Magyar pisztráng

  • 1997. május 8.

Sport

A domolykót nemcsak az átlagemberek, de még a zsírhorgászok nagy része is előbb gondolja mondjuk legendás cigányzenész-dinasztiának, mint annak, ami, vagyis halnak. Márpedig a domolykó hal, sőt a magyar pisztráng, ami azért érdekes, mert vannak - igaz, kis létszámban - született hazai pisztrángok is. A domolykó egyébként kisebb a "rendes" pisztrángnál, viszont nagyobb a csukánál, úgyhogy meglehetősen nehéz felszippantani.
A domolykót nemcsak az átlagemberek, de még a zsírhorgászok nagy része is előbb gondolja mondjuk legendás cigányzenész-dinasztiának, mint annak, ami, vagyis halnak. Márpedig a domolykó hal, sőt a magyar pisztráng, ami azért érdekes, mert vannak - igaz, kis létszámban - született hazai pisztrángok is. A domolykó egyébként kisebb a "rendes" pisztrángnál, viszont nagyobb a csukánál, úgyhogy meglehetősen nehéz felszippantani.

Szárazedzésre a pákozdi majális "sporthorgászat" pavilonjában került sor, ahol engedélyezett doppingszer - rizlingfröccs - használata mellett sikerült három, az első nyereményosztályba tartozó fapontyot kifogni, amelyeknek csereértéke egy műanyag vízilópersely, egy rózsaszín plüssnyúl, valamint egy képeslap formátumú születésnapi üdvözlet volt. A domolykóra utazó horgász nem a hal miatt választja a magyar pisztrángot, sokkal inkább a technika és a leleményesség számít. A domolykó ugyanis a Velencei-tóhoz hasonló állóvizek mellett a sebes vizű patakokat is kedveli, és igazából az a pálya, ha ilyesfajta földrajzi fogalomból sikerült kifogni egy-egy megtermett példányt. A patakban horgászónak állandó mozgásban kell lennie és egy pillanatra sem lankadhat a figyelme. A kellőképpen elszántak számára egy Velencei-tó csupán kitérő lehet, az erőgyűjtés állomása, hiszen az igazi cél, a Gaja-patak elérését olyan akadályok nehezítik, mint a Székesfehérvár határában álló City büfé. A szúnyoghálókkal álcázott helyen puffancsba kitett retkes (legyünk igazságosak: és savanyú káposztás) rántotthússzerűség jelenti a hamburgert, útbaigazításként pedig azt mondják, "úgy jutnak el Bodajkra, hogy mennek, és akkor ki lesz írva, hogy Bodajk, és akkor ott befordulnak", viszont a ház végében használt Ikarus buszt is lehet vásárolni.

A meglehetősen kemény próbatételt követően útra keltünk, de nem vártuk meg, hogy ki legyen írva az, hogy Bodajk, türelmetlenebbek voltunk, és már Mohánál lekanyarodtunk. Csupán egy kegyetlenül ronda hídon kellett áthajtani, és máris a Gaja-patakhoz érkeztünk. A tiszta vízben csak nagy ritkán bukkan fel egy-egy margarinosdoboz, viszont hemzsegtek a domolykók. A víz csobogása megnyugtatott, akkor még úgy tűnt, nagyszerű délután elébe nézünk: ideális időjárás, lelkesedés, megfelelő felszerelés, rutin, szóval semmiben sem szenvedtünk hiányt. Különösebben az sem zavart, hogy a patakparton felsorakozó és a legváltozatosabb felszerelésekkel (Jééé Raktáráruház - Székesfehérvár feliratú nejlonzacskótól a zsebpecáig) rendelkező sporttársak gúnyos mosollyal vették tudomásul, hogy itt vannak a pestiek, bebújnak a bokor mögé, és úgy csinálnak a botjukkal, mintha ostort suhogtatnának. Pedig éppen ez a koreográfia a lényeg, a domolykó ugyanis óvatos duhaj, nem elég, hogy észreveszi a horgászt, de még a haverjait is értesíti, tehát meg kell téveszteni, el kell bújni, sőt még arra is figyelnünk kell, hogy ne vessünk árnyékot, és lehetőleg ne egy párducrózsaszín dzsoggingban látogassuk a terepet.

A bújócska mellett a műlegyeknek jut még fontos szerep a domolykózás során, ilyenkor május elején nincs jobb egy-egy házilag elkészített tegzeslégy-csalinál. A technikai rész abból áll, hogy úszik a horogban végződő műlégy, a hal pedig megkívánja, "fölnyúl" érte, és ezt a pillanatot kell a horgásznak megragadnia.

Sötétedett már, amikor végre beláttuk, vannak a világon ennél egyszerűbb dolgok, ráadásul a domolykó-riadólánc is jobban működött a megszokottnál. A helyiek már régen leléptek a zacskóikkal, zsebpecáikkal, a varjú nagyságú szitakötők is nyugovóra tértek, amikor végre hazaindultunk. A kocsi csomagtartójában öt közepes méretű domolykó lapult nedves abroszba bugyolálva, mint hét és fél (!) óra alatt megszerzett horgászzsákmány.

- legát -

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.