Törőcsik András 1955. május 1-én látta meg a napvilágot Budapesten - kezdi megemlékezését az Újpestfc.hu. A labdarúgás alapjait 12 évesen kezdte elsajátítani a BVSC-ben, ahol felfigyelt rá a kor egyik legsikeresebb csapata, az Újpesti Dózsa, ahová 19 évesen igazolt át.
A Labdarúgás című magazinnak adta első interjúját 1975-ben, akkor így fogalmazott:
„Amikor először beléptem a Megyeri úti öltözőbe, hirtelen nem is tudtam, hogy hogyan köszönjek, hiszen olyan játékosok közé kerültem, akik már akkor sokszoros válogatott játékosok voltak, amikor én még azt sem tudtam jóformán, hogy mi az a futball! És tessék, most itt vagyok közöttük, úgy, mint az Újpesti Dózsa 18-as keretének tagja. Toporogtam az ajtóban, míg nem Várhidi Pali bácsi azt nem mondta: Fiacskám, ülj Noskó Ernő és Horváth Jóska közé.”
Mint az Újpest honlapja írja, a Megyeri úton hamar elnyerte a szurkolók szívét, hiszen különlegesen bánt a labdával, cselezéseit, robbanékonyságát pedig képtelenség volt lemodellezni. Az 1. FC Köln elleni mérkőzésen a későbbi világbajnok Steinert fektette el kétszer, majd beívelt a középen lévő Kiss Sándor felé, aki a kapuba fejelte a labdát.
A 9-es számmal játszó Törőcsikről dal is született:
Az Újpest-pályán egy csillag ragyog,
Tőrőnek hívják a csillagot,
Az Újpest-tábor kedvence ő,
Előre, Lilák, és táncolj, Törő,
Táncolj, Törő, táncolj, Törő!
Törőcsik közel 11 éven át hordta a lila-fehér csíkos dresszt, ez idő alatt több mint 230 mérkőzésen lépett pályára az Újpest színeiben, neve mellett pedig három bajnoki arany mellett, 3 MNK-győzelem szerepel. Az 1983/84-es szezonban a Kupagyőztesek Európa-kupájában a negyeddöntőig jutott, ahol az előző évi győztes skót Aberdeen FC csapatával szemben maradt alul az Újpesttel.
A válogatottban 45 alkalommal lépett pályára, 12 gólt szerzett. Részt vett az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyol labdarugó-világbajnokságon.
Karrierjét a vártnál hamarabb egy súlyos sérülés miatt 1989-ben fejezte be. Az Nso.hu szerint halálát tüdőgyulladás okozta.
