"Menj, rabold el a réceorrú asszony lányát. Bújj előbb az orrlyukamba, találsz ott egy kocsmát, abban a kocsmában igyál három kupicával!" Ezt a jó tanácsot tulajdon lova adja a főhősnek abban a - feltehetőleg egy hajnalig tartó légyölőgalóca-party után született - vogul eposzban, amit pontyozás előtt olvasgattunk Szigligeten. Három napon keresztül. Itt a sajátos terepviszonyok miatt talán csak az akaraterő Balczó Andráshoz fogható bajnokai képesek horgászni.

Szombat délután pompás haditervvel a fejemben érkeztem meg a tópartra. Gyorsan fogok pár pontyot és vörösszárnyú keszeget a híres balatoni cserkészős módszerrel, a hétfő estig fennmaradó időben aztán kizárólag fröccsözés kedvéért szakítom meg a napon heverést. A cserkészős módszer igen élvezetes: indításnak gatyára - derékban madzagolt modellre - vetkőzik az ember, egyik kezébe úszóval felszerelt horgászbotot, másikba pirospaprikával összegyúrt kenyeret fog. (A madzagos gatya azért kell, hogy legyen mire rákötni a haltartó szákot.)

Az ember ezután bemászik a vízbe derékig, és a horgászmódszer nevéből következően cserkészni kezd a parti nádas mellett. Ha bármi gyanúsat lát (furcsán hajladozó nádszálakat, felkavart vizet, patkányfarok-frizurás német kisgyereket), odadobja az úszót. A napszúrás és a harmadfokú égési sebek megjelenése előtt tele lehet fogni a szákot.

Szóval kész volt a haditerv. Egy kicsit le kellett dőlnöm a diófa alá, mert remegő, másnapos kézzel lehetetlen bevágni. Közismert a magas vitamin- és ásványianyag-tartalmú szigligeti bor gyógyhatása, ezért nem utasíthattam vissza a házigazda invitálását

a pincébe. Közben valahogy besötétedett, de nem izgultam, mert nincs romantikusabb dolog, mint holdfényben fenekezni a Balatonon. A második pincelátogatás alkalmával beláttam "az ember tervez, isten végez" mondás igazságát, és letettem a fenekezésről. A későbbiekből annyira emlékszem, hogy valakinek bevallottam: mennyire vágyok egy horgásznőre, meg arra, hogy a szigligeti diszkó falán van egy érdekes illusztráció: combig érő kék csizmát - és csak azt - viselő fekete nő egy leopárd fejét nyugtatja a vénuszdombján.

Vasárnap melegfront lehetett, mert mind az öten nehezen ébredtünk. Reggeli után azonnal lefeküdtünk a kis fehér parasztház elé a fűbe. Óránként jeges zuhanyt vettünk, cigizgettünk, aztán hangosan felolvastam a Föld keletkezéséről szóló vogul regét, melyben a főhőst Daruláb Sítalp-Bőrnek nevezi el az apja. Kétségkívül jobban járt, mint például az Alsó-Világi-Kereskedőként-Felső-Világi-Kereskedőként-Kedvelt-Fejedelemhős.

Közeledett a cserkésző pontyozásra alkalmas napszak. Előtte még leugrottunk a partra strandröplabdázni. A nádas felől tetovált horgász érkezett, szákjában hatalmas ponttyal. Szigliget eddigre már teljesen demoralizált, alig pislákolt bennem némi lelkiismeret-furdalás. Az esti fenekezést aztán végleg meghiúsította egy illuminált rock and roll-énekes érkezése, aki még nem ismerte a pincét.

Tartalmas horgászhétvége volt. Bár Szigligeten rengeteg a ponty, horgászhelyként csak absztinenseknek és embergyűlölőknek ajánlható.

Szily László