A 24 éves labdarúgó, a válogatott és a portugál Benfica csatára a vasárnap késő esti Guimares-Benfica mérkőzés hosszabbításában váratlanul összeesett, s később a kórházban meghalt.
Fehér Miklós neve jól ismert a honi futballrajongók előtt: pályafutása Győrben indult, 1998 nyarán azóta is rekordnak számító összegért, 700 ezer dollárért került a Portóhoz - igaz, nem tudott magának állandó helyet kiharcolni a portugál klassziscsapatban. A válogatottban ennek ellenére biztos volt a helye: az utóbbi öt évben 25-ször húzhatta magára a címeres mezt, s ez idő alatt 7 gólt is szerzett: 2000-ben, egy vilniusi Eb-selejtezőn hármat rámolt be a litvánoknak az egyébként 6-1-re végződött meccsen. Ehhez képest az FC Porto többször is kölcsönadta: játszott (mégpedig jól és eredményesen) a Salgueiros és a Braga csapatában is, majd másfél éve a szintén jónevű Benficához került - ebben az idényben vezette is a házi góllövőlistát, majd ismét kikerült a csapatból, s a hazai lapoknak adott nyilatkozatai szerint már-már új csapatot keresett volna magának - kérőkben márpedig nem volt hiány. Nemrég kiderült, hogy új edzője, José Antonio Camacho mégis számít rá, már csak a csapattárs, a portugál válogatott csatár, Nuno Gomes sérülése miatt is. A vasárnapi meccsen egyórányi játék után lépett pályára a guimareesi Don Alfonso-stadionban, kevéssel a meccs vége előtt gólpasszt adott csapattársának, Fernando Aguiarnak, majd a pályán lévők és a nézők csak annyit láttak, hogy mosolyogva megfogta a térdét, ezután hirtelen hanyatt esett, s többé nem kelt fel. Csapattársai azonnal odafutottak hozzá, egyikük, mint ilyenkor szokás, a fejét tartotta, hogy le ne nyelje a nyelvét, ám a baj sokkal nagyobbnak bizonyult. Az orvosok már a pályán megpróbálkoztak az újjáélesztéssel, ám a mentőautóban újból megállt a szíve, s bár még egyszer sikerült visszahozni az életbe, a harmadik szívleállás már végzetesnek bizonyult.
Tanácstalan orvosok
Mivel Fehér Miklós itthon rendszeres orvosi vizsgálaton is átesett, természetes, hogy először a válogatott (volt) orvosa nyilatkozott a halálesetről. Márpedig Lejkó Dezső cáfolta, hogy Fehérnek bármikor is szívproblémái lettek volna, mi több, arról sem tudott, hogy a csatár gyógyszert szedett volna szervi bajokra vagy keringési problémákra. Lejkó szerint az is kizárt, hogy az élsportolókra, jelen esetben a profi labdarúgókra ható különleges terhelés szerepet játszhatott volna a tragédia bekövetkeztében: az utóbbi időben nemzetközi viszonylatban is csak két hasonló esetről hallott (lásd Vesztőhely a gyepen című keretes írásunkat), másrészt nem sportolók körében sem ritkák az efféle esetek. Előzetes, hipotetikus diagnózisát (szívritmuszavar miatti szívleállás) megerősítette egy, az ügyben nyilatkozó kardiológus is: ezek szerint az élsportolóknál az igénybevétel miatt kialakuló ún. sportszív (balkamra-megnagyobbodás) hajlamossá tesz szívritmuszavarok bekövet-keztére (a legsúlyosabb mindezek közül az ún. kamraremegés), ennek viszont könnyen szívmegállás, hirtelen halál lehet a vége. A legmegdöbbentőbb, hogy a későbbi áldozat a tragédia bekövetkeztéig tünetmentes (igaz, a szívkamra-megnagyobbodás alapos vizsgálatokkal kiszűrhető), sőt az első tünet maga a hirtelen halál. Ezek természetesen csak hipotézisek, mint ahogy a boncolást megelőzően felelőtlen bármely olyan spekuláció, mely gyógyszerhatásnak, esetleg doppingnak tulajdonítaná Fehér halálát.
Gyászmunka
A hétfői portugál sportlapok fekete címlapja is jelzi: az egész portugál labdarúgás gyászolja Fehér Miklóst. Számos megrázó fotó is tanúsítja, hogy az edzők, a játékostársak és szurkolók is mélyen megrendültek, hogy Camacho elsírja magát, s hogy a játékosok közül többen térdre rogynak és imádkozni kezdenek - jellemző, hogy több tucat Benfica-drukker virrasztott a kórháznál, ahol harmadszor, immár végleg megállt Fehér Miklós szíve. Az esetet még döbbenetesebbé tette, hogy az egyik televíziós csatorna élőben adta a mérkőzést, így akár több millió néző lehetett tanúja a tragédiának és a stadionban tartózkodók katartikus reakcióinak. Lapzártakor még nem tudni, mikor lesz Fehér Miklós temetése, nem ismerjük a halál pontos okát, s azt is csak remélni lehet, hogy a közeljövőben nem következik be a mostanihoz hasonló tragédia a pályákon.
Vesztőhely a gyepen
Korábban sem volt ritkaság, hogy egy-egy játékos a pályán veszti életét: a honi legendárium számos esetet ismer, amikor egy-egy játékossal villámcsapás végzett - a latin-amerikai folklórban pedig a feldühödött ellendrukkerek által agyonlőtt focisták bukkannak fel viszonylagos gyakorisággal. Sokan emlékezhetnek az egykori válogatott kapus, Zsiborás Gábor halálára (1993), aki egy edzést követően kómába esett, s már soha nem tért magához. Az utóbbi egy-két évben itthon és külföldön is számos megdöbbentő haláleset történt - közülük több is mérkőzés közben, alkalmanként nézők millióinak a szeme láttára. Marc-Vivien Foé, a kameruni válogatott játékosa tavaly, a franciaországi Konföderációs Kupa elődöntőjében, a Kamerun-Kolumbia meccs 73. percében összeesett, s háromnegyed órával később a lyoni stadion orvosi rendelőjében meghalt - a halál oka valószínűleg agyvérzés. 2002-ben a válogatott középpályás, Dárdai Pál öccse, a 23 éves Dárdai Balázs, a Barcs játékosa (edzője és egyben édesapja, id. Dárdai Pál szeme láttára) egy körmendi tornán egy felugrást követően összeesett, és az orvosok már nem tudtak segíteni rajta - a diagnózis ez esetben is hirtelen szívhalál. Tavaly novemberben Bogdán Balázs, az Univer KSE szintén 23 éves kosarasa egy edzés után hazatért, lefeküdt aludni, ám soha nem ébredt fel - a halál oka szívelégtelenség. Ugyanakkor a nyilvánvalóbb szívpanaszokat már ki tudja szűrni egy vizsgálat - efféle szervi rendellenesség miatt ért véget idő előtt még a nyolcvanas években Kisznyér Sándor, az Újpest, néhány évvel ezelőtt pedig Pál Zoltán, a Vasas játékosának pályafutása.
