A pálya nemcsak azért tekinthető tökéletes helyszínnek, mert hajdanán itt nemcsak forró acél, de nagybani kerékpárgyártás is folyt (most is itt készülnek a kis szériás Schwinn-Csepelek), de azért is, mert a "gyárváros" kátyúival, éles fordulóival, szűk utcácskáival illúziókeltően imitálja a futárok által megszokott terepet. És itt különben sem zavarnak senkit.
A HÉV-állomás melletti kocsma vendégei sokat tudnak a dél-afrikai focivébéről, de fogalmuk sincs, hogy miféle sportesemény zajlik a közvetlen közelükben. Terike, a pultos csak annyit jegyez meg, neki bizony feltűnt, hogy mennyire megszaporodtak a környéken a vad külsejű biciklisták, de azt meg nem tudná mondani, hogy miért.
A verseny egyik szervezőjétől, Kükütől viszont még azt is megtudjuk, hogy pályázniuk sem kellett a rendezés jogáért, ugyanis a futárok minden Európa-bajnokság után közfelkiáltással választják ki a következő helyszínt. Úgy látszik, tavaly sokan lehettek a régiek közül, mivel a szavazáskor a többség a kilenc évvel ezelőtti magyar világbajnokság fergetegére emlékezve "swimming pool, swimming pool" kiáltásokkal tette le a voksát Budapest mellett. Ez egyértelmű utalás volt az akkori események csúcspontjára, amikor az úszómedencébe potyogott, nem éppen józan futárok országúti kerékpárral próbáltak vízibiciklizni.
Nehéz pálya, könnyű zene
A rendezők az elmúlt kilenc év alatt sokat komolyodtak, ám a versenyzők többsége most is a magyar szervezés lazaságáért lelkendezik. Például tavaly, Berlinben percre pontosan kezdődtek a versenyprogramok, viszont a buliszakasz jóval laposabb volt. Nálunk háromórás csúszással indult a vasárnapi menet, a mulatság viszont annál nagyobb. És mindenki állítja: ez sokkal fontosabb.
De azért a versenyt is illik komolyan venni, a szabályokat pedig - minden egyéb lazaság ellenére - kötelező betartani. A pálya teljesítésében ráadásul nemcsak a gyorsaság, hanem a hatékonyság is számít. A feladat ugyanis a futár munkájának lehető legpontosabb modellezése; a versenyzők különféle ellenőrző pontokon csomagokat vesznek fel, hogy aztán a következőn leadják. Ahhoz, hogy mindez sikerüljön, különféle akadályokon kell átverekedniük magukat. És miután a szervezők annyit nehezítettek az amúgy is zegzugos pályán, hogy majd' minden utcát egyirányúsítottak, sokak szerint kivételesen nehéz volt az idei megmérettetés.
Olyannyira, hogy többen meg sem próbálkoztak vele.
Például az írek - akik ugyan Dublinból hoztak biciklit - röpke tanácskozás után inkább a sörözést választották. "Nagyon lusták vagyunk - indokolták döntésüket -, ami persze egyáltalán nem baj, hisz versenyzés nélkül is fantasztikusan érezzük magunkat."
Hattara, a finn futár viszont megpróbálta. Háromszor is nekifutott, de egyre emelkedő véralkoholszintje mindannyiszor megakadályozta, hogy célba érjen. Most már inkább csak tántorog, és persze rátölt még egy keveset. Az ifjú Kóbor Jánosra hasonlító, kissé túlmozgásos fiatalember elmeséli, hogy pár évvel ezelőtt nagyot bukott a bringával, és kitörte az egyik metszőfogát; azóta is olyan büszkén viseli foghíját, mint mások a harci sebesüléseiket. Életfilozófiájának középpontjában a futárok közt kedvelt egysebességes kerékpár, vagyis a fixi áll, a dolog lényege pedig az, hogy ha gyermekként mindenki ilyen egyszerű meghajtású bringával tanul biciklizni, akkor minek ezt később túlbonyolítani? A fixi tehát visszatérés a gyermekkorba, a romlatlan boldogságba és az eredendő szabadságba.
Mielőtt Hattara mindezt bővebben kifejtené, megjelenik Kole, a kanadai punk, és régi ismerőseként veregeti hátba a finnt. Kole életművésznek mondja magát, már több mint egy évtizede zúzza Európában, városról városra vándorol, most éppen Prágában szállítja a csomagokat. És mivel egy ideig Hajtás Pajtás is volt, úgy érzi, hogy most hazatért a régi cimborák közé. Mint mondja, nagyon utál biciklizni, viszont a futárkodás, az valami egészen más, azt imádja. "A kihívást szeretem - mondja csillogó szemmel -, hogy el kell jutni A-ból B-be, méghozzá a lehető leggyorsabban. Olyan ez, mint a rejtvényfejtés, csak sokkal izgalmasabb."
Mivel a közeli munkásszállón van a több száz külföldi futár táborhelye, a csepeli gyártelepen nemcsak a verseny zajlik, de az összes egyéb, nonstop járulékos program is. Kerékpárosfilmeket vetítenek, artshow és divatbemutató váltogatják egymást - persze kizárólag a bicikli jegyében. A vicces bringás játékok mellé (egy helyben állás, csíkhúzás stb.) a bajuszverseny is belefér. A dj-k egész nap dolgoznak, este az Irie Maffia lép fel. Mindent összeadva, a Sziget hőskora elevenedik meg az egykori iparterületen, amihez a többség számára az Európa-bajnokság legfeljebb apropó.
