Nem is annyira tipikus falusi focipálya: feltűnően kellemes fekvése, kiváló talaja s a dús gyöp különbözteti meg a többi háromezer lelkes községben szokott és elvárható hasonlóktól. Ne tévedjünk: a paradicsomban vagyunk, a Keleti-Mecsekben, a Zengő és a Hármas-hegy lábánál, ezt a helyet az isten is arra teremtette, hogy lakói olimpiát rendezzenek - egyelőre csupán talicska szakágban, de ki tudja, mit hoz a jövő.Anemzetközi talicskasport ügyeiről eddig viszonylag kevés információ jutott el hozzánk, így mostanáig inkább az elképzeléseinkre voltunk kénytelenek hagyatkozni, s azok sem voltak kimondottan érdektelenek, hovatovább részleges helytállóságukat mostani baranyai tapasztalataink igazolták, mindamellett számos jogosan fölmerülő kérdésünkre is választ kaptunk, például: miért pont Baranya megyében van talicskaolimpia? Nos, ezt senki sem tudja biztosan, de nyilvánvaló: a "szomszédvár" onnan kapta a nevét, hogy régen ő is szeretett volna (Tolna) ilyen rendezvényt, de nem jön össze azóta se. A talicskasport alapja ugyanis kétségtelenül a tolás, a minél sebesebb és ügyesebb tolás. Talán ezért is gondoltuk azt a sport történelmét kutatva, hogy van mit keresnünk Toldi Miklós háza táján. Ebbéli vélekedésünket az a mozdíthatatlan tény erősítette meg leginkább, hogy a megyeszékhely, Pécs polgármesterének legutóbb Toller Lászlót választották, aligha véletlenül. Ennyit a sportág történetéről, de hogy is néz ki maga a verseny?
A táv
elvileg rövidnek mondható, hoszszában oda-vissza kell leküzdeni a focipályát (cca. 2x100 m), ám számos akadály nehezíti az erre irányuló erőfeszítéseket. Először általános útjelző bóják között üres talicskával kell végigszáguldani a szlalomszakaszt (nyilvánvaló: a talicskasport az óriás-műlesiklás közeli rokona, de sokkal nehezebb, hisz nem lejtőn lefelé játsszák), ezután jön persze csak a java, egyensúlyozni kell egy ránézésre négy-öt méteres lécet vagy harminc folyóméteren át, futva, úgy, hogy a nevezett fűrészárut keresztbe fektetjük sporteszközünkön (világos: a talicskasport művelői a légtornászok közeli rokonai, de mennyivel nehezebb nekik, hisz mit is tudnának kezdeni a kupola ördögei odafenn egy talicskával - alighanem semmit), ha ezt az akadályt is leküzdöttük, egy viszonylag szimpla gyorsasági szakasz jön, tépni ezerrel a pálya végéig (tiszta sor: a talicskasport majdnem tök ugyanolyan, mint a Forma-1, csak sokkal nehezebb, hisz Schumacher kifejezetten nevetséges lenne Ferrarijával egy futballpályán, arról nem is beszélve, hogyan festene Imolában egy talicskával), a neheze (szó szerint) csak eztán következik, rönkökkel megrakni a sporteszköz rakterét, s úgy szaladni (kell-e mondani: a talicskasport a legbrutálisabb erősportok közvetlen hozzátartozója, de sokkal több ész és rafinéria szükséges hozzá), a célba érés előtti újabb szlalomszakasz már csak könnyű levezetés szinte (gondoljanak bele: mit szólna Alberto Tomba, ha visszafelé is végig kellene mennie Cortina D´Ampezzo lejtőjén).
Kik talicskázhatnak?
Ha azt mondjuk, mindenki, még nem mondtunk semmit. A szombaton rendezett olimpián nők és férfiak is rajthoz állhattak, számos korcsoportban (óvodásoktól felnőttekig), egyéniben éppúgy, mint csapatban. Mint tudósításunk elején jeleztük, természetesen nem csak helyi erők képviseltették magukat a viadalon, mint minden rendes olimpia, nemzetközi volt ez is. E nemzetköziség egyebek mellett oda is visszavezethető, hogy a tavalyi olimpia egyik szatellitrendezvénye a Hetények találkozója volt, abcúg Trianon: pár Hetény ugye... De látták volna Szerbia-Montenegró középiskolás csapatát! Mentek, mint a villám, ahogy az egyik elemző fogalmazott: "a plávik kitettek magukért."
Milyen ruhában lehet talicskázni?
Mindegy, csak fekete szigete-lőszalaggal írjuk a hasunkra csapatunk, a hátunkra meg saját nevünket meg egy számot, noha utóbbi felesleges, hiszen rajtszámról gondoskodtak a szervezők.
Figyelem! A talicskázás nem tévesztendő össze a talicskázással! Hiszen az utóbbi egyszerű gyerekjáték, megfogjuk partnerünk lábát, s a nyomorult megpróbál iszkolni a kezin, míg pofára nem perecel. Ez a komolytalankodás nem olimpiai sportág, érthetően. Bár ki tudja, mit hoz a jövő.
Hosszúhetény a többi Hetény mellett testvér-települési viszonyt tart fenn a Róma melletti Morolóval, s ha ehhez hozzávesszük, hogy a gyermeki korú versenyzők (kulcstartó méretű panda maci és másodlagos frissességű perec mellett) EU-s papírzászlót kaptak emlékül a szereplésért, a község orientációi teljesen egyértelművé válnak: a szombati versenynap tanúsága szerint
talicskával hamarabb érni Európába,
mint anélkül, bár ide nyilván kereshetnénk politikai analógiákat (golyóstoll, dakota ló), de mi a fenének.
A verseny, ahogy kell, eredményhirdetéssel zárult, melynek tételes feljegyzése nekünk persze annyira nem volt érdekes, hiszen a valódi eredményt már önök is ismerik: egy szép nap egy olyan helyen, ahová akkor is érdemes elmenni, ha éppen nem rendeznek aznap talicskaolimpiát.
Persze ezt nem csak mi látjuk így, még a Honvédelmi Minisztérium is (bizonyára őket is rabul ejtette a varázsos táj). Biztos forrásból tudjuk, hamarosan csinos harcálláspont, lokátorállomás épül a Zengő legtetejére (682 m). Szükség lesz megint minden talicskára.
Francesco Toldo