Interjú

„Ha sírig oltanak”

Magyari Alda Manon vízilabdázó

  • Simon Andrea
  • 2022. december 14.

Sport

Az UVSE és a magyar válogatott Tokióban olimpiai bronzérmet nyert kapusával, világbajnoki ezüstérmessel a sportág­választásról, a férfias játékról, a félelemről és a trükkökről beszélgettünk. Szóba került Hulk és a flow is.

Magyar Narancs: Sok sportoló van a családodban, de vízilabdázót nem látok köztük.

Magyari Alda: És kapust sem találsz! Mindenki sportolt a családban, csak mindenki mást csinált. A nagymamám ifjúsági Eb- és vb-győztes diszkoszvető volt, a nagypapám vívott, az anyukám kosárlabdázott, az egyik nagybátyám röplabdázott. Anya miatt kosaraztam én is, meg a röplabdát is szerettem, de a térdem nem bírta ezeket a mozgásformákat. Úszóból lettem vízilabdázó, miután olyan általános iskolába jártam, ahol még a tornát és a birkózást lehetett választani. Az úszás megfogott, szerettem. Aztán, ahogy idősödtem, egyre unalmasabbnak tartottam. Ki­lenc­évesen megkérdeztem anyától, mi lenne, ha a vizet és a labdát összekötnénk? A Honvédban kezdtem, mezőnyjátékosként. Már az első edzésről úgy mentem haza, hogy ez az én sportágam, éreztem, hogy számomra ez a minden, ebben szeretnék olimpiai bajnok lenni. Igaz, akkor még azt gondoltam, a világ legjobb bekkje leszek.

MN: Hogyan lettél végül kapus?

MA: Két év után, egy edzésen valahogy bekeveredtem a kapuba, és rögtön azt mondtam, soha többé nem jövök ki onnan. Pedig gólt lőni is szerettem, de sokkal jobb érzés volt kivédeni a lövéseket, látni azt, hogy az ellenfélnek ez mennyire rossz, még egy kapott gólnál is lesújtóbb. Ezt gondoltam 12 évesen is, és ezt gondolom ma is. Tetszett, hogy csapatsportág és a sikerhez mindenki kell, megéreztem, hogy milyen az együttműködés – teljesen más az úszáshoz képest, ahol csak én és az edző vagyok. Ugyanakkor a kapuban is egyedül vagyok, rá­adásul az utolsó pont a csapatban. És mivel az első három évben kisebb labdával játszottunk, még a kapumból is tudtam gólt lőni.

MN: Otthon simán átment a döntésed?

MA: Egy hónapig titkoltam, aztán egy nap úgy mentem haza, hogy „képzeld, anya, kapus lettem”. Teljesen lefagyott. Anno úgy vitt le Tóni bá’-hoz (Rottler Antal 9-től 18 éves koráig volt Alda edzője a Honvédban – a szerk.), hogy „bármi lehet a gyerek, csak kapus nem!” Ahogy felocsúdott, annyit mondott: „Jó, de ha jön a labda, húzd le a fejed és bukj le a víz alá!” És hogy kijön a következő meccsemre, és nagyon reméli, hogy nem fognak fejen lőni, mert ő azt nem bírná ki. „Anya, még egyszer sem lőttek fejen.” Elkezdődött a mérkőzés, elhozta az ellenfél a labdát, első támadás, megúszás, jövök ki krisztusba, erre izomból fejen lőnek, a labda kipattan, a lelátóról meg hallom anyát: „Ne, Csibe, mondtam, hogy húzd le a fejed, ha jön a labda!” Sokkot kapott, most azonnal jöjjek ki a kapuból! Én meg nem hittem el, addig még sosem történt ilyen, erre jön anya, ezzel fáraszt. Mondtam is neki, hogy ezt ő vonzotta be. „Kösz szépen, ez a te hibád!”

MN: Nincs is benned félelemérzet?

MA: Ha a fejemmel kell védeni, azzal védek. Be is törhet, nem zavar. A legtöbb női kapus elhúzza a fejét, és nekem is vannak érzékenyebb napjaim, amikor közlöm is a véleményemet. Hogy ne haragudjál már, de két méterről miért lősz arcon, amikor ezt a hatalmas kaput kell eltalálnod, én pedig csak ekkora vagyok benne? Volt, hogy megrepedt az orrom, meg olyan is, hogy betört a fejem, spriccelt a vér, a többiek szóltak, hogy menjek már ki, én meg mondtam, nem fáj, mehet tovább. Meccs közben a fájdalmat sem érzem. Jó, amikor az olimpián kiugrott a kisujjam, az tényleg durva volt, nagyon fájt, pláne, hogy magától csak félig ment vissza, meccs után rakta helyre az orvos. De amikor elkap a flow, csak később jön, hogy baszki, mi történt a kezemmel?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.