez csak az ő "fixis" - vagyis örökhajtós biciklis - múltjából ered. A bringapólóban ugyanis a meccsek alatt nem ugratnak vagy figuráznak a biciklivel, a show-elemek hiányoznak, mert a sikáláshoz ezekre semmi szükség - a játszmák enélkül is látványosak és izgalmasak. Itthon az európai stílusú, lazább és "kifinomult" játék dívik, az Egyesült Államokban a meccsek durvábbak, keményebbek. A játékosok állítják: az esések, ütközések során horzsolást igen, de komoly sérülést nem lehet szerezni. Nincs szándékos összeakaszkodás, koccanás, lökdösődés, és az ütőket sem dobálják. A kerekekre páran műanyag tárcsát, bringás néven gettóküllőt szerelnek: ezzel nemcsak menőbbnek tűnik a harci bicikli, de azt is megakadályozza, hogy a labda a fémküllők közé akadjon. Ráadásul, ha "teli" kerékkel állnak be a kapu elé, az ellenfél nem tudja, merre célozzon. Egyébként a szabályokat nem nehéz fejben tartani: a labdát az ütő fejének bármely részével lehet tologatni, de csak a rövidebb végével lehet gólt lőni. A játékos lába nem érheti a földet; ha pedig mégis leteszi, akkor a pálya szélére tett tárgyat - például egy láncdarabot - kell az ütővel megérintenie, amit "kongatásnak" neveznek.
