Gyorskorcsolya-vb: Napfény a jégen

  • Para-Kovács Imre
  • 2001. február 15.

Sport

és azt mondja, hogy milyen szép ez az ország, csak kár, hogy magyarok lakják.
Ilyenkor mindig népem védelmére sietek, és hosszasan győzködöm, hogy milyen nagyszerű embereket adott ez az ország a gyorskorcsolyasportnak, a futballnak, a nemzetközi fafaragó életről nem is beszélve, de csak fitymál, aztán odébb megy. Mint később kiderül, egy harmincöt fős csapat tagja, akik utálják a gyorskorcsolyát, fogalmuk sincs, mit keresnek itt, ők tulajdonképpen futballszurkolók, és csak azt látták, hogy indul egy busz narancssárga ruhás emberekkel.

A szokatlanul meleg idő miatt szünetelnek a versenyek, a kezdést fél hatra ígérik, úgyhogy van idő feltérképezni a világbajnokság szatellit intézményeit, például az öltözőket és a vendéglátó-ipari egységeket. A restaurant feliratot viselő sátor, ahol a minden bizonnyal alapos válogatás után megbízott csapat mérte az ételeket, nem okozott nagyobb meglepetéseket: hétszáz forintért műanyag tányérba mérték a gulyáslevest, de volt még palacsinta is kétszázért, amivel tulajdonképpen az étlap végére is értünk, ha nem akarunk megemlékezni a szendvicsekről, márpedig nem akarunk.

A holland és norvég szurkolókat mindez nem döbbentette meg, hiszen jártak ők már ennél rosszabb helyen is, csak akkor néztek furcsán, amikor a pultoshölgy tagoltan és érzékenyen arra biztatta egyiküket, hogy aprót, érti, aprót adjon, és a nyomaték kedvéért többször a kasszára mutatott, amiben csakugyan aprópénzek hevertek. Rengetegszer leírtunk már hasonló eseteket, igazából már poénkodni sem lenne kedvem a jelenségen, hogy egy nemzetközi rendezvény kiszolgáló részlege annyira, de annyira magyar, hogy sírva kell vigadni tőle.

A VIP-étterem már kategóriákkal jobban funkcionált, csak azt nem értem, hogy miért kellett a sátor bejáratára ötszörös életnagyságban elhelyezni egy a Parlament előtt hegedülő, bajuszos parasztot, mellé pedig egy copfos holland parasztasszonyt, mert ha a rendezők kedvességnek szánták, akkor lehetett volna még a dolgon csiszolni egy kicsinyt mind művészileg, mind emberileg.

A holland fúvószenekart azonban semmi sem zökkenthette ki a ritmusból, amint megjelentek, azonnal megbolondult mindenki, a saját szememmel láttam például, hogy egy tehénjelmezes férfi két békával ugrándozott, miközben jól szituált családanyák és családapák narancssárga műhajakban énekeltek és táncoltak. Hibátlan hangulat volt, egy darab Hollandia, amit csak erősített a Vajdahunyadvár makettjellege és a belvíz jellegű időjárás.

A városligeti csónakázótó egyébként is tökéletes helyszín egy nagyszabású nemzetközi rendezvény lebonyolítására, a versenyzők is gyönyörködtek a látványban, csak azt nem értették, hogy miért nem lehet az öltöző és bemelegítő teremben kezet mosni, valamint, hogy miért kell kijárniuk a ház előtti hordozható vécékbe, de ez persze nem von le semmit a szervezők odaadó munkájának értékéből, hiszen amit lehetett, megtették, a Városligetet csak nem lehetett átépíteni egy kétnapos rendezvény miatt.

A gyorskorcsolya, mint az talán az eddigiekből kiderült, a hollandok és az északi népek között a legnépszerűbb. A hollandok azért szeretik, mert meglehetősen lapos országukban kiválóan lehet gyorskorcsolyázni, az északiak pedig azért, mert ott gyakran van hideg. Ezt egyébként eredményeik is tükrözik, tehát különösen büszkék lehetünk arra, hogy a mi lányaink beférnek a legjobbak közé (Egyed Krisztina 19., Hunyady Emese, aki osztrák színekben indult, 13. lett), annak ellenére, hogy Magyarország se nem elég lapos, se nem elég hideg.

Para-Kovács Imre

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.