Munkásmozgalmi pantomim 1.

Hogyan újítsd fel a Csepeledet?

  • Armsztrongi László
  • 2013. június 16.

Sport

A gyereknap a Csepel Vas- és Fémművekben csuda móka volt. Mindig szombaton tartották, ezért a kerület általános iskoláiból elengedték a gyerekeket, már azokat, akiknek volt meghívójuk, mert akinek nem volt, az nem elég, hogy mehetett iskolába, ahol persze órákat nem tartottak, csak a napközis tanár szívatta szerencsétleneket az udvaron tréfás játékokkal, de még afféle osztályidegennek, retrográd elemnek is tekintették őket a tanárok és a diáktársaik.

Meghívót persze piszok könnyű volt szerezni, mert volt kísérői meghívó is, azt annyit vihetett haza a fater a gyárból, amennyit nem szégyellt - háromnál többet senki sem mert. De mivel az osztály felének az apja a gyárban burcsázott, tényleg csak az nem szerzett meghívót, aki nem akart. Meglepőnek hangzik, de volt, aki nem akart (a szülei nem engedték), ezek szomorú pofával darvadoztak már napokkal korábban magukba roskadva. De mi, a kísérő meghívósok mentünk, bandákba verődve, télikabátban, májusban. Akinek alanyi jogú meghívója volt, az szépen kifésülve, ünneplő sötétkék rövidgatyában, piros nyakkendőben ment az ugyancsak kimosakodott szüleivel. A portán ellenőrizték a meghívókat, úgy tessék-lássék, de mi - a télikabátosok - nagyon figyeltünk, megnéztük magunknak a portásokat. Átjutva aztán irány a kerékpárgyár!

A Horváth apja valami művezető vagy alpárttitkár volt ott, ezért kötelességének érezte - pedig a kutya sem kérte rá, vagy adta neki ukázba -, hogy meséljen a csepeli kerékpárgyártás történetéről. Jó' van, mesélj, nekünk - télikabátosoknak - mesélhetsz.

A komcsi legendárium úgy tartotta, hogy a Weiss Manfréd egy alávaló hadiüzem volt, Horváth apuka is ezt tolta nagyban: de még csak ott tartott, hogy 1927-ben, amikor elindult Csepelen a bicikligyártás a Steyrtől vásárolt licencek alapján, akkor is a katonai szempontok játszottak döntő szerepet a döntéshozatalban. Megképzett előttem a páncélozott harci bicikli, amivel könnyebben lehet bevenni a Don-kanyart, de a mondat végére csak töredékesen emlékszem, mert épp ekkor emeltem be a mondott télikabátom gondosan előre kilyukasztott (kivágott) zsebébe egy pedálkart, amit egy nagy fémhordóban tároltak százával. A Steyr-Daimler-Puch szabadalmai aztán hallatlan népszerűségre tettek szert, így futószalagot építettek, még most is dolgozik, vagyis áll, de holnap nekilendül újra. Lett automatikus lakkozóberendezés is, ezt már nem tudom megmutatni, csak a korszerű szovjet változatot, amit tavaly... ekkor észrevettem, hogy a Csuprik eltesz egy csengőt, igyekeztem én is arrafelé orientálódni, ahol ő állt. Az eredmények hajszolásának következményeként az 1929-ben legyártott évi 7710 darab kerékpárt 1930-ban már, írd és mondd, 30 ezer kis testvérkéjük követte, s ekkor már 400 munkás dolgozott a kerékpárüzemben, mondta Horváth papa, miközben Szalai megfújt egy stoplámpát. A Weiss bárók (tényleg így mondta) úgy szereztek aztán döntő üzleti előnyt mindenkivel szemben, hogy míg a versenytársak a kerékpárok összértékének mintegy harmadát kitevő alkatrészeket - hajtóláncot, küllőket, csővázhoz szükséges acélcsöveket stb. - általában vásárolták, addig a WM ezeket mind maga gyártotta s gyártja a vasmű ma is. Apropó stb. A Vadász erősen integet, hogy megtalálta, hol tárolják a dinamókat. A Malonyai pedig kihúzott egy fiókot, ami teli van fényes matricákkal, ott támad is egy kisebb csoportosulás, Horváth apuka odaszól, hogy mi az a zsibvásár ott, de választ sem várva folytatja: ennyit a magyar kapitalizmus történetéről, sokkal érdekesebb, ami a felszabadulás után történt. Gondoltam, én azt már nem várom meg, és sietve eltettem még egy pumpát, bár csak a kabátom ujjában fért el, s menet közben nem nagyon tudtam lengetni így a karomat. Csak a portán jussak át, kicsit zörög ugyanis a kabátom, bár ezzel távolról sem voltam egyedül.

Ne izguljanak, átjutottam, itt vagyok. Tavaly elég drága pénzért, de nem sajnáltam rá, vettem egy Schwinn-Csepel kerékpárt. Két okból. 1. Azért, mert lelkiismeret-furdalásom van évtizedek óta. 2. Csepelen még ma is virágzik a kerékpárgyártás.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.