Majdnem mindenki szakért - aki nem, az attól cool; de az ilyen ember elszigetelt lesz, és ingerlékeny, végső soron inni kezd, környezetét inzultálja, majd pornórajzfilmekre onanizál, gerince elsorvad, teste időnap előtt kiselejtődik.
Érteni a focihoz jó; egy budai kávézóban éjfél után pár karton Jim Beam és némi konyak képezi üzlet tárgyát, diszkontáron, a fiúk voltak pénzt behajtani, vagy mi, és hoppá, az út közepén ott az ital, leesett a kamionról, hogy ne vesszen kárba, a kocsmáros megvásárolja. A söntésbe kapaszkodó is értő focinéző, széles gesztusokkal kapcsolódik be a társalgásba; a beszélgetés nagyjából azon a szinten reked meg, hogy az oroszok a franciák ellen nyertek négy nullra, a dánok szerintük világbajnokok, a skótok meg kiverték az angolokat, a robotzsaru az olasz csapatban játszik, ezért az olaszok már az elődöntőben vannak.
"A németek lesznek a bajnokok", ez, ugye, csak egy kockázatot nem vállaló ember mondata lehet, diszkó kitakarítva, most homályt borít a múltra. "Én a horvátokban bíztam", mondja a söntés mellett álló öreg, "de szerintem nem lesznek bajnokok". "A horvátok? Semmi esélyük", mondja a kidobó. "Nenenenene. Azért nem lepne meg, ha a horvátok nyernék", mondja az öreg. "Szerinted a horvátok lesznek a bajnokok?" "Nem." "Szerintem se." "Nenenenene. Azért nem lepne meg, ha a horvátok megnyernék."
És így tovább: végül nem fogadtak egy rugóba, hogy bajnokok lesznek-e a horvátok (ez volt az egyetlen, amit jól tett az öreg); abban maradtak, hogy a horvátoknak semmi esélyük (bár továbbra is azt gondolja, hogy megnyerik). Na és amikor aztán a szer is elkezdett kilúgozódni, már nem is tűnt annyira érdekesnek; igaz, tisztán semmi sem érdekes.
